Beszámoló a Nyírségi Református Egyházmegye
kántor továbbképző tanfolyamáról

A továbbképző célja, hogy a résztvevők a kántori szolgálathoz szükséges tárgyakat (gyülekezeti ének, hymnológia, énektanítás, orgona- és harmóniumjáték, népénekkíséret, karvezetés, kórushangképzés, liturgika, liturgikus ének) csoportos és egyéni tanórák keretében, elsősorban gyakorlati jelleggel elsajátítsák, a meglévő ismereteiket bővítésék. A képzés résztvevői a régebbi és újabb egyházzenei kiadványokkal és kottákkal is megismerkedhetnek, amely által szélesebbé válik számukra a választható és elsajátítható darabok köre.
A továbbképző alkalmainak helyszíne kezdetben a Nyíregyháza Belvárosi Református Egyházközség temploma és gyülekezeti terme volt, a 2011-es tanévtől pedig a Nyírbátori Református Egyházközség és Nt. Tárnok Ferenc vendégszeretetét élvezve folyik tovább a munka. A tanfolyam munkáját nagyban segíti Nt. Tárnok Ferencné Márta, aki a titkári feladatokat vállalva gondosan előkészíti a havonkénti alkalmainkat.
2011. októberében két alkalommal is szolgálhatott a továbbképző kórusa: az encsencsi református egyházközség jótékonysági koncertjén, és a Nyírségi Református Egyházmegye Nyírbátorban megrendezett, határon átívelő énekkari találkozóján.
Az első tanév végén rövid koncerten, az idei tanév zárásaként pedig – június 9-én, szombaton délután – zenés áhítat keretében mutatták be tudásukat a továbbképző résztvevői. Ezen az ünnepi alkalmon Dr. Gaál Sándor esperes igei szolgálatát követően kórusművek és hangszeres művek hangoztak el. A továbbképző kórusát – a Nyírbátori Református
Egyházközség kórusának férfitagjaival kiegészülve – a hallgatók vezényelték, akik a tanfolyam során elsajátított különböző stílusú orgonaműveket is előadtak. Közreműködött a „házigazda” Nyírbátori Református Egyházközség kórusa – Tárnok Ferencné vezényletével -, akik önállóan is és az összkarban is énekeltek.

Reménységeink és terveink szerint e sikeres két tanév után folytatódik a továbbképzés szeptembertől, ugyancsak Nyírbátorban, s újra együtt imádkozhatjuk hónapról hónapra: „Kész a szívem Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!” (57. zsoltár 8. vers)
Kissné dr. Mogyorósi Pálma egyházzenész, főiskolai tanár és Kiss Zoltán egyházzenész, orgonaművész, a tanfolyam vezetői
Kékkeresztes Regionális Találkozó Rakamazon

A találkozót Nagy József a Nyírségi Református Egyházmegye missziói lelkésze, a Kékkereszt Egyesület Rakamazi Utógondozó Csoportjának lelki vezetője és Lipécz Zoltán a csoport vezetője szervezték a csoport tagjainak igen aktív segítségével. Az Egyesület ökumenikus jellegű, az egész napos rendezvényen az ebédet a szomszédos Rakamazi Római Katólikus Plébánia Közösségi Házában fogyasztottuk el. A találkozón lelki táplálék is volt bőven.
A lelkes jó hangú alkalmi gyülekezet sokat énekelt. A köszöntések elhangzása után Dr. Gaál Sándor a Nyírségi Református Egyházmegye esperesének nyitó áhítata következett. A református bibliaolvasó kalauz által kijelölt rész alapján hirdette Isten igéjét, mely szerint hangsúlyossá vált:”…mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek és ők az én népem lesznek”. /2Kor 6,16/

A nap folyamán két házaspár is tett bizonyságot arról, hogyan szabadultak az alkohol rabságából és milyen nagy öröm számukra, hogy az élő Isten templomai lehetnek, ezentúl az Isten népe közé soroltatnak. Új életük van, amelyet minden szenvedélybetegnek kívánnak.
Nagy érdeklődéssel figyeltük Korsós István nagytis
zteletű református lelkipásztor /népszerű nevén: Pista bácsi/, a Magyar Kékkereszt Egyesület elnökének előadását. Megtudtuk, hogy az Egyesület kiemelten közhasznú, az országban 35 csoportja van és működik még 10 iszákos mentő csoport is. Olyan emberekből áll, akik szenvedélybetegségükből szabadultak vagy szeretnének szabadulni, megosztják egymással problémájukat, segítenek azoknak, akik új életet akarnak kezdeni. Rendszeresen találkoznak, ahol van Bibliatanulmányozás, közös éneklés, beszélgetés, evangéliumi gondolatok, imaközösség és a szabadultak bizonyságot tesznek Jézus Krisztusról, aki tud adni valamit, amit máshol nem kapnak meg. Ide azokat az embereket várják, akik Dömösről, a gyógyító intézetből hazaérkeztek függetlenül attól, hogy gyógyultak-e vagy sem. A felekezeti hovatartozás nem számít, jöhet ide bárki, nem téríteni akarnak, hanem Krisztusban új életet ajánlanak nekik. Dömösön nemcsak alkoholbetegeket gyógyítanak, hanem depressziósokat és dohányosokat is, mindazokat, akik szabadulni szeretnének káros szenvedélyüktől. A drog fogságában szenvedőket más helyen, speciális intézetben gyógyítják.

Ebéd után a program folytatódott, a jelenlevő képviselők bemutatták csoportjukat. Összesen 11 csoportból érkeztek képviselők, 21 magyarországi településről. Egy-egy csoportba több környékbeli helységből is tartoznak tagok. A csoportoknak preventív /megelőző/ feladatuk is van.
A záró áhítatot Veres Péter református lelkész, a gávai csoport vezetője tartotta. Zárszót mondott Lipécz Zoltán házi gazda.
Az egész napos összejövetel igen jó hangulatú volt, ismerősök találkoztak és újabb ismeretséget kötöttek a jelenlevők. A régiós találkozókat folytatják, legközelebb a gávai csoport ad otthont a kékkereszteseknek.
Horváth Csaba egyházmegyei gondnok
Családi Nap




Pünkösd Hétfőn Nyírkércsre hívogatott a harangszó minden ramocsaházai, nyírjákói és helybeli testvért, hogy együtt adjanak hálát az Úrtól küldött Szentlélekért és Egyházunkért. A nap kö
zös zenés istentisztelettel kezdődött, amelyen „az ígéret földje és a honfoglalás” téma köré csoportosított igei gondolatok hangzottak el a három községben szolgáló lelkipásztoroktól és a pünkösdi legátustól. A templomi alkalom után a gyülekezet öt csoportra bontva folytatta tovább a saját „honfoglalását” a templom és parókia udvarán. Hat feladatot teljesítve kellett összegyűjteni az állomásokon azokat a köveket, amelyekből a csoportok végül egy kis oltárt építettek
, amely mellett egymás kezét fogva adtak hálát az Úrnak csendes imádságban. A játék végeztével a templomban került sor a kiértékelésre. A lelki táplálék után a testi táplálékról a nyírkércsi gyülekezet tagjai gondoskodtak, és az új filagóriában fogyasztották el vendégeink a finom ebédet. Ezúton is köszönjük a sok fáradságot és segítséget minden kedves testvérünknek és Istenünk áldásait, hogy e napon együtt ünnepelhettünk.


Csonka Tibor lelkipásztor
„Okos Istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul,
amely tetszik az Istennek… „ (Róm 12, 1-2)
Ezzel az Igével kezdte prédikációját 2012. május 13-án vasárnap Dr. Bölcskei Gusztáv a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Nyírmeggyesen – több mint 500 fős vendégsereg, köztük 60 lelkész előtt -, aki Pótor László református lelkész beiktatása alkalmából vállalta szolgálatát.

Pótor László gyülekezetünk immár beiktatott lelkésze kiemelte bizonyságtételében: Jézus Krisztus mondja: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”(Jn 12,24-26)Jézus szolgálatában alázat és önzetlen szeretet van. Ennek a szolgálnak az eredménye az új élet. Jézus elfogad, s alkalmassá tesz ma is a Neki
való szolgálatra. Az ilyen Krisztuskövető ember élete minden területén Jézust fogja képviselni. Megbecsül Istenünk itt a földön: Nem vagyok egyedül, törődik velem az Isten, van gondviselőm. Isten Országában: biztonságban vagyok, örökké Jézussal lehetek! Akinek az életében valóság lett: „Már szolgád lettem Jézusom…..” – az vallja: jutalom, hogy tehetem. Nekem jutalom, hogy Jézusnak szolgálhatok.

A lelkészek áldásmondása után a nyírmeggyesi gyülekezet nevében Szondi Tibor gondnok mondott Igei köszöntőt és adta át az egyházközség szívbéli ajándékát. A helyi polgármester és az általános iskola igazgatója rövid gondolatokkal fejezték ki hálaadásukat.
A hálaadó alkalom és az arra való készülés újraszervezte a nyírmeggyesi reformárus énekkart, mely hangja és énekei már-már a mennyei kórus hangulatát idézték.
A gyülekezet újra megmutatta, hogy mind anyagilag, mind fizikálisan, mind pedig szervezésben kész összezárni és a cél érdekében mindent megtenni. A hálaadó alkalom lebonyolítása, megszervezése és az alkalom utáni szeretetvendégség nagy összefogást igényelt, melyben jól vizsgázott a közösségünk. Hálatelt szívvel írom le, hogy közösségformáló ereje volt ennek az alkalomnak.
Sokan mondjuk: „Soli Deo Gloria!” – Egyedül Istené a Dicsőség!
Balkánszky Viktor presbiter
