Gondolatok a Magyar Református Presbiteri Szövetség 20. Kárpát-Medencei Konferenciájáról


2016. július 1-3. között Miskolcon, a Lévay József Református Gimnázium Kollégiumában tartott Presbiteri Konferencián mintegy 140 fő vett részt. A rendezvény témája  „A református presbiter hitvallásos felelőssége” volt. A Meghívóban igei alapon hangsúlyossá vált a téma, miszerint   „...igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.” /2 Pét 1,10/ A közelgő presbiteri tisztújítás teszi szükségessé, hogy a presbiterek felelősségét minden szinten hangsúlyozzuk, hiszen az egyházi törvényünk is kimondja : „A presbiterek az egyházközség lelki és anyagi javainak a sáfárai”. A programban megjelölt előadók ezt a  témát járták körbe, és az áhítatok is segítettek megérteni Isten üzenetét a presbiteri szolgálatra vonatkozóan.

A Konferencia köszöntésekkel kezdődött, dr. Szilágyi Sándor ügyvezető elnök elsőként fejezte ki reményét, hogy hasznos, tapasztalatokon álló előadások hangzanak el, és lelkileg mindannyian épülni tudunk belőlük. A meghívott vendégek örömmel adták át jókívánságaikat otthon maradt presbiter társaik nevében.

Dr. Buzogány Dezső a Kolozsvári Hittudományi Egyetem professzora a reformáció történelmi gyökereiről beszélt, megemlítve az ortodoxiát, a valdensek, a ferencesek és a husziták mozgalmát.

Dr. Békési Sándor, a KRE HTK docense a református hit és a művészetek kapcsolatáról tartott előadást, kiemelve a festészetet. Hangsúlyozta, hogy Kálvin nem volt művészet ellenes, csupán távol tartotta a szobrokat és festményeket a templomoktól, nehogy azok kössék le a hívek figyelmét, hanem koncentráljanak az igehirdetésre. Ugyanakkor jellemző arra a századra, hogy a németalföldi festészet akkor élte virág-korát.

Dr. Márkus Mihály ny. püspök a gyülekezet hitvallásosan református jellegéről beszélt, kiemelve a presbiterek komoly felelősségét ezen a területen. Figyelmünkbe ajánlotta a  „Református magyar vagyok” c. kiadványát, amelyben ezekről a megtapasztalásairól részletesen ír.

Dr. Tóth János a Békési Területi Szervezet elnökének előadása a presbiter felelősségéről szólt a kálvini etika érvényesüléséért a gyülekezetben. Szükség van a pozitív példaképekre. Kálvin igei alapú figyelmeztetéseit komolyan kell venni.

Hangóné Birtha  Melinda a Miskolc-Avasi Egyházközség lelkipásztora konferálásával a gyülekezet 14 tagú zenekara reformáció-korabeli énekekkel tette hangulatossá, meghitté a konferenciánkat.  A zenekart Zoller János vezette.

Dr. Szilágyi Sándor fórum beszélgetést vezetett az előadók és a résztvevők bevonásával. Középpontban volt a presbiteri felelősség a gyülekezeti élet minden területén. Őszinte vélemények hangzottak el, amelyek olykor erős kritikával párosultak: fogy a gyülekezet, nincs egyetértés a gyülekezet és lelkész között.

Dr. Békefy Lajos a Presbiter  főszerkesztője „ A gazdaságetika változása a Biblia és a reformáció hatására – protestáns történelmi modellek és trendek, kitekintések 2017-re ...nem csak presbitereknek” címmel igen érdekfeszítő, értékes előadást tartott. A kálvini eszme fellendítette a kapitalizmust bibliai alapon. A munkával is istentiszteletet lát el a hívő ember. A protestáns országokban nőtt az egy főre eső termelés. A puritanizmusból származó takarékos gazdálkodás Isten dicsőségére nem tékozló gazdálkodás, hosszú távon megtérül, és nemzedékről-nemzedékre nő a jólét. Ez hála és hitbeli alapú gazdaság. Isten ad erőt a gazdagodáshoz.

Dr. Viczián Miklós az MRPSz  missziói elnöke  „A presbiter felelőssége az egyházközség missziójáért” témakörben fejtette ki álláspontját igei alapon a misszió fontosságáról. Az evangelizáció, a megtérésre való hívogatás elengedhetetlen. Az egyház célja a kegyelmi ajándékokkal történő sáfárkodás. Az élő hit egészséges hit és Krisztusban való hit. A presbiter feladata a misszióban: a lelkésszel együtt jól sáfárkodjanak.

A konferencia zárásaként dr.hc. Szabó Dániel elnök foglalta össze a Kárpát-medencében élő  presbiterek felelősségét az egységért, megtartatásunkért. Isten a történelem ura, előttünk sűrítve játszódnak le az események, hogyan tűnnek el istentelen rendszerek a szemünk láttára.

Konferenciánk a Miskolc-Avasi templomban úrvacsorás istentisztelettel Csomós József püspök úr igeszolgálatával és Hangóné Birtha Melinda lelkésznő ágendázásával zárult.         /Horváth Csaba/


Gitártáboros Találkozó

 


Isten kegyelméből idén is, azaz május 28-án megszervezésre került Nyírségi Református Egyházmegyénkben a gitártáboros találkozó. Az Újfehértói Református Gyülekezet biztosított helyszínt erre az alkalomra. Hálás a mi szívünk, hiszen közel 30 fiatal vágyakozott Isten jelenlétére, Újfehértóról, Ramocsaházáról és Laskodról. Voltak, akik már részt vettek a gitártáborban, de voltak, olyanok is, akik kedvet kaptak arra, hogy megtanuljanak gitározni és érdeklődőként érkeztek erre a napra. Közös áhítattal indítottuk a napot, melyet Bakó László lelkipásztor tartott. Ezt követően, gitározással és énekléssel dicsértük az Úr nevét, felelevenítve a gitártábor kedvenc énekeit, amelyek most is nagy népszerűségnek örvendeztek. S, hogy a mozgás se maradjon el, játékkal is készültek a résztvevőknek. A találkozó, pedig közös ebéddel zárult.

 

Reméljük bővelkedni fog gitártáboros csapatunk. Szeretettel várunk mindenkit idén nyáron is Berekfürdőre, hogy együtt zenghessünk az Úrnak!


Énekeljetek neki új éneket, szépen zengjenek hangszereitek. ( Zsolt 33,3)

Pallay Zsófia

Teológus-lelkész hallgató

 

 


Gondolatok a Nyírségi Református Egyházmegye 2016. április 18-22 között Berekfürdőn, a Megbékélés Házában megrendezett Csendes- Pihenő Hetéről. /Kósáné Dr. Oláh Júlia/

 


 

Emlékezésként a résztvevőknek a lelkeket felrázó napokra; hívó szó, motiváció a következő rendezvényre/rendezvényekre készülőknek.

I.

Bevezető szavak…

Elmúlt a berekfürdői Csendes- Pihenő Hét.

De a lelki feltöltődés élményei nem hulltak bele a hétköznapok mindent felfaló szürkeségébe, sőt felerősödtek, bővültek és szót kérnek tőlem és bennem.

Indítsa IGE, ÉNEK, IMA a szavaimat…

Hiszen Jézus igéje nekem is szól: „Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek” (Jn 1, 18 -19).

S ha naponként – néha naponként többször is – énekeltük Berekfürdőn, s ma is dúdoljuk az ének szavait: „Indulj és menj/ Hirdesd szavam! Népemhez küldelek én.”, nem lehet nem érezni a biztatató, felszólító mondatok felelősségünket meg-és felrázó elvárását.

Imaként sürget az ének téged és engem is: tedd Uram „tüzessé ajkaimat, gyémánttá homlokomat”; rendelj „népemnek őrévé”, add „lelkedet mellém”!

Add gyengeségemhez lelked erejét!

 

II.

Berekfürdői mozaikképek a megérkezéstől a hazatérésig

Volt, aki vonattal vagy busszal, mások autóval érkeztek Berekfürdőre

De sok volt a közös dolog bennünk.

Egyrészt tele voltunk várakozással.

Volt, aki azért, mert járt már itt és a régi élményt akarta újra átélni, az egykori berekfürdői társakkal találkozni, a régi búcsúöleléseket megújítani, s az akkor kapott tömény

„hit-fürdőben” újra megmerítkezni, gyülekezetük küldötteként a hírnök szerepét felvállalni.

Mások a Csendes Napok legendás hírének hallatán keltek útra, s az első találkozás fokozott vágyakozásával szerették volna itt is és így is Krisztus testének hitét fellobbantani, megerősíteni.

Hasonlóak voltunk abban is, hogy a hátunkon cipelt láthatatlan „batyu” súlyos terhekkel is meg volt bőven terhelve. Gond és gyász, fájdalom és félelem, betegség és válás, elválás terhét hordoztuk.  Vártuk, hogy a „tövist és gazt, a vért és panaszt” felváltsa a remény; vártuk, hogy a „Maradj velem, mert mindjárt este van” sötét félelme hajnali bizakodásban nyugodjon meg.

Közös volt, hogy imádkozni, énekelni, barátkozni akartunk; s bevallatlanul – valahol a tudatalattinkban – tanulni akartunk.

Hazatérésünkkor a „batyunk” tartalma kicserélődött. Beleköltöztek a Házi Áldás biztatásának a kulcsszavai; bensőnkké vált az egymás iránt érzett felelősségtudat. Hittünk énekünk szavaiban: „Hozzád jövünk Uram, Ó segíts,/ Ne szóljon Igéd hiába.” A hit optimizmusa kiegyenesítette meggörbedt vállainkat, az áldás csodája felemelte fejünket. Hiszem, hogy mind a 77 résztvevő vállát és szívét.

 

III.

Berekfürdő után

Újra itthon. De gondolatban érzésben még mindig Berekfürdőn.

Feltöltődés és elmélyülés.

A kérdéseimre kapott válaszok megtartó ereje és újabb választ kereső kérdések sokasága.

„Szemüvegcsere”, amivel mindent másként látsz.

A „megéltekhez”, a „tanultakhoz” kapcsolódó kutatás.

 

Ha szerkezetet keresek a mondandómhoz;

akkor csak laza, de egy irányba mutató  asszociációsorok adódnak.

Ha címet keresek az asszociációsorokhoz, akkor a „Szösszenetek” szó kívánkozik kulcsszónak.

 

Hazatérésem után egy baráti kérdés így hangzott: „Tudsz-e a kérdésemre válaszolni úgy, hogy egy mondatban foglalod össze Berekfürdő üzenetét?”

Nem tudtam. A bőség zavarában „az egy mondat” és „az ezer élmény” teljesen kizárta egymást. Lehetetlennek tűnt, lehetetlennek tűnik ma is a kérés.

De adj egy gombolyag fonalat a kezembe; képzelj el úgy, hogy körülfonnak a szálak; képzeld el, ahogy szövetté szövődnek, akkor „képben lehetsz”!

Lépegess velem az emlékek lépcsősorán! Állj meg velem, ahol én megállok!

Akkor Te is megérzed Berekfürdőt úgy, ahogy én éreztem; úgy, ahogy bennem él.

 

Tovább...

 


Berekfürdői csendeshét


A Nyírségi Református Egyházmegye 2016. április 18-22. között tartotta hagyományos csendeshetét a Megbékélés Házában 10 gyülekezetből 77 fő részvételével. A tavalyi nagy érdeklődésnek köszönhetően – 177-en  voltunk – ebben az évben két részletben (tavasszal és ősszel) kerül(t) sor a csendes hetünk szervezésére. Így nem kell senkinek sem visszamondani a jelentkezését, és a kisebb létszám is könnyebben kezelhető. Csendeshetünk témája a Reformáció közelgő (1517-2017) 500. évfordulójára való megemlékezés volt. Előadások hangzottak el az elő reformátorokról, bevezetés a Reformáció történetébe, Luther Márton és Kálvin János életéről, munkásságáról, hit-harcairól, és hatásáról az európai országokban, valamint a Reformáció magyarországi elterjedéséről.

A csendeshét szervezésével Dr. Gaál  Sándor esperes úr Nagy József nyírpazonyi lelkészt bízta meg, további szolgálók voltak: Nagy Péter ramocsaházi lelkész és Katona Béla tiszavasvári lelkész, akik a reggeli és esti áhítatokat tartották, - Nagy Józseffel együtt -  lelki beszélgetéseket folytattak az érdeklődőkkel.

Vendégszolgálók voltak: Horváth-Hegyi Olivér szentendrei evangélikus lelkész és Dr. Báthori Gábor történész, a Nyírbátori Református Egyházközség főgondnoka, a Nyírségi Református Egyházmegye világi főjegyzője. Ők egy-egy előadást tartottak a Reformáció koráról és jelentőségéről, és ugyanakkor utaltak a jelen korunkra is érvényes hatásairól. Nagy Péter lelkész Kálvin János életéről, maradandó hittételeiről, tanításairól tartott igen értékes előadást. Nagy József a négy „Sola”-ról beszélt részletesen. Minden előadás, áhítat a Reformáció négy pillérére szorítkozott: Sola Scriptura (Egyedül a Szentírás), Sola Gratia (Egyedül a kegyelem), Sola Fide (Egyedül a hit), Solus Christus ( Egyedül Krisztus). Mindezeket összefoglalja: Soli Deo Gloria ( Egyedül Istené a dicsőség).

A héten az egyéni elcsendesedésre is volt lehetőség az egyik emeleti teremben: „Megújulásunk lehetősége – reformáció az életemben” címmel. „Az egyház s benne a gyülekezet a hívő ember személyes életével együtt állandó megújulásra szorul. A minket alkotó Istenhez fordulhatunk ebben is segítségért, hiszen ő tud mindeneket újjá teremteni. Elcsendesedésünkben most néhány konkrét feladattal támogatjuk testvérünket ezen az úton Isten lelke vezetésében bízva. Mi tehát a teendő?  Az alábbi reformáló feladatokra, kérdésekre mindenki megtalálhatja a saját válaszát, egyúttal megfogalmazva, hogyan lehet tovább építeni a meglevőt, esetleg változtatni, újulni valamiben.”

10 feladatra adhattunk választ írásban, amelyekkel másokat is építhettünk:

–        Térjünk vissza a reformátori középpontba

–        Szabadítsuk fel a lelkiséget

–        Ismerjük fel újra a küldetést

–        Aktivizáljuk a hívők egyetemes papságát

–        Határozzuk meg újra a lelkipásztori hívatást

–        Vállaljuk az irányítás felelősségét

–        Építsük ki a kiscsoportok szerkezetét

–        Alakítsuk ki a szeretet kultúráját

–        Szabadítsuk meg az istentiszteletet béklyóitól

–        Álmodjunk jövőt az egyháznak, gyülekezetünknek

A fenti feladatokra adott válaszokat a szervezők összegyűjtötték, hogy feldolgozzák, hasznosítsák.

Az előadások és áhítatok hallgatásán kívül lehetőségünk volt a Reformációval kapcsolatos filmek nézésére, közös éneklésre, lelki beszélgetésekre, egyéni bemutatkozásra, Luther totó kitöltésére, pihenésre, strandolásra a nyári melegben.

Köszönetet mondunk a hét minden lelki-testi élményéért a szervezőknek, az előadóknak, az Egyházmegyénknek a jelentős részvételi támogatásért, a Megbékélés Háza dolgozóinak, hogy lehetővé tették számunkra ezen a héten a lelki-testi felüdülést. Hálát adunk a hitünkben való megerősödésért Istennek, és köszönjük a felszólítást az igei alkalmakon keresztül életünk folyamatos reformálására.

Horváth Csaba

A részletes beszámoló IDE kattintva olvasható!

 


Egyházmegyei Ifjúsági csendesnap

 


 

2016. április 16-án gyülekezetünk szolgált színhelyéül az egyházmegye Ifjúsági Bizottsága által szervezett ifjúsági csendesnapnak, amelyre minden téren Isten iránti hálával gondolunk vissza. Hiszen az ige és a közösség legáldásosabb élményén kívül számtalan programban vehettek részt azok, akik kedvet kaptak ahhoz, hogy azon a bizonyos napsütéses szombati napon kicsit másképpen töltsék el az időt.

Az egyházmegye 27 gyülekezetéből csaknem 130 fiatal, és lelkipásztoraik vettek részt a csendesnapon. A regisztrációt pedig gyülekezetünk ifjúsági körének hozzájárulásával sikerült lebonyolítani. A rendezvény vezérigéje a Zsoltárok 1,3.: „Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.”

A napot Bodnár Máté Nagytiszteletű Úr áhítatával kezdhettük el. Majd ismerkedős játékok következtek, amelyekkel a szervezők nagyon komolyan megmozgatták a jelenlévőket általános iskolánk udvarán.

Majd Szvoren Attila lelkipásztor főelőadását hallgathattuk mely, után a csaknem 130 fiatal kiscsoportokat alakítva vonult el a gyülekezeti ház termeibe, ahol a témában mélyebben elmerülhettek.

A nap egyik érdekes programja keretén belül a résztvevők szintén az iskola udvarában, gyülekezetenként elkülönülve, élő szobrot alkotva mutatták be gyülekezetük, vagy településük egy-egy jellegzetességét. Ebéd után a programok végéhez közeledve minden résztvevő ajándékba kaphatta a Mai ige sorozat legfrissebb számát, a kiadó jóvoltából. Ezúton is köszönjük mindenkinek az áldozatos és odaadó szolgálatát.

 

 


 


Életvédőnők


„Életvédőnők” címmel református védőnők találkozóját tartották a Hirdesd a gyógyító Igét! rendezvény sorozat részeként  február 26-án 15 órától a Nyíregyháza – Városi Református Egyházközség Kazettás Termében.

A védőnők az ember születésekor, a lelkipásztorok az ember újjászületésekor nyújtanak segítséget, kísérik az emberi élet legszebb pillanatait szeretetükkel. Különleges lehetőség mindkét hivatás, közel kerülhetünk családokhoz, beengednek minket az emberek az otthonaikba, életükbe.

Azt mondják, meglátszik az arcon, ha sokat mosolyog a szív. Ezen a pénteki napon láttam a szív mosolygását.

A délutánt Fekete Károly püspök áhítata nyitotta meg, melyben az ötezer ember megvendégelése evangéliumi törtnet kapcsán azt emelte ki püspök úr, hogy Jézus azt áldja meg, amink van, és abból építkezik ma is a közösség, ami rendelkezésünkre áll.

Adorján Gusztáv köszöntőjében munkatársakként és testvérként köszöntötte a találkozón megjelent védőnőket. A védőnők a családi élet épségének megóvásában és a gyermekvállalás örömének megélésében támogatják a magyar fiatal családokat. Főgondnok úr beszélt a születés csodájának szépségeiről, melyet mint szülész számtalanszor láthatott, és Isten nyilvánvaló jelenlétének tart ebben a világban.

A délután Dávidné Balázs Ildikó, megyei vezetővédőnő prezentációjával  folytatódott, aki a 100 éves védőnői szolgálat történetéről és céljairól, eredményeiről beszélt nekünk. Mondanivalóját színesítette a múltat idéző hangulatos fényképsorozat.

Az előadások sorát Rákóczi Ildikó, a DE Egészségügyi Karának oktatója zárta, aki a védőnők folyamatos szakmai fejlődésének jelentőségét, és a kortárs kultúra elvárásainak kihívásait szem előtt tartó értékteremtő munkáját, mint család és nemzetvédő tevékenységet mutatta fel.

Gaál Sándor esperes köszöntő szavai, valamint a nyírbátori lelkésznő, Tárnok Ferencné hozzászólása is azt erősítette meg, hogy mindannyinkat körülvettek nagyon kedves védőnők életünk során szeretetükkel, tapintatosságukkal és tudásukkal.

Tóth-Mihala Veronika


Kapu az egészséghez


Február 16-án a  Nyíregyháza – Városi Református Egyházközségben lelkésztestületi ülés keretében lelkipásztorok vallottak arról, mit jelentett a betegség az életükben. A beszélgetést Gál Judit kórházlelkész Gyógyító egyház-e a református egyház? című előadása nyitotta meg. A napot a Hirdesd a gyógyító Igét! című rendezvénysorozat egyik állomásaként szerveztük meg.

„Maga sose fogja fel, ami egyszerű, mindig hátul akar bemenni, holott elől a kapu.”  (Szabó Magda, Az ajtó, Európa, 2008. 144.)

Mintha Emerenc, Szabó Magda sepregető öregasszonya pirongató szavait intézné hozzám, úgy ültem a Nyíregyházi lelkésztalálkozón. Előlem is el akarja sepregetni a bajt a testvérek intő szava.

A betegség az életünk természetes velejárója. Tennünk kell hát az egészségünkért, de nem csak a betegségben. Küzdenünk kell az egészségünkért, amíg megvan. Nem a betegség elleni küzdelem a feladatunk, hanem az egészséges életmódért folytatott küzdelem, aminek az alapja az időbeosztás. A munka és a pihenés rendes aránya. S nem mutogathatunk másra, ha szétszalad az ujjaink közül az idő. Felettesre, gyülekezetre, elvárásokra. Mert nem azok felelősek értünk, hanem mi magunkért. Így lett kitalálva.

Tóth-Mihala Veronika


Református gyógyítók találkozója címmel református orvosok és lelkészek találkozóját tartották a Nyíregyháza – Városi Református Egyházközség Kazettás termében február 14-én 15 órai kezdettel. A találkozón 65 orvos, 35 lelkipásztor és 15 vendég vett részt. A találkozó a Hirdesd a gyógyító Igét! program sorozat keretén  belül került megrendezésre a Nyírségi Református Egyházmegye és a Tiszántúli Református Egyházkerület szervezésében.

„Az egoizmus semleges fogalom. Realizálódik benne az ember számára oly fontos önvédelmi ösztön. (…) De ha az egoizmust önmagára hagyjuk, az embert erős kelepcébe, a magány csapdájába zárja. Akivel ilyen történik, vagy szörnyeteggé válik, aki mániásan és automatikusan fogyaszt, amitől azonban már a legkisebb kielégülést sem kapja meg, vagy megbetegszik.”  (Ulickaja, Örökbecsű limlom, Magvető, 255.) A Krisztuskövetők közössége gyógyító közösség. A magány okozta betegségektől óv a gyülekezetbe tatozás, amely az emberi kapcsolatok sokféleségét, és az Istennel való közösség mélymagányt oldó hatását teszi elérhetővé.

Dr. Fekete Károly püspök nyitóáhítatában az imádság és megdicsőülés hegyéről alászálló Krisztust, mint gyógyítót és tanítót mutatta fel nekünk. Krisztus nem marad a hegyen, nem marad az égben, hanem eljön betegségeink, erőtlenségeink terébe, jelen van ma is életünkben, hangzott az üzenet.

Dr. Adorján Gusztáv főgondnok köszöntőjében arról beszélt, hogy fontosnak tartja az összetartozás élményének megélését, és azt a megerősítést, amelyet a hitélet nyújt az orvosoknak saját élethelyzeteikben. A főgondnok megvallotta, hogy ő is gyakran zsoltárt énekelve indul meg nehéz műtétek kihívásai elé.

Dr. Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója „Az orvos, mint lelkipásztor” című előadásában a gyógyítók hitéletére, spirituális töltekezésére, az irgalmasság lelkületének gyógyító, öngyógyító hatásaira, és a közösség, mint munkatársi, imádkozó közösség megtartó erejére hívta fel a figyelmünket.

Dr. Gaál Sándor esperes evangéliumi ízű „A lelkipásztor, mint orvos” című előadásában az Ige gyógyító erejének megtapasztalásáról tett  bizonyságot. Ahol Isten igéjét hirdetik és élik, abban az egyházban van gyógyulás.

Gál Judit kórházlelkész „A kórházlelkészi szolgálat, mint kapcsolat” című előadásban arról a spirituális kapcsolatteremtési lehetőségről beszélt, amelyet a betegség élethelyzete kínál mindannyiunknak. Judit nem csak beszélt erről a hídról, melyet a betegség krízise épít ki a menny és föld között, hanem meg is élhettük előadása közben ezt a kapcsolatot.

A találkozó olyan hozzászólásokkal ért véget, melyek egy-egy bizonyságát adták Isten minket gyógyító szeretetének jelenlétét.

Tóth-Mihala Veronika


Imahét Nyírmeggyesen


A világ keresztyénei január 17-24 között imahetet tartottak a Krisztus-hívők egységéért. Idén a Lettországban élő keresztyének nyújtottak segítséget összeállított anyagukkal, hogy minél több híd épüljön a különböző felekezetek között. A hét témájának ezt a címet választották: „Arra hívattunk, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük!” ( 1. Péter 2,9. ) Nem véletlen, hiszen ez a bibliai mondat olvasható a legrégebbi lett keresztelőkúton, amely Meinhard püspök idejéből – a XII. századból - származik, és a főváros, Riga evangélikus székesegyházában található.

Nyírmeggyesen a reformátusok, a baptisták, a római és görög katolikusok, valamint az adventisták voltak együtt közös istentiszteleteken. A felekezet lelkipásztorai igehirdetéssel szolgáltak a gyülekezeti tagok Igét olvastak fel a Bibliából, valamint a nap témájához tartozó kérdéseket,  imádságokat. Volt, aki verset mondott, énekelt és éneket tanított.

A gyülekezeti házban, a templomban és az imaházban jelképeket vittek be a gyülekezet tagjai, s elhelyezték az úrasztalán: egy tányérban sót, egy égő gyertyát és a nyitott Bibliát.  Ezek láthatóan is kifejezik azokat a hatalmas cselekedeteket, amelyekre, mint keresztyének elhívattunk, hogy hirdessük az evangéliumot, a Jézus Krisztusban kapott örömhírt a világnak. Mind a világosság, mind a só olyan bibliai képek, amelyeket Jézus használ a hegyi beszédben: „Ti vagytok a föld sója!...Ti vagytok a világ világossága!” (Máté 5,13-16). Ezek a képek írják le keresztyén identitásunkat: Ti vagytok a só... Ti vagytok a világosság! Ezek a képek erősítenek meg keresztyén küldetésünkben, hogy                                     láthatatlan ( só ) és látható ( világosság ) módon, Isten segítségével és áldásával éljük meg a hétköznapokban: sónak és világosságnak lenni a világban!

 

Nyírmeggyes, 2016. január 24.

Pótor László református lelkipásztor








>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló