Hálaadás Nagykállóban


A Nagykállói Református Templom külső megújulása után megtartott hálaadó istentiszteletet egy újabb ünnepi alkalom követte a gyülekezetben. 2002-ben épült fel az a Missziós Ház, amelynek alapkő letételére 2001. augusztus 19-én került sor. Ez az épület kárpótlásból, a város önkormányzatának felajánlásából és jó néhány jókedvű adakozó adományából emelkedett fel, s 10 éve ad helyet istentiszteleteknek, csendes napoknak, missziós alkalmaknak.
 
2012. december 2-án, Advent első vasárnapjának délutánján újból megtelt a missziós ház hálát adó emberekkel, gyülekezettel. Dr. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese hirdette az igét a Lukács evangéliuma 12, 35-40 alapján. Az ige gazdag üzenetét nyitogatta előttünk több gondolatkörben is. A felolvasott evangéliumi rész adventi aktualitására irányította elsőként a figyelmünket, azzal az üzenettel, hogy a keresztyén gyülekezet állandó, folyamatos adventben, készenlétben él, s ezt attól függetlenül teszi, hogy a világ, hogyan és mit dönt vallási kérdésekben. Szólt arról, hogy abban a bizonyosságban élhetünk, hogy ennek a világnak az ura a mi Gazdánk. Felelősséggel és szeretettel, gondoskodva tart bennünket. Ugyanakkor feladatot bízott ránk, mint szolgáira, amelyet teljesítve jól élünk az adventi kegyelmi időben.
Az áhítatot beszámoló és megemlékezések követték. Dr Vonza András,a gyülekezet főgondnoka emlékezett vissza a 10 évvel azelőtti eseményekre. Az előzményekről, a jókedvű adakozókról, a ház felépülésének tényszerű adatairól számolt be. Megemlékeztünk és hálát adtunk Dr. Bertók Katalin kitartó, áldozatkész szolgálatáról, amit az Iszákosmentő Misszióban a helyi utógondozó csoport vezetőjeként 18 éven át és Nagykállóban orvosként több évtizeden át végzett. A doktornőről az elismerő szavakat Dr. Vonza Tibor, a városi gyülekezet presbitere mondta el. Perje Pálné a helyi missziós csoport egyik tagja olvasott fel egy verset, ami Kati doktornő szolgálata emlékére íródott. A Missziós Ház gondolata szorosan összefüggött a gyülekezetnek és az utógondozó csoportnak a Magyar Kékkereszt Egyesülettel és Református Iszákosmentő Misszióval való gondosan ápolt kapcsolatával. A ház alapkő letételénél 2001-ben jelen volt Balog Zoltán, az említett szervezetek vezetője, aki a 33. zsoltár 12. versét helyezte az akkor megjelent közösség szívére: Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr! Róla és feleségéről, hűséges segítőtársáról Balog Zoltánné Margit néni missziós tevékenységéről emlékeztünk még meg. Ők csaknem három évtizeden át Isten áldott eszközei voltak a mentő szolgálatban.
A technika segítségével megelevenedtek előttünk a 10 évvel ezelőtti esemény megható pillanatai is, az ünnepélyes percek, valamint a könnyedebb hangulatú szeretetvendégség. Jelen volt Juhász Zoltán, Nagykálló polgármestere is, aki néhány reményteljes mondattal köszöntötte az egybegyűlteket. Majd a jelenlévő lelkipásztorok és kékkeresztes csoportvezetők mondták el gondolataikat az ünneplő gyülekezetnek. Az áldás vétele előtt Horváth György, a helyi gyülekezet lelkipásztora mondott hálaadó imát mindazért, ami Isten kegyelme által megvalósult a gyülekezet életében. Ezt követően a szeretetvendégség adott lehetőséget az egymással való kötetlen beszélgetésre.
Isten áldja és gyarapítsa népét Nagykállóban és adjon sok-sok alkalmat számukra, hogy a 10 évvel ezelőtt felépült hajlék továbbra is helyet adjon a missziónak és az Istent kereső embereknek!
 
 
Sipos Brigitta, Kállósemjén,

Ifjúsági nap Szabolcson


 
A Református Fiatalok Szövetsége, egy EU-s pályázat keretében lehetőséget nyert arra, hogy 12 gyülekezetnek csendes napot rendezhessen lakhelyén. A mi naptárunkba ezt az időpontot 2012. 11. 23-ra, egy szombati napra tűztük ki. Egyházmegyénk ificsoportjait hívtuk, és jöttek is szép számmal, 12 helyről.
A nap témája a család volt, e köré csoportosult az előadás, a bizonyságtétel, az áhítat, a játékok, az énekek. A napot Isten igéjével kezdtük meg. Pótor László tiszteletes Márk evangéliumával köszöntött minket. A néma lélek kiűzésének történetét azonban, nem csak reggel hallgathattuk meg. Ugyanezt az igeszakaszt boncolgattuk délután Veres Péter lelkipásztor előadásakor.
A kezdeti „csendességet” az egyre lendületesebb énekekkel űztük el. Igyekeztünk változatos dalokat összeválogatni, olyanokat, amiket a fiatalok is közel érezhetnek a szívükhöz. Az éneklést játékkal folytattuk, melyeket az arcokon kirajzolódott mosolyból ítélve mindenki nagyon élvezett. Már a nap elején éreztük azt, hogy ez egy maradandó emléket fog alkotni életünkben.
Először a szolgálók adtak elő egy kisebb történetet, amelyben a család teljesen kizárta életéből Istent, egymás mellett éltek, de nem egységet alkotva, ők talán úgy érezték, meg van mindenük, nem kell foglalkozniuk egymással. Ellenpéldaként tanulmányoztuk Arany János Családi kör című versét, melyben elénk tárult egy idilli kép a mindennapos családi életről. Az apa erejét megfeszítve dolgozik, mindent megtesz családjáért, az anya ételt tesz az asztalra, a lány a tüzért felelős, a kisfiú kenyeret majszol, s figyeli nem hozott-e haza apja valamit tarisznyájában. Együtt vannak békességben, nem gazdagok, de az nem is feltétel igaz boldogságukhoz. Az apa nem mérges, mert már megint későn tért haza vagy, mert túl kimerítő a munka. Leül, végignéz csemetéin, látja boldogságukat, és arcán kisimulnak ráncai.
Elgondolkodtató mennyire eltér a legtöbb 21. századi család élete ettől az idilltől. Máshol keresik a boldogságot, nem járnak jó úton, ám ezt sokszor még maguknak sem vallják be.
Az előadás során végig vettük egy ember életszakaszait a magzati kortól egészen az özveggyé válásig. Kiszámoltuk, ha egy ember 85 évesen válik özveggyé, akkor mindössze 11 évet él család nélkül. Nem mindegy, hogy az a 74 év milyen hatással van ránk. Az ember társas lény, szüksége van olyan emberekre, akik védik, táplálják, óvják őt. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten is mindennapjaink része kell, hogy legyen. Ő a mi örök pajzsunk, támaszunk, akinek semmi sem lehetetlen. Csak az Ő kegyelme által kaphatunk örök életet, az Ő segítségével léphetünk rá a keskeny útra. A jó hír az, hogy Istennél mindig van megoldás. Ő végtelenül bölcs és mindenható, még ha mi nem is tudjuk mindig felfogni.
Beszélgettünk Isten szerepéről a családunkban, arról, hogy mi az, amit tovább szeretnénk vinni a saját családunkba a szüleinktől. Megfogalmaztuk kinek mit jelent a család, miért látható meg az Istennel való kapcsolatunk az emberi kapcsolatokon.
Ahogy a Márk 9: 23-ban olvashatjuk: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” Az előadás során felolvasott történetben elénk tárul egy nem éppen idilli kép, egy eltorzult családi életről, ahol az apa hőn szeretett fiát gyermekkora óta kínozza valamiféle gonosz lélek. Nem tud segíteni ezen a fiún sem az apja, sem a tanítványok. Ám a Teremtő szavára, ez a néma lélek elhagyja a fiút, és sosem tér vissza hozzá.
Mindannyiunk életében ott munkálkodik a Mindenható, a kérdés az, hogy amikor ott áll az ajtónk előtt, és zörget beengedjük-e őt, vagy félrehúzódunk a problémáinkkal megoldást várva a szüleinktől, a barátainktól, nem felismerve azt, hogy egyedül Isten az, aki leveheti vállunkról a terheket.
Pásztor Vivien Gávavencsellő






>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló