Istennél minden lehetséges”

62 év után újra református általános iskola és óvoda Újfehértón


211 diákkal, köztük 22 első osztályos nebulóval kezdte meg a 2012-2013-as tanévet a református általános iskola Újfehértón, amely mellett óvodát is működtet a gyülekezet. Ott három csoportban 84 kisgyermekkel foglalkoznak. A két intézményben 38 pedagógus és egyéb alkalmazott végzi, segíti az oktató-nevelő munkát. Váradi Sándorné igazgató és Pappné Tóth Ilona tagóvoda vezető azt tűzték ki célul, hogy a református gyülekezet, a munkaközösség, a gyermek és a szülő harmonikus kapcsolatára épített lelki-testi-szellemi nevelésnek köszönhetően nemzeti hagyományainkat tisztelő, mindennapi életükben a Biblia szavait mértéknek tartó, erkölcsi tartással rendelkező fiatalok hagyják majd el az intézményt.
 
Szeptember elsején tartott tanévnyitó istentiszteleten főtiszteletű Derencsényi István a Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkészi Főjegyzője végezte az igehirdetés szolgálatát a fenti, Máté evangéliumából vett igevers alapján. Kiemelte: Isteni csodának számít, hogy 62 év szünet után újra intézménnyel büszkélkedhet az újfehértói református közösség.
 
Az istentiszteleten Dr. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese elmondta, hogy igen nagy szükség van a református iskolákra, ahol nem csak a szükséges szellemi, hanem a ma emberének az életben maradáshoz szolgáló lelki táplálékot is megkaphatják a gyerekek.
 
Baracsi István újfehértói református lelkipásztor és a presbitérium 2011-ben kezdett tárgyalni a Mályváskerti Általános Iskola működtetéséről, a tulajdonos ugyanis Újfehértó önkormányzata maradt. Hosszas tervezést követően indult el a gyakorlati munka, amely bár az egész nyárra adott tennivalót az új intézmény dolgozóinak, mégis Istentől való édes teher volt a gyülekezet számára.
 
Baracsi István beszédében elsősorban azért mondott köszönetet Istennek, hogy segítőket adott erre a csodálatos, de nagy feladatra. Isten segítő kezének vezérletében bízva tekint az eljövendő felé, amely éppen elegendő a sikerhez. Hiszen csupán fel kell idéznünk a református vezérigét: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”
 

 


 

Nyári beszámolók Ibrányból

HIT-TESTVÉR; TESTVÉRI SZERETET


Bibliai napközis foglakozásokat tartottunk 2012. június 18-22-én, melynek témái a „Testvéri szeretet”-re épültek.
A foglalkozásokon a különböző bibliai történetek változatos formában (énektanulás, feladatlap, színező) történő feldolgozásával a testvérkapcsolatokban megjelenő negatív és pozitív tulajdonságok kerültek megbeszélésre.
A legfőbb történetek és a hozzájuk kapcsolódó témák ezek voltak:
1. nap: Eliáb és Dávid, a csúfolódás
2. nap: Mózes és testvérei, az irigykedés
3. nap: Ézsau és Jákób, a megbocsátás
4. nap: Péter és András, Jézus követése
5. nap: Márta és Mária, az igehallgatás
Örömmel tapasztaltuk meg közösen az egymásra figyelés, és az egymás értékeinek felismerésében rejlő élet áldásait.
Ezúton is megköszönjük a gyerekeknek az odafigyelést, felnőtteknek pedig az ellátásban megmutatkozó (palacsinta, fánk, sütik, üdítők stb.) gondoskodó szeretetet. Isten bőkezű áldása kísérjen tovább mindnyájunkat hitünk útján!
 
Testvérek – gyülekezzünk!
 
Az Ibrányi református Egyházközség hittanosai nyári táborozáson és lelki feltöltődésen vettek részt Berekfürdőn 2012. július 16-20. között.
A Megbékélés Házában nyári pihenőjüket töltő gyülekezetek (Baktalórántháza, Nyíribrony, Mérk, Hodász, Ófehértó, Tiszabercel) különböző korosztályú tagjaihoz csatlakozva – kisgyermekek, fiatal felnőttek, idősek – örömmel munkálkodtunk együtt, egymás hite által épülve és gyarapodva.
A napi program összeállítása során igyekeztünk tekintettel lenni arra, hogy a különböző korosztályhoz tartozó együtt nyaraló 130 résztvevő lehetőség szerint a legteljesebben vehesse ki részét a tevékenységekből. Délelőttönként áhítatra és előadásra került sor, melyeken a gyülekezeti élet kérdései jelentek meg (ismerkedés, barátság, áldozatvállalás, öröm, távolságok leküzdése).
Napközben pedig szabadidős tevékenységekre került sor; strandolás, filmvetítés, táncház, kézműves foglalkozás biztosította az örömteli perceket. Az esti áhítatok az elcsendesedésre és az élmények megosztására adtak lehetőséget.
S hogyan éreztük magunkat? Íme néhány élmény a gyermekek tollából:
„Öt napig voltam táborozni Berekfürdőn. Nagyon jól éreztem magam. Nagyon megörültem, amikor szerdán délelőtt is és délután is mentünk strandra. Szerettem még a fagyizást is és a focit. Az ennivalók is finomak voltak. Remélem jövőre is megyünk.”
„Több máshonnan jött gyerek volt a táborban, és új barátokat találtam … A kézműves foglalkozáson gyönyörű dolgok születtek, és a táncház is nagyon jó volt. Remélem jövőre is ilyen jó tábor lesz.”
„A legeslegjobb az volt a táborban, hogy ott mindenki mosolygott, mindenki szeretett mindenkit.”
„Jól éreztem magam a táborban, új barátokat szereztem. Azóta nem beszélek csúnyán.”
„Korán keltünk, estére elfáradtunk, már csak egy bárányt tudtam megszámolni.”
„Nekem az tetszett a táborban, amikor elmentünk medencézni, meg amikor kézműveskedtünk. Tetszett, amikor kint játszottunk. Nagyon jól éreztem magam, és jövőre is szeretnék menni.”
Adja Isten, hogy így legyen!
Vass László lelkipásztor
 

Hétvége a Balatonon…


Szeptember 1-én korán reggel indult útnak az a nyírjákói és nyírkércsi gyülekezeti tagokból álló 27 fős csapat, akik arra vállalkoztak, hogy két napot töltenek a Balaton északi partján. Első állomásunk Balatonfüred volt, ahol rövid városnézés után, hajóra szállva indultunk tovább Tihanyba. Az Apátság megtekintése után Badacsonyba vezetett utunk, ahol egy kis túrázással próbáltuk ellensúlyozni a hosszú utazás elgémberítő mellékhatásait. A badacsonyi hegycsúcsot támadta meg a nyírségi csoport. Miután mindenki egészségesen elfáradt, a keszthelyi szállásunkon, szalonnasütés mellett pihentük ki magunkat. Este közös áhítattal köszöntük meg az Úrnak a nap élményeit és kértünk áldást utunk folytatásához. Másnap reggel a keszthelyi református gyülekezethez csatlakoztunk istentiszteletükön. Öröm volt átélni, hogy távol a lakóhelyünktől, a közel 500 km-es út után is otthon érezheti magát az ember, egy gyönyörű kis templomban, az ország másik végén. Kuti Géza esperes úr szeretettel köszöntött és invitált egy kis vendégségre bennünket az egyházközség gyülekezeti termébe. A közös ismerkedés és beszélgetések után, felkerekedtünk, hogy utazásunk egyik fő attrakcióját a Festetics Kastélyt megtekintsük. A Kastély impozáns szobáinak megtekintése után, még a korabeli királyi hintókra is esett néhány pillantás. Balatoni kirándulásunkat Csopakon a Sétány Étterem finom ételeivel és közös balatoni fürdőzéssel zártuk. Hálával a szívünkben, sok látnivalóval, élményekkel gazdagon térhettünk haza.
 
Csonka Tibor lp. Nyírkércs, Nyírjákó

 


 

Nyári programok a Ramocsaházi Református Egyházközségben 2012-ben


5 NAPOS KLUB
A gyülekezethez tartozó gyermekek ismét 5 napos klubbal kezdhették a nyári szünetet. Az idei évben naponta 60-65 gyermek látogatott el a gyülekezetbe, ahol közös énekléssel, tanítással, sok-sok játékkal és barkácsolással töltöttük az időt.
ANGOL TÁBOR HEJCÉN
Gyülekezetünkből 5 fiatal és egy házaspár keresztyén angol táborban vett részt, ahol Istennel és az angol nyelv szépségeivel ismerkedhettek, illetve a gyermekek közötti szolgálatban segédkezhettek.
GYÜLEKEZETI TÁBOR BEREKFÜRDŐN
2012. augusztus 5. és 10. között a gyülekezet egy része - összesen 78 fő - a berekfürdői Megbékélés Házában töltött el egy áldásos és élményekben gazdag hetet. A hét témája a szülők évéhez kapcsolódóan a szülők és gyermekek viszonya volt.
GITÁRTÁBOR
A gyülekezeti tábort követően 3 fiatallal, egy segédlelkésszel, és a beosztott lelkész egész családjával ismét Berekfürdőn töltöttünk el egy szűk hetet, amikor az immáron harmadjára megszervezett Egyházmegyei Gitártáborban vettünk részt. Jó volt újra látni az ismerős arcokat, megismerni az újabbakat, és előre lépni a gitározás terén is.
IFIS KIRÁNDULÁS MISKOLC-TAPOLCÁRA
Augusztus végén a nyári szünet utolsó napjaiban 18 ifissel indultunk Miskolc-Tapolcára, Andrássy Gergely beosztott lelkész családjának telkére. A két éjszakás nomád kiránduláson áhítatokkal, közös sütögetésekkel, ping-pongozással, barlangfürdővel, kalandtúra parkkal, és bobozással zártuk a nyári pihenést.
ISKOLAKEZDŐ BICIKLITÚRA BAKTÁRA
A több éves hagyományhoz híven, idén is családi kerékpártúrát szerveztünk a bakti erdőbe. Út közben a Nyírkércsi gyülekezet vendéglátását élvezhettük, közös áhítat és testi felfrissülés által. Az erdőben vetélkedőkkel, focival és nagy sétával töltöttük az időt, majd pedig az erősödő szélben hazatekertünk.
A gyülekezet új honlapja a következő linkre kattintva érhető el. http://87.229.77.200/~ramocsah/ramocsahazirefegyhaz

Ifjúsági Tábor Encsencsen


„Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.” /1Móz 28:17/ Ennek az igének az igazságát és megélését keresve és munkálva az Encsencsi Református Egyházközség szervezésében 2012. július elején ifjúsági táborban voltunk, 16-an. Az utazást tömegközlekedéssel oldottuk meg. Nyírbátortól Karcagig vonattal, majd onnan Busszal tettük meg az utolsó kilométereket Berekfürdőig, a Nyírségi Református Egyházmegye táboráig. A megérkezés után kipakoltunk és igyekeztünk kipihenni az utazás nehézségeit. Majd elindultunk fölfedezni a falut, Berekfürdőt. Az első nap közös áhítattal és vacsorával zárult. A hét minden reggelén, áhítaton vehettünk részt, ahol a testvériségről hallottunk. A Bibliai testvérek által tanulhattunk arról, hogy ne legyünk irigyek, arról, hogy higgyünk a mi Istenünk szavának és akkor legyőzhetjük az elénk tornyosuló akadályokat, és arról, hogy mi a fő feladata egy keresztény embernek. Részünk lehetett a Jákób által megtapasztalt igazságban, hogy a menny ott van, ahol a Szentháromság Istent megtapasztalhatjuk, Róla és Tőle tanulhatunk és egymással testvéri szeretetben együtt lehetünk. Az Ige igazsága mellett sok-sok ének és zene volt minden áhítat kezdete és zárása, amit mindannyian szerettünk. A délelőtt további részét a strandon töltöttük, délben ebédeltünk a Megbékélés Házában. Délután ismét a strandon szórakoztunk, pihentünk. Este, vacsora után esti áhítatot tartottunk a napi igéről.

A csütörtöki napunk volt kivételes, mert ezen a napon kerékpárokkal indultunk útnak Karcag felé, ahol a helyi nevezetességeket tekintettük meg. Elkerekeztünk a Szélmalomhoz, ahol előadást hallottunk a molnárok életéről, munkájáról, a lisztkészítés eszközeiről és magáról a malomról. Második állomás a Nagykunsági Látogatói Központ volt, ahol a vezető hölgy elmesélte a kunok letelepedését, történetét, egyéb népekkel való viszonyát. Ez az interaktív kiállítás nagyon érdekes volt. Harmadik állomás a Karcagi Református Templom volt, ahol megtartottuk a reggeli áhítatot. Innét visszakerékpároztunk Berekfürdőre, majd ebéd után strandolás következett. A hetet színesítettük játékokkal, bajnokságokkal, így próbáltunk egy közösséggé formálódni.
De táborozási kedvünknek azzal, hogy a Berekfürdői hét lezárult még nem volt vége, mert a július hónap utolsó hetében napközis tábort szerveztünk a Református Templom udvarán felállított sátorban. Így a templom és a sátor köré csoportosulva nap, mint nap együtt lehettünk több mint 30-an. Minden nap délelőttjének kezdetén a templomban énekeltünk, imádkoztunk és történeteket hallgathattunk meg a Bibliából. Mindez kb. egy órahosszáig tartott. Utána érdekes játékokban csapatverseny zajlott. Mindezeket felüdítette a tízóraizás és egy kis pihenési alkalom. A keddi napon íjjászkodással is megismerkedhettünk, amikor Szerencsi Imre Nyírbogáti lelkész bemutatóval egybekötött módon tanította a vállalkozó kedvű gyerekeket, erre az érdekes sportágra.
Szerdai nap viszont a Nyírbátori Tűzoltóság ismertette meg velünk, azokat az alapismereteket, amit a mindennapi életben egy-egy veszélyes helyzetben, katasztrófában fontos tudnunk és használnunk. Mindezt látványos módon a tűzoltó autójuk felszerelésén és tűzoltási bemutatón meg is mutatták. A felhevültségünket egy-egy jó adag vízzel le is hűtve igazán feledhetetlen délelőttöt kaptunk részükről. Ebéd utáni időben egészen az esti „táborbontásig” kézműves fogalakozásokon sokféle szép dolgot készíthettek a gyermekek és sokféle ajándéktárgyat tudtak nap, mint nap hazavinni, annak jeléül, hogy nem hiába vannak itt a hét napjain. Sőt még az egész hét folyamán egy színdarabot is tanultak, amit a Bibliai József történetének mai változata volt. Ezt a bemutatásra szánt művet a táborzáró szombati napunk délutánján a meghívott szülőknek, érdeklődőknek be is mutatták.
Legyen Istené a dicsőség mind a két tábor megrendezéséért, az időben tapasztalható oltalomért, kegyelemért és legyen mindenki számára olyan élmény, ami Isten megjelent szeretetét, a Jézus Krisztust mutassa és ez által az egymáshoz tartozás fontosságát és érzését erősítse.
Hálaadásunkban nem feledkezhetünk meg azokról, akik odaadó szeretettel segítették ezen programok megvalósulását. Így köszönhetjük a Nyírségi Református Egyházmegye támogatását, az Egyházközség segítségét, a gyülekezeti tagok és a szülők önzetlen segítségét, ami nagyon sok módon megtapasztalható volt. De nem utolsó sorban az Encsencsi Önkormányzat és az Óvoda konyha, segítő támogatását is. Így valósul meg az, amit a Biblia mond: „…ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…” /1Pt. 2,5/ (FÓRAR)

 


Hálaadás Tiszarádon


2012. augusztus 26-án délután 15 órakor hálaadó istentiszten lehettünk együtt a szépen felújított templomunkban. Sokan elfogadták a presbitérium meghívását, így nemcsak a már elszármazott tiszarádiak, de a környező települések lelkipásztorai és gyülekezeti tagjai is részt vettek ünnepi alkalmunkon. Így több mint 200-an lehettünk együtt. „Boldogok, akik házadban laknak…” (Zsolt 84,5) hangzott Isten szava az aznapi zsoltárszakaszból, Dr. Gaál Sándor esperes úr igehirdetésében.
Nagy nap volt ez kis gyülekezetünk számára. Az 1926-ban, országos gyűjtés segítségével felépült templomunk, 2011 őszén egy teljes külső és belső felújítás eredményeképpen immár régi pompájában tündököl. A környéken egyedülálló festett mennyezetű és falú templom a gégényi református templom mintájára épült, 380 ülőhellyel rendelkezik. Hosszú és rögös út vezetett az európai uniós pályázat beadásától a munkálatok befejezéséig. Isten azonban mindvégig megáldotta a gyülekezetet. A templom és az előtte levő park felújításának teljes költsége: 40.774.241 Ft volt.
A munkálatokról Papp Endréné presbiterasszony, Tiszarád polgármestere számolt be, aki férjével, a gyülekezet gondnokával mindent megtett azért, hogy templomunk felújulhasson. Az istentiszteleten Horváth Csaba egyházmegyei gondnok, valamint a Tiszarád kárpátaljai testvértelepülésének, Kígyósnak a küldöttsége is köszöntötte az ünnepi gyülekezetet. Lipők Sándor országgyűlési képviselő is megtisztelt bennünket jelenlétével. Isten iránti hálánkat tolmácsolta a gyermekek műsora, valamint az egyházmegyei lelkészi férfikórus szolgálata. A jó akusztikájú templomban Istent dicsőítette Gaál Benedek és Szerencsi Imre lelkipásztor trombitajátéka is. Az ünnepi együttlét a faluház dísztermében szeretetvendégséggel folytatódott tovább.
Kis gyülekezetünk szépen felújított temploma tanúskodik Tiszarád szép múltjáról, hirdeti a ma is munkálkodó Isten dicsőségét, és kínálja a megmaradás egyedüli lehetőségét: „Seregek Ura, boldog az az ember, aki benned bízik!” (Zsolt 84,13)
Szvoren-Zabolai Enikő Orsolya, lelkipásztor

Emlékezés

Nagytiszteletű Pógyor Istvánt 89 esztendős korában szólította haza mennyei Atyja.
 
Ő maga (aki hittel készült erre a búcsúzásra), a családja és egykor gondnokként társa a szolgálatban, Aranyász Sámuel így emlékezik vissza az Istentől megáldott életútra: Bihar megyében, Nagylétán született 1923-ban. Iskoláit Debrecenben, Budapesten és újra Debrecenben végezte. Segédlelkész volt Debrecenben 1948-tól 1953-ig: 2 évig az Egyetemi Templomban és a Klinikán, 3 évig a Nagytemplomban, mint püspöki káplán. 1953 decemberétől 14 éven át Kótajban, 1968-tól Tiszalökön 25 éven keresztül szolgálta megváltó Urát. 48 évi szolgálat után 1992-ben ment nyugdíjba, 70 éves korában.
 
Feleségével, akit Isten rendelt és adott számára e földi életben, 50 éves házassági évfordulójukat megélhették csendben és hálaadással. Két gyermeküket: István fiúkat és Zsuzsanna leányukat szépen felnevelték, családjukban, menyükben és vejükben örülhettek. Három szép unokájukban: Ritácskában, Péterben és Juditban végtelenül sok szeretetet kaptak Istentől.
 
Mi itt Tiszalökön szeretettel emlékezünk Pógyor István nagytiszteletű úrra, akinek beiktatása a Tiszalöki Református Egyházközségbe egy napon történt az 500 éves lerombolt templomunk helyett épített templom felszentelésével 1968. május 12-én. A templom továbbépítése folyamatosan haladt. 1969-ben betonalapzatra épült dróthálózattal vették körül a templomkertet, amelyen 1 nagy és 3 kiskapu épült.

1970-ben a templom NY-i részét és a tornyot bevakoltatták, majd az egész templomot kívülről bekőporoztatták. Elkészült a toronynál a kiugró fedélrész.
1972-ben a templomkertbe fák, fenyők, díszbokrok lettek telepítve. Első ízben kifestették a templom belsejét, elkészültek a vascsővázra épített templomi padok, majd 2 db olajkályha lett elhelyezve.

1974-ben megtörtént a harangok villamosítása, a parókiára be lett vezetve a folyóvíz, fel lett újítva a parókián a padlózat.

1978-tól 1988-ig, 10 éven át helyettes lelkészként is szolgált Tiszaeszlár, Tiszanagyfalu és Tiszadada községekben.


1992 okt.11-én hozzákezdtek a templom külső renoválásához. Bádogos, kőműves munkálatokat végeztek. A 16m magas tornyot 8m-rel megemelték, így 24m magas lett. A toronytetőre új fenyővázat csináltattak, melyet vörösrézből készült lemezzel vonattak be. A templomtetőt új gerendázattal, lécezettel, vörös palával fedették be, falait kőporoztatták, tölgyfából új ablakokat és ajtókat készítettek.

Emlékirat lett elhelyezve a torony gombjában, melyet a lelkész úr felolvasott a gyülekezetnek.

70 évének betöltésével ereje megfogyatkozása miatt kérte nyugdíjaztatását, amit 1992. dec. 01-vel elfogadtak. 1993. jun. 30-ig -esperesi felkérésre-, mint megbízott lelkész továbbra is ellátta munkáját, amíg a templomi munkálatok befejeződtek.

1993. júl. 23-án Gyöngyösre költöztek-leánya közelségébe-, ahol beépültek a gyülekezet közösségébe, kérés és szükség szerint a mátraházai és a gyöngyösi gyülekezetben is szolgált, amíg ereje engedte.
 
Hitének erejét jelzi, hogy elkészült temetésére igével, visszaemlékezéssel, énekekkel. Ezzel utolsó pillanatig pásztora volt a rá bízott közösségeknek, családjának és gyükezetének. A 90. zsoltár imádságával ment el ebből a földi életből, megélve már és még itt az örök élet ajándékának gyümölcsét – ahogyan bíztatta a rábízottakat is egykor.
 
Boldogok, akik az Úrban halnak meg!

Gitártábor 2012 – a harmadik felvonás

Minden évben új élményekkel leszünk gazdagabbak – ezt tapasztaltuk az idén immár harmadízben megrendezett egyházmegyei gitártáborban. Különlegessége volt ennek a találkozónak, hogy gyermekek hangjától is zengett a tábor, nem csak a gitárok zenéjétől, hiszen több résztvevő is családja tagjaival együtt érkezett az ötnapos együttlétre Berekfürdőre.
Nem volt hiábavaló az idei találkozás alkalma sem, hiszen többen voltak olyanok, akik életükben először vettek kézbe gitárt – és nagyon reméljük, hogy nem hiábavaló módon. Azok is találtak maguknak tanulni- és gyakorolnivalót, akik már a „visszaeső táborozó” kategóriába tartoznak. Szépen szólt az ének-zene – olyannyira, hogy voltak helyi lakosok és odalátogatók is, akik a tábor kerítése előtt megállva, „belesve” hallgatóztak. Nyitva volt a kapu, hívtunk is, de bejönni nem akartak – az énekszó azonban a zenekísérettel együtt kirepült a kerítés fölött.
Az utolsó este minden évben különleges esemény, hiszen ilyenkor elszabadul a „hang-ulat”, és bőséggel adnak okot a kacagásra a „koncert” fellépői – akik a tábor szinte összes résztvevőjéből állnak össze.
Nagyon hálásak vagyunk Istennek, hogy alkalmat készített, hogy elfogadta az énekünket, és hogy igényt tart az életünkre is, hiszen ezt üzente nekünk a tábor minden napján! Neki énekeltünk, Neki gitároztunk – és Neki adunk ezért minden dicsőséget!
A Gitártábor minden résztvevője nevében:
Nagy József em-i missziói lelkész

 

 


 

 

 

Áldást kívánunk Csonka Tibor nyírkércsi és nyírjákói lelkipásztor és Csonkáné Jankó Alexandra családja életére 1. gyermekük Anna születése alkalmából!

 

 

 

 


 

Vakációs gyermek-bibliahét Újfehértón


Újfehértón immár 4. alkalommal került megrendezésre a Vakációs gyermek-bibliahét a református egyház szervezésében. A lelkes hitoktatók, gyermekmunkások és gyülekezeti önkéntesek a református lelkész, Baracsi István és felesége vezetésével már hetekkel előtte elkezdték a készülődést. Most is a Titusz Hitéleti Alapítvány által kidolgozott anyagot dolgoztuk fel, melynek idei témája az ószövetségi Jónás könyve volt. Ez a prófétai könyv gazdag üzenetet tartogatott mind a felnőttek, mind a résztvevő mintegy 150 gyerek számára. Rendkívül tanulságos volt végig követni az engedetlen próféta útját, s közben a szívekig hatolt a mély mondanivaló: az Úr ma is szól mindenkihez, az engedetlenséget nem hagyja figyelmen kívül, a hittel elmondott imákat meghallgatja, a megbánt és elsiratott bűnöket megbocsátja, irgalma és szeretete pedig végtelen. Az alkalmak minden délután 14 órakor a templomban kezdődtek. Itt gitár vagy orgonaszó kíséretében az óvodások, a kisiskolások és a nagy diákok együtt dicsérték Istent. A közös imádkozást és éneklést az aznapi bibliai történet felolvasása követte. A „tiszteletes bácsi” néhány gondolatébresztő mondata után a gyerekek három csoportban hallgatták meg a korosztályuknak megfelelően előadott történetet: az óvodások számára a lelkészi hivatal termeiben, a kisiskolásoknak a templom melletti udvar épületeiben, a nagyobbaknak pedig a templomban elevenedett meg Jónás kora. A gyermekmunkások igen változatos eszközökkel adták elő a történetet: előkerültek a bábok, a korabeli Ninivét ábrázoló képek, felrémlett a félelmetes Asszír Birodalom kora, s még az is előfordult, hogy maga Jónás állt a gyerekek elé a korhű öltözetet magára öltő hitoktató alakjában. A történetmondást érdekes elfoglaltságok követték: a kiscsoportos foglalkozásokon mindenki jeleskedhetett a feladatlapok megoldásában, a barkácsolásban, az ügyességi és sportjátékokban. Mikor már mindenki kellően elfáradt, érkezett a finom és változatos uzsonna, amit a gyülekezet tettre kész asszonyai készítettek, valamint szülők ajánlottak fel. Minden nap a templomban zárult, ahol a három korcsoport ismét együtt lehetett. Az események összefoglalásaként a „pap bácsi” furfangos kérdéseket tett fel, így hamar kiderült, hogy a gyerekek mennyire figyeltek oda az aznap hallottakra. A legügyesebbek a jó válaszokért jutalmat kaptak. Egyházközségünk új beosztott lelkészei, Bakó Éva és Bakó László is segítette a tiszteletes úr munkáját. A nagyobbak a bibliai történet felvezetéseként két alkalommal is dramatizált történetet adtak elő a hozzáértő pedagógusok segítségével, ezek mindenki tetszését elnyerték. A tábor legfiatalabb tagja az alig kéthónapos Sárika volt, a legidősebb korosztályt pedig néhány középiskolás képviselte. Külön öröm volt, hogy az egyház által átvett általános iskola diákjai közül is szép számmal megjelentek az alkalmakon. Az ő eljutásukat lelkes pedagógusok segítették. Az önkormányzat jóvoltából a hét közepén a nagyobbak vízi élményeket is szerezhettek a helyi uszodában. Ez alatt az idő alatt a kisebbek sem „úszták meg szárazon”: a templomban egy nagy edényből horgászhatták ki a kérdéseket, s a jó válaszokért kedves ajándékokat kaptak. A táborzáró napon a foglalkozások után közös filmnézés következett: a bibliai történetet hűen feldolgozó rajzfilmet néztük meg. A tábortűz körül felcsendültek a jól ismert gyermek-és ifjúsági énekek, s ki-ki megtömhette pocakját a finom slambuccal és a friss dinnyével. Szombaton 3 autóbusszal indultunk kirándulni a „kálvinista Rómába”, aminek finanszírozásába az egyházmegye is besegített. Debrecenben először a felújított Nagytemplomot néztük meg, majd az ősi Kollégium ódon könyvtárára és hangulatos kiállításaira csodálkozhattunk rá. Mindenkinek tetszett az Oratóriumban levetített kisfilm, ami a régi diákok életét mutatta be. Végül az Ötholdas pagony játszóterén kicsik és nagyok egyaránt megtalálhatták a számukra legjobb és legvidámabb elfoglaltságot. A hét zárásaként a vasárnapi istentisztelet keretében a gyermekek szolgálatában gyönyörködhetett a gyülekezet. Az óvodások és kisiskolások mutogatós énekekkel szereztek az Úr számára dicsőséget, valamint Pintér Béla: Új szív című dalára adtak elő látványos és lendületes koreográfiát. A nagyok érdekes drámajátékkal elevenítették fel Jónás teljes történetét. S hogy mire jó egy ilyen tábor? Főként arra, hogy gyermekeink igazi értékekkel gazdagodjanak,s tudják meg azt, hogy a gondviselő Istenhez bármikor fordulhatnak. Számomra a legmeghatóbb pillanatok azok voltak, amikor a kiscsoportos foglalkozásokon a gyermeki szívek és szájak megnyíltak, s fennhangon adtak hálát Istennek. Köszönet a sok szorgos segítőnek, a bőkezű adományozóknak, de legfőképpen a Mennyei Atyának! Reménység szerint jövőre is lesz ilyen táborunk, s az Úr ad erőt, hogy továbbra is vessük az ige magvakat el nem feledve, hogy a növekedést Ő adja!
Karsainé Incze Gizella, hitoktató

 


Nyírségi Református

Egyházmegye Egyháztagjainak

Csendes-Pihenő Hete Berekfürdőn


Konferencia Nyírjákón


A júliusban tartott nyírkércsi gyermekhét örömteli alkalmai után, augusztusban Nyírjákóra vártuk szeretettel gyermekeinket, fiataljainkat ifjúsági konferenciára. Gyermekek, fiatalok és felnőtt segítők, közel ötvenen voltunk együtt, az Ige közelében. A bibliai történetek közben, gitáros énekeket is tanultunk, majd különféle ügyességi játékokban mérhették össze erejüket fiataljaink. Többek között aszfaltrajzverseny, lufifújó verseny, labdajátékok, kézműves foglalkozások színesítették a programokat. A sok játék és előadás után, közös ebéddel, majd "jákói" dinnyézéssel frissítettük fel magunkat. Minden részt vevő fiatal testvérünk kisebb ajándékokkal, nyereményekkel és hisszük, hogy felejthetetlen élményekkel és elvehetetlen értékekkel is gazdagodtak. Szeretettel köszönjük a segítők áldozatait! Istenünknek adunk hálát az örömteli konferenciáért!

Csonka Tibor, lelkipásztor

 

 


„Én vagyok…” – Jézus bemutatkozik


 
A besenyődi, a leveleki, a magyi, a vasmegyeri és a tiszarádi gyülekezetek július 9 és 12 között ifjúsági tábort tartottak Kishután. Az öt gyülekezet fiataljai számára ebben a néhány napban Jézus a János evangéliumában olvasható ún. „Én vagyok…” mondásokon keresztül mutatkozott be. Az előadások, közös játékok és énekek segítségével megérthették, mit ért Jézus az alatt, hogy Ő az út, az élet kenyere, a világ világossága és az ajtó.
A hegyvidéki környezet sokféle időtöltési lehetőséget kínált. Élvezetes volt az éjszakai túra, és erőt próbáló a Kőkapura való gyaloglás, de a kisvasúttal való visszaút mindenkivel elfeledtette a fáradságos kilométereket. Egyik este közös filmnézésre is sor került. A kézműves foglalkozás és a vetélkedők során új ismeretségek és barátságok kötődtek. Így az utolsó este már sok szép élménnyel és lelki kincsekkel a szívünkben ugyan, de mégis egy kicsit szomorúan énekeltünk a tábortűz mellett, hiszen végéhez közeledett együttlétünk.
Hálásak vagyunk Istennek ezért a közös ifjúsági táborért, és megköszönjük minden gyülekezeti tagnak, akik segítségünkre voltak a szervezésben.
Szvoren Attila
 

Konfirmációi találkozó Vasmegyeren és Tiszarádon

 
Július 15-én a tiszarádi, július 22-én pedig a vasmegyeri gyülekezetben volt ünnepi istentisztelet, melyen a 10, 20, 30, 40, és 50 évvel ezelőtt konfirmáltakkal együtt adtunk hálát Isten megtartó szeretetéért. A meghívott jubilálók meghatódva álltak újra az Úrasztalához, és emlékeztek vissza évtizedekkel ezelőtt tett fogadalmukra. Közös imádságban adtak hálát az eddig megtett útért, és Jézus Krisztus további vezetésért fohászkodtak. A jubilálok megáldása és az emléklapok kiosztása után a gyülekezetek ifjúsága verssel köszöntötte az ünnepelteket. A presbitériumok is Isten áldását kívánták a meghívottak életére. Együttlétünk szeretetvendégségen folytatódott tovább.
A konfirmációi találkozó hitet megerősítő alkalom volt mind a jubilálók, mind pedig a gyülekezetek számára. Istennek legyen hála ezért.
Szvoren-Zabolai Enikő Orsolya

 


 







>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló