Visszatekintés az idei nyárra...


 

Nyírbogát, Kisléta

2016. június 27-én 24 gyermek várta izgatottan a Református Egyházközség Parókia udvarán az indulást Berekfürdőre. Egy része azért. mert már volt a református táborban, másik része pedig azért, mert kíváncsi volt, hogy tényleg olyan jó lesz-e ahogyan társaik mesélték. Végül elhangzott a szó „Indulunk!”.

A Református egyház kisbusza, a Kislétai gondnok úr, Szerencsiné Újvári Julianna Tiszteletes asszony, Uri Géza és Sütő Ottó szülőknek köszönhetően, nemcsak az indulás, de a megérkezés is szerencsés volt. Hálát adunk és adtunk az Úrnak, hiszen óriási felelősség volt rajtunk az út során. Az elszállásolás zökkenőmentes volt. Tiszteletes Úr mindenki kérését szem előtt tartva, megfontoltan helyezte el a tábor kis lakóit. Később mindenki nagy örömére csatlakozott hozzánk a 25. táborlakó is, így teljes lett a létszám, 25 gyermek és 8 felnőtt. Később a gyerekek csapatokba lettek szervezve, úgynevezett ”családokba”, akikhez családfők lettek kijelelve, akik a tábor végéig igazi családként működtek együtt.  Megtanultak egymásért küzdeni, dolgozni, egymást tiszteletben tartani, és odafigyelni egymásra. A családokat Szerencsiné Ujvári Julianna vetélkedői, Tiszteletes úr tanításai kovácsolták még szorosabbá. A reggeli imádság, a délelőtti áhítat sok érdekes tudással vértezte fel gyerekeinket. Tanultak Mózes megmeneküléséről, hogyan vezeti a Zsidókat Egyiptomból, a Kusita asszonyról, Mirjámról, betegségéről és gyógyulásáról, Áronról, az irigységről, önzésről, szeretetről.

Az esti áhítat után jöttek a vetélkedők, melyeken észre sem vették a gyerekek a játék hevében, hogy mennyi tudáshoz juttatta őket Szerencsiné Ujvári Julianna tiszteletes asszony, a gondosan elkészített feladatlapjaival, érdekesebbnél érdekesebb kérdéseivel. Nem csak a szellemi, de az ügyességi tudásukat is megmutatták a csocsó, tollaslabda, hullahopp, asztalitenisz és labdarúgó versenyeken.

Sokat segítettek e versenyek lebonyolításában Szerencsi Julcsi, Uri Géza és neje Annamária, Sütő Katalin és férje Sütő Ottó. Természetesen a tanulás mellett nem hiányozhatott az önfeledt szórakozás sem. Idén is a strandolás volt a legnagyobb élmény a gyerekeknek.

Hálát adunk az Úrnak, hogy a nem veszélytelen szórakozást felhőtlenül tudtuk úgy élvezni, hogy nem történt baleset.

Hálásak vagyunk és köszönetet mondunk a Református egyházközösségnek, a gyülekezet minden olyan tagjának, akik lehetővé tették gyerekeink számára a berekfürdői református táborba az eljutást, és nem utolsó sorban szeretnénk köszönetet mondani Szerencsi Imre tiszteletes Úrnak és családjának az áldozatos és kitartó munkájáért.

Sütő Katalin gyülekezeti tag, testnevelő tanár


„Aki befogad egy gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.” /Máté 18:5/


A Gávai Református Gyülekezet a már hagyománnyá vált vakációs bibliahét keretein belül 2016-ban 100 gyermeket fogadott be egy héten keresztül, hogy együtt tanulhassunk és örülhessünk. Minden nap felépítése hasonlóan alakult. A gyermekek már reggel sorakoztak, hogy újra találkozhassanak egymással és a tízórait is elfogyaszthassák, ami egy ilyen szeretetteljes közösségben mind gyermeknek, mind felnőttnek jobban esett, mint bármikor és bárhol máskor. Aztán a templomba mentünk, hogy közösen elkérjük az adott napot Istentől, énekeljünk, játszunk, készüljünk a történet meghallgatására.

Idén a történetmondás tekintetében a korábbiakhoz képest alkalmaztunk egy változást. Míg korábban a templomban együtt egy szolgáló előadásában hallgathatták meg a gyermekek az aznapi történetet, idén csoportokban tehették ezt meg. Így kisebb fővel, egy adott korosztállyal hatékonyabban tudtak a felnőttek is dolgozni és a gyermekek, fiatalok is jobban tudtak mind a történetre, mind egymásra figyelni. A történetmondást is segítette, hogy csak egy adott korosztályra kellett koncentrálnia a csoportvezetőknek.

A táborban Ábrahám történetén keresztül igyekeztünk Istenre és az ő munkájára figyelni. Ábrahám történetét keresztül megérthettük, hogy:

  • Isten felkínálja számunkra is annak a lehetőségét, hogy vele éljünk. Szeretne velünk is otthonainkban lakozni és minden utunkon kísérni bennünket.
  • Istennek tetszik az, amikor nem harag van szívünkben és nem azt nézzük, hogy mit nem tudunk megtenni, hanem békességre törekszünk a körülöttünk levő emberekkel. A békességre törekvő ember életét Isten megáldja.
  • Imádkozhatunk másokért és tudhatjuk, hogy Isten meghallgatja imáinkat. Tudhatjuk, hogy amint Ábrahám közbenjárt Sodomáért és Gomoráért, értünk is közben jár valaki az Atyánál. Ez a valaki nem más, mint Jézus Krisztus, aki esedezik értünk az Atyánál. Mindezt azért teszi, mert szeret minket, és mint ahogy Ábrahám sem akarta, hogy Sodoma és Gomora elpusztuljon, Krisztus sem akarja, hogy elvesszünk, hanem azt akarja, hogy örök életünk legyen.
  • Vannak olyan dolgok, amik számunkra lehetetlennek, emberi ésszel felfoghatatlannak tűnnek. Isten számára azonban nincs lehetetlen, ő mindenható és mindentudó Isten, akinek van hatalma arra, hogy bármit megcselekedjen a mi és mások életében egyaránt.
  • Életünk akkor van a legnagyobb biztonságban, ha annak kezében van, aki már az anyaméhben is formált bennünket. Ha Isten van első helyen életünkben, akkor lehet minden más is rendjén az életünkben.

Jó volt átélni, hogy mindezeket a dolgokat nem csak megtanulhattuk, hanem át is élhettük a hét folyamán és életünk minden napján megélhetjük ezeket.

A kiscsoportos foglalkozások, a lelki táplálék után két turnusban ebédeltünk meg az egyik helyi étteremben, ahol bőségesen táplálhattuk a testünket is számos finom étellel, melyből mindenki kedvére ehetett.

Aztán a délutáni foglalkozásokon lehettünk együtt. Hétfőn egy különleges bábelőadáson vehettünk részt, ami nem csak a kisebbek, de a nagyobbak kedvence is volt. A Holle anyó c. mese feldolgozását láthattuk keresztyén tartalommal megtöltve.

Kedden a jó hangulatban eltelt csoportversenyen vehettek részt a gyermekek vegyes korosztályú csoportokban, majd pedig a jól megérdemelt jutalmakat is átvehették. Szerdán a közös program, amiben mindenki rész vett, a tábor fa elkészítése volt. Egy nagy lepedőre festett fát színesítettünk meg a tábor résztvevőinek tenyérlenyomatával. Emellett lehetőség volt póló és kendő batikolására. Az ovisok pihenhettek és mesét hallgathattak, játszhattak a hűvösben. Kis lepedődarabokra is festhettek ecsettel, vagy az ujjukkal különböző színes képeket és a lovaglás lehetőségével is igyekeztek minél többen élni.

Csütörtökön lovas szekerekkel és biciklivel mentünk át Szabolcsra, ahol a kisebbek kézműves foglalkozáson készíthettek kreatív dolgokat. A nagyobbak íjászkodhattak és számháborúzhattak a földvárban. Emellett egész délután megállás nélkül működött a vattacukor gép is. Pénteken érkezett el a tábor talán egyik leginkább várt eseménye, a bazár, ahol levásárolhatták a hét során gyűjtött pontjaikat a gyermeke különböző értékes ajándékokra. A bazár alatt népi játékok kipróbálására is lehetőség nyílt és a vadászatról is meghallgathattak egy érdekes beszámolót bemutatóval egybekötve. A különböző délutáni programok mellett a tábor mindennapos, kedvelt elfoglaltsága volt a trambulinozás és a focizás.

Nagyon jó hangulatban telhetett el a hét. Ezúton is szeretnénk megköszönni a szervezést, az adományokat és a segítők munkáját, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a hét a gyermekek örömére és Isten dicsőségére lehessen. Elsősorban pedig Istennek vagyunk hálásak mindazért az áldásért, mellyen megörvendeztetett bennünket. Jó volt érezni, hogy áldását adta a biblia hétre és jó volt ennek az áldásnak a részese lenni!

Buriánné Fehér Nikolett


Határszéli ki vagyok én?


Néhány héttel ezelőtt, június 12. és 15. között a Gávai Református Egyházközség szervezésében gávai, szabolcsi és a tímári fiatalok négy napi hideg élelemmel, rengeteg énekesfüzettel és Bibliákkal megpakolva indultak útnak Csengersimára, megyénk egyik legkeletibb településére. Itt a helyi református ifjúsági házban adódott lehetőség arra, hogy a mindennapokból kiszakadva elcsendesedjünk, és hogy távol a világ zajától nyitottabb szívvel figyeljünk Isten iránymutatására.

A gávai lelkészházaspár, Veres Péter és felesége, Veresné Szűcs Judit gyermekeiket hátrahagyva boldogan vállalta, hogy elkísér minket ezen a lelki és fizikai úton, ahol jobban megismerhettük egymást, de különösen az Üzenetet, mellyel jobbá tudjuk tenni világunkat. Figyelmességüket dícséri, hogy mindenkinek névre szóló táborfüzetet készítettek, melyekben nem csak a napi feladatok szerepeltek, hanem az igeszakaszok és beszélgetések alapján bennünk felmerülő gondolatokat is lejegyezhettük.

Hetünk témáját énképünk, identitásunk mélyebb megismerése adta, vezetőink ehhez kapcsolódó történeteket és igeszakaszokat válogattak ki a szentírásból. Minden este feladatul kaptuk, hogy elolvassuk ezeket a részeket, másnap reggel pedig osszuk meg egymással benyomásainkat. Az első ilyen szakasz a 139. zsoltár volt, tökéletes alapot nyújtva a folytatáshoz, majd következett a tékozló fiú története, utolsó napunk reggelén pedig Pál Efézusiakhoz írott levele negyedik részének egy szakasza következett. Igazi mélyre szállás, majd csúcsra érés volt ez számunkra, hiszen amíg a zsoltáros azzal bíztatott minket, hogy mi is számítunk Isten előtt, a tékozló fiú története bebizonyította, hogy bűnös létünkre is visszafogad minket az Úr. Pár pedig immár arról ír, hogy bűneinkből megszabadulva új élet vár ránk: Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, …öltsétek fel az új embert.”

Az igei elmélkedést feladatokkal színesíthettük: Én-verset írtunk, megbeszéltük, ki miért tartja magát értékesnek, hogy milyen jó és rossz szokásaink vannak, és így tovább. Ha egy szemernyi kétségünk is volt a felől, hogy mi nem számítunk Istennek, vagy esetleg elfordítja arcát az életünkről, az alatt a néhány nap alatt újra megbizonyosodhattunk róla, hogy ez nem így van. Hetünk lelki részét a csengersimai templomban zártuk hétértékelővel, de még előtte megismertük az épület és a falu fordulatos történetét, Bélbász-Szűcs Andrea segítségével.

De még ennél is többről szólt a határszélen töltött időnk! Kedden, érkezésünk és egy finom ebéd után gyalogszerrel ellátogattunk a közeli Nagygécre, ahol a Megmaradás Templomát tekinthettük meg, amely a tikkasztó meleg ellenére megérte a fáradozást. Egy nappal később Kölcse felé vettük az irányt, ahol az Öreg-Túron kenuztunk a folyó mindkét irányában, csütörtökön pedig Csengersimán belül sétáltunk. Hazafelé tartva útba ejtettük a nyírbátori Sárkány Fürdőt, ahol tartalmas délutánt töltöttünk el csúszdázva, és kipróbálva az összes lehetséges medencét.

Isten feltétel nélküli szeretetét bizonyítja, hogy megélhettük e hét csodáit, s megtanulhattuk, hogy akár egy tábor részesei vagyunk, akár a hétköznapok ügyes-bajos dolgaival vesződünk, Teremtőnk mindvégig kősziklaként áll mellettünk, és ha elesünk is, felemel.

Pásztor Vivien és Dezső Attila


És áldás leszel!


Július utolsó hetében nyolcadik alakommal rendezte meg az újfehértói református gyülekezet gyermek bibliatáborát. Az idén Ábrahám történeteiben mélyülhettek el a gyermekek. A naponta 100-120 gyermek korcsoportokra bontava figyelte az ige üzenetét, amelyben a 4000 éves történet arról beszélt, hogy akiknek az életében van elhívás, cél és értelem, akik átélik a küldetés kötelezettségét és nagyságát, azoknak életében ott van Ábrahám ösvénye, akiben elkészítette Isten a világ megváltójának, Jézus Krisztusnak is az érkezését.

Megtanulták, hogy Isten a hívő ember számára mindennél fontosabb. Kedvesek és drágák az Ő ajándékai, amelyek naponként hálára kell, hogy indítsanak bennünket, de az ajándékoknál jobban kell szeretni az Ajándékozót, ahogyan azt Ábrahám is tette.

Ábrahám úgy volt áldás, hogy megáldattak benne a föld minden nemzettségei. Mi is csak úgy lehetünk áldássá, ha magunkban hordozzuk Krisztust.

Köszönet a negyven segítő munkájáért és a gyülekezet adományozó szeretetéért.

Baracsi István lelkipásztor









>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló