Kékkereszt találkozó Rakamazon

A Magyar Kékkereszt Egyesület 2014. június 7-én, közel 170 résztvevővel regionális találkozót tartott Rakamazon. Az alkalom a rakamazi és a nyíregyházi utógondozó csoportok szervezésében valósult meg. A helyszínt - a Rakamaz Városi Művelődési Központot - Rakamaz város polgármestere, Farkas Ernő, és Zajácz Miklós, a művelődési központ igazgatója biztosította. Az alkalom - mindannyiunk örömére - tulajdonképpen túlszárnyalta a „regionális” jelzőt, mert az ország távolabbi pontjairól is, összesen több, mint húsz településről érkeztek csoportok.

Lipécz Zoltán, a rakamazi csoport vezetője köszöntötte elsőként a megjelenteket a találkozó vezérigéjével: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” Ézs 40, 31

A köszöntések sorát Farkas Ernő, Rakamaz város polgármestere, majd Dr. Vinnai Győző, országgyűlési képviselő folytatta.

A találkozó főelőadója Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere volt, akinek édesapja, feleségével együtt több mint 20 éven keresztül vezette a Református Iszákosmentő Missziót. A Magyar Kékkereszt Egyesülettel közösen végzett gyógyító munka központja: Dömös. Miniszter úrnak a misszióhoz és a gyógyító központhoz való kötődését mutatja az is, hogy minden évben Dömösön tölti a szilvesztert.

A köszöntések után Isten Igéjét Balog Zoltán magyarázta az evangélikus bibliai útmutató, a Losung aznapi Igéje alapján: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Gal 2, 20

A lelki feltöltődést, elcsendesedést a Dömösről jól ismert énekek közös éneklése, ill. a Rakamazi Református Gyülekezet Férfikarának szolgálata is segítette.

Mindezek után Lélekmentés - Életmentés, Állam és Egyház címmel tartotta meg előadását Balog Zoltán miniszter úr. Beszédében nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az egyesület munkatársait, tagjait megerősítse szolgálatukban, és abban az új életben, amit szenvedélybetegségükből szabadulva, Krisztusban kaptak. Elmondta, hogy az egyesületben folyó gyógyító munka, a csoportok és közösségek, mély gyökerük és lelki tartásuk miatt nemcsak személyes életek, de az ország, a nemzet megmaradását is szolgálják. Az Isten szabadításából fakadóan ezek a közösségek és tagjaik tudják, honnan jönnek, hová mennek, és mi a feladatuk.

A nap folyamán két bizonyságtételt is hallhattunk. Ezek alatt mi magunk is, hallgatókként, szinte átélhettük az emberi élet mélységeit - magasságait, megerősödhettünk Isten utánunk nyúló, szabadító erejében.

Nyolc személy kapta meg a nap folyamán a kékkeresztet. Ez tulajdonképpen egyrészt egy „elismerés” a fél éve tisztán élő csoporttagok számára, másrészt egy elköteleződés is a szenvedélyektől szabad élet és Krisztus, a Szabadító mellett. Egy tiszteletbeli kékkereszt-átadás is történt, mégpedig Balog Zoltán miniszter úr részére, aki örömmel tűzte gallérjára az egyesület szimbólumát ábrázoló kitűzőt.

A jó ízű töltött káposzta mellett jó ízű és örömteli beszélgetések alakultak az ebédidőben. Az évekkel, évtizedekkel korábban szabadult csoporttagokkal beszélgetve kiderült, hogy bár mindig nagy öröm ilyenkor ismerősöket látni, kötődéseket feleleveníteni, a legnagyobb öröm mégis az, ha minél több új, addig ismeretlen arc tűnik fel a találkozón. Istennek hála, ez most megvalósulni látszott.

A délutáni folyamán a jelen lévő csoportok mutatkozhattak be, s adhattak hírt a náluk folyó utógondozó szolgálatról, közösségi életükről.

A program zárása - csakúgy, mint a nyitány - Isten Igéjének fényében történt. Hecker Márton metodista lelkipásztor, a nyíregyházi utógondozó csoport lelki vezetője a kősziklára épített ház példázata alapján hirdette az Igét.

A találkozó záró szavait a két szervező csoport vezetőjétől, Lipécz Zoltántól és Kardos Jánostól hallhattuk.

A találkozások sora pedig ezzel korántsem ért véget.

Szabóné Kovács Márta



Szent földi zarándoklat


 

2014. március 16-20-ig a Nyírségi Református Egyházmegye főként lelkészekből és házastársaikból álló különítménye is becsatlakozott abba a zarándoklatba, amit még mi reformátusok is megengedhetünk magunknak, ti. azt, hogy Jézus földi útvonalát követhetjük a Szent Földön. Külön öröm volt számunkra, hogy egyházmegyénk gondnoka és világi főjegyzője is feleségével együtt velünk tartott. Így a kálvini mértéknek megfelelően jártuk végig mindazt, ami módunkban állt 5 nap alatt.

Egy más világba, természetesen más kultúrkörbe érkeztünk, amikor landoltunk Tel-Aviv repterén. Meglepő kettősség fogadott minket, mind az élővilágban, mind az elénk táruló látványban és a lelkiségben is. A kopár és a zöld; a gondozott és gondozatlan; a szent és az üzleti különös találkozásának feszültsége kísérte egész utunkat. Egy magyar és helyi, két jól felkészült és határozott idegenvezető mutatta az utat, szervezte egy-egy napnak a programját, amit minden esetben sikerült teljesíteni úgy, hogy közben megvolt a helye a szent áhítatnak, a bibliai események felelevenítésének. A szemnek és a léleknek is megadtuk, ami jár.

Joppé városából indult a zarándoklat, ahol megemlékeztünk a feladata elől menekülő Jónásról és Péter látomásáról az ennek emlékére emelt templomban. Sőt egy görög mitológiai történetről is, amely a sziklához kötözött királylányhoz, Andromédához kapcsolódik. Másnap a Genezáret tavánál folytattuk utunkat. Jártunk a Boldogmondások hegyén, a kenyérszaporítás csodájának vélhető helyszínén. Láttunk egy 1. századi hajóroncsot, amely akár Péterék hajója is lehetett. Hajókáztunk a békés tavon, magunk is elcsendesedve és átélve annak a szentségét, hogy a mi Megváltónk többször is hajózott a tó tükörsima és ijesztően hullámos habjain. Kapernaum városának csaknem teljes érintetlensége megfogott mindannyiunkat. S a hely lélektanát emelte, hogy énekeltünk egyet indonéz keresztyénekkel a Nagy Királyról, aki sok csodát tett ebben a városban.

Bementünk a pásztorok barlangjába, élveztük a születés templomának akusztikáját Betlehemben. Elcsendesedtünk a Síratófalnál, ami a templom egykori támaszfalának maradványa. Láttuk Qumrán barlangjait, ahol kecskepásztorok találták meg a szent tekercseket. Élveztük a Holt tenger vizének felhajtó erejét.

Felkerestük Dávid sírját, ami egy zsinagógában van elhelyezve, így külön van bejárat férfiaknak és nőknek. A koporsót borító bársonyra a következőt hímezték: Dávid Izráel királya él és örökké. Jó tudnunk, hogy ez az örökké Jézusban valósul meg. Megnéztük a Betesda tavának maradványait. Végigmentünk a Via Dolorosán, megdöbbentünk a bazársoron, amely a 14. században kialakított keresztutat követi. S emelve a kontrasztot, mi is éltünk ott a vásárlás lehetőségével.

Ha nem is minden egyes alkalommal, de többször is átéltük a szépségét annak, hogy Jézus nyomában járhattunk. S ha a legtöbb helyszín nem is bizonyítottan eredeti, de az tagadhatatlan valóság, hogy Jézus ott, azon a Földön járt és tanított, gyógyított, és életét adta értünk!

Az pedig mindennél megnyugtatóbb, hogy itt Magyarországon is előtte jár mindazoknak, akik követői és engedelmes tanítványai akarnak lenni.

Köszönet mindazoknak, akik ezt az utat közösségünk számára lehetővé tették!

Sipos Brigitta lp.

A napi beszámolókat ide kattintva olvashatja.

 


Körzeti presbiteri találkozó - Szabolcs, 2014. március 8.

A presbiteri találkozón elhangzott előadások ITT!


Nagy örömére szolgált a gyülekezetnek, hogy Látogatóközpontunk adott helyet a körzeti presbiter találkozónak. A Találkozót a Vidék Kincse Egyesülettel közösen szerveztük. A nap témája: Testi – lelki egészség.

Ragyogó napsütéssel köszöntött ránk március 8. Kemecsétől Tiszavasváriig 13 gyülekezet fogadta el a meghívásunkat. Közel százharmincan lehettünk együtt Isten dicsőségére és hitünk épülésére.

Az érkező csoportokat pogácsával, kávéval fogadták az ifisek, majd regisztráció után elfoglaltuk a helyeinket. A hivatalos köszöntők után énektanulás következett, csodálatos zenei kísérettel. Köszönet érte a rakamazi lelkészpárnak és a tiszanagyfalui lelkész úrnak.

Veres Péter tiszteletes úr bevezetőjében arról szólt, hogy milyen felemelő érzés látni az Úr vezetését az előadók felkérésében, hogyan kapcsolódnak gyermekkori elhívások, barátságok, diákközösségek össze az evangélium hirdetésében.

A nyitó áhítatot Pusztai Endre kemecsei lelkipásztor testvérünk tartotta. Számomra marandó élmény volt az igehirdetése. Alapigéje: a János 15/16. Harmonikusan összekapcsolva a hivatást, családot, gyülekezetet.

A gyülekezetek rövid bemutatkozása után, egy előadás következett, melynek előadója Dr. Makrai Tibor gasztroenterológus. Aki Mátészalka, Kertváros gyülekezetéből érkezett hozzánk. A témája: Egészség és betegség keresztyén orvos szemével. Az előadás első részében a betegségekről beszélt. Elmondta, hogy a magyar ember lelke nagyon beteg. Azt kellene gyógyítani. Szólt arról, hogy a betegség lehet Isten keresésének eszköze, lehet nevelő célzatú, lehet a hit próbája. Mind ezeket bibliai példákkal támasztotta alá. A gyógyításra Jézus példázata, és elmesélte Füle Lajos bácsi történetét. Második részben betegségekről és gyógymódokról szólt. Eközben olyan mély hitről tett bizonyságot, ami mindnyájunk számára példaértékű lehet.

Az előadás után simogató napsütésben átsétáltunk a közeli Tőrös csárdába, ahol nagyon finom ebéddel és figyelmes kiszolgálással vártak bennünket. A menü: májgaluska leves rántott szelet vegyes körettel és köles felfújt. Ebéd után lehetőség nyílt idegenvezetéssel megtekinteni a Földvárat és a református templomunkat. Énekszóval gyülekeztünk a délutáni alkalomra. Elsőkként Dr. Tóth Enikő szemészkutató és oktató orvos bizonyságtételét hallgattuk, aki a Debreceni Nagyerdei gyülekezet presbitereként érkezett közénk. Jó volt hallani az ő útkeresését, és azokat a szolgálatokat, melyekre őt az Úr elhívta. Őszinte tiszta lényével, egyszerűségével mindenkit magával ragadott. Nagy öröm volt hallgatni az ő bizonyságtételét.

Ezután Pásztor Gyula református lelkipásztor a Sárospataki Teológia tanára szolgálata következett. A szív egészsége volt az előadásának témája. Sokrétű megközelítésben, nagyon érdekes dolgokat hallottunk tőle. A napunk fő mondani valóját:- „Minden féltve őrzött dolgodnál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld.: 4:23).- ebből a bizonyságtételből szóban, a kapott igés kártyán írásban is magunkkal vihettük útravalónak. A helyi kórus szolgálatával folytatódott a délután. Azt hiszem az énekeink nagyon sok testvérünk szemébe csalt könnyeket.

Befejezésül Veres Péter zárógondolatai következtek. Kedves figyelmesség volt a férfitestvérek részéről, hogy a 134. zsoltárral kértek áldást a Nőnap alkalmából az asszony- és lánytestvérekre. Közösen elmondtuk az Úr Jézustól tanult imádságot. Énekkel és áldásokkal búcsúztunk.

Összegezve: Hálát adunk Istennek a lehetőségért. Köszönjük a szolgálók és a segítők munkáját. Köszönjük a testvéreknek, hogy ilyen szép számban megtiszteltek bennünket. Ezért a napért is Istenünké legyen a dicsőség.

Lakatos Mihályné gondnok, Szabolcs


Házasság vasárnapja

Gyülekezetünkben immár második alkalommal ünnepeltük meg a Házasság Vasárnapját, 2014. február 9-én. Az ünnepi istentiszteletre Bodnár Máté tiszteletes úr meghívta az idén jubiláló házaspárokat: azokat, akik a templomunkban kötöttek házasságot egykor, és azokat is, akik máshol esküdtek, de a gyülekezetünkhöz tartoznak. Többen eljöttek azok közül is, akik településünkről időközben elszármaztak. Az igehirdetésben az Efézusi levél 5. részének 21-31. verseiből idézett  a lelkipásztor, amely a házastársak intéséről szól. Egymás iránti engedelmességre, tiszteletre és szeretetre figyelmeztet bennünket az Ige, és arra, hogy olyan gondoskodóan szeressük egymást, ahogyan Krisztus szerette az egyházát, hiszen Ő életét adta érte. Ezt követően a többi ünnepelttel együtt az Úr asztala köré álltunk, ahol tiszteletes úr megáldott minket egy-egy igével, és minden házaspárt az áldó igével ellátott emléklappal, és egy szál fehér rózsával köszöntött. Végül fényképeket készítettek rólunk a templomban, ahol annak idején Isten színe előtt örök hűséget fogadtunk egymásnak. Hálás szívvel köszönjük Istennek ezt a szép alkalmat, amelyen újra átélhettük azt a boldogságot, amit esküvőnk idején éreztünk - a mi esetünkben - 40 évvel ezelőtt. Kívánjuk a fiataloknak, hogy kövessék példánkat, hiszen a házasság nemcsak egy papír, hanem egymáshoz tartozást, egymás iránti felelősségvállalást és biztonságérzetet is jelent. Születendő gyermekeik ebben a közegben tudnak egészségesen fejlődni, és a családon belül érzik igazán jól magukat. Isten áldása és kegyelme kísérje minden házaspár életét!

Kozma Károlyné
Besenyőd

A Leveleki Refomátus Missziói Egyházközségben a meghívottak közül öt pár fogadta el gyülekezetünk meghívását, és vett részt a 2014. február 9-i, Házasság Hete alkalmából tartott ünnepi istentiszteleten. Az alkalmon hálát adtunk az eddig megtett közös életutakért, Isten gazdag áldását kértük a házasságok következő szakaszaira. Az Úr adja meg, hogy a megkötött és tartós házasságok jó példaként szolgáljanak mindannyiunknak, és az Ő dicsőségét szolgálja valamennyi keresztyén család élete!
Bodnár Máté lelkipásztor
Besenyőd, Levelek, Magy














>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló