Presbiterek beiktatása Ibrányban


 
Az újonnan megválasztott egyházi tisztségviselők ünnepélyes eskütételére került sor a 2012. január 8-án délelőtt 11 órakor tartott istentisztelet keretén belül. E napon az igehirdetés is a szolgálattévők Isten iránti hűségéről és alázatáról szólt, kiemelve, hogy tudjuk méltóképpen képviselni Gondviselő Urunkat a világban az Ő dicsőségére és embertársaink javára. Az elkövetkező időszak megbízottai:
 
Gondnok: Kulcsár József    
 
Tiszteletbeli gondnok: Kulcsár Benjámin
 
Presbiternek:
Ádám Veress Ferencné, Bakosi László, Bene Gábor, Berencsi Lajos, Fábián Sándorné, Fekete Ferenc, Fülöp Béláné, Gulácsi Miklósné, Gyarmati Lászlóné, Imre Balázs, Jasku Mihályné, Kató Gábor, Kató Sándor, Kiss Attila, Kormány Pálné, Kovács Andrásné, Kulcsár Antalné, Kulcsár Károly, Márton György, Mátyás Zsuzsanna, Ménes Gábor, Németh Gusztáv, Novák Lászlóné, Oláh Gusztávné, Puskás Dánielné, Puskás János, Réz Sándor, Szakáts Attila, Tóth András, Tóth József 

Pótpresbiterek: Fekete Albert, Kulcsár Simon, Márkus Józsefné, Vigh Sándor

Az igehirdetés után a tisztségviselők az úrasztala köré állva kezüket szívükre helyezve mondták:
Én … esküszöm a Szentháromság Istenre, hogy a tisztemmel járó kötelességeket és feladatokat, szolgálatomat Isten dicsőségére, egyházunk épülésére és népünk javára, a Magyarországi Református Egyház rendjében igyekszem úgy teljesíteni, hogy az egyház hasznát mindenkor a magam hasznának elébe helyezem. Isten engem úgy segítsen. Ámen.  

 Megható volt hallani a 800 éves műemléktemplom falai között, hogy presbiter testvéreink hittel kérték a Szentlélek segítségét az előttük álló szolgálat végzésére.

Isten gazdag áldása kísérje életükben és munkájukban mindnyájukat!
 
NYOLC NAP A KRISZTUSBAN VALÓ ÁTFORMÁLÓDÁSRÓL
 
A 2012. esztendő sem múlhatott el az egyetemes imahét lelki alkalmai nélkül. A január 15-22. közötti időben az előzetesen elkészített útmutató révén mélyebben foglalkoztunk azzal a hitkérdéssel, miszerint a mi Urunk Jézus Krisztus győzelme mindnyájunkat megváltoztat.
Ahhoz, hogy bármilyen változást elérjünk, állhatatosságra és türelemre van szükségünk. Amikor bármiféle átalakulásért könyörgünk Istenhez, az egyrészt hitünk cselekedete, másrészt Isten ígéreteiben való bizalom. Az Úrra való ilyen várakozás mindenki számára lényeges, aki az egyház látható egységéért imádkozik. Minden ökumenikus cselekedet időt, kölcsönös odafigyelést és közös tevékenységet igényel. Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy a Lélek munkájában együttműködjünk a keresztények egységéért.
A bibliai olvasmányok, a magyarázatok, az imádságok és az elmélkedéshez feltett kérdések mind-mind segítettek felfedezni, hogy mit jelent ez a változás a keresztények életében, egymással való egységükben, a mai világban és a mai világáért.
Az ökumené jeles állomásait, a Szentháromságos Isten jóságával való találkozás szent alkalmait és a Krisztusban való összetartozás kiváltságos örömét ünnepélyes hangulatú istentiszteleteken élhettük át mi is ezen a héten. Mindhárom templomban tartottunk (hétfőn a görög katolikus, kedden a római katolikus és szerdán a református) istentiszteleti alkalmakat, ahol örömmel énekeltük egymás énekeit, és ahol a másik két felekezet lelkésze igehirdetéssel és imádsággal szolgált a gyülekezet közösségében. Majd a hét hátralévő imádságos estéinek áldásai segítették bennünk továbbra is megélni az őszinteséget és a testvéri összetartozás meghitt érzését. 
Vass László lelkipásztor
 

Egyetemes Imahét Nyírbogáton


Mindannyian el fogunk változni
a mi Urunk Jézus Krisztus győzelme által
(1Kor 15,51-58)
 Ezzel a bibliai igével hirdették meg az idei ökumenikus imahetet. A Lengyelországban összeállított programsorozat címe, és témakörei felkeltették az érdeklődésemet ezért döntöttem úgy, hogy részt veszek az egy hétig tartó délutáni imaalkalmakon. Jó volt látni, hogy a zord szeles téli idő ellenére a harangszó hívó szavára minden este többen igyekeztünk megtölteni az Úr házát
A nyitóalkalom január 15-én a baptista imaházban volt és a „szolgáló krisztus átformál” halhattuk az igében . Folytatásként hétfőn Csoma Zoltán nyugalmazott lelkipásztor szolgálatában halhattuk az advent máig ható üzenetét. Kedden Pető András. baptista lelkipásztor hirdette az Isten igéjét a református templomban és hirdette az „értünk szenvedett Krisztus” megváltó üzenetét. Az imahét negyedik napján Horváth János római katolikus atya tanítását halhattuk a szószékről, azt hogy hogyan „győzzük le a rosszat a jóval”. Másnap a római katolikus kápolnába a feltámadott Úr békessége átformálja a benne hívő és bízó keresztényeket halhattuk Szerencsiné Ujvári Julianna igehirdetésében. Péntek este a görög katolikus templomban gyűltünk össze az Úr magasztalására és lelkünk további erősítésére, ahol az Isten állhatatos szeretetéről és a hit erejéről halhattunk Szerencsi Imre református lelkipásztor tolmácsolásában. Az ökumenikus imaalkalmak záró estjén ismét a református templomban Terdik Mihály görög katolikus parochus úr a Jó Pásztor átformáló és gondoskodó munkájáról halhattunk példabeszédet.
 Jó volt látni az imaalkalmakon a különböző felekezetek tagjai miként, tudják, tudjuk együtt énekszóval zenével magasztalni az Urat, és közös imával kérni nemzetünk, hazánk, településünk, családunk megsegítését. Megértettük, hogy nem a felekezetek közötti különbségeket kell keresnünk, hanem egymás elfogadását, megértését, segítését kell szem előtt tartanunk.
 
„Bár szétszakadva él az egyház, Jézusban mégis egy lehet.
Ha el is választ annyi korlát, Testvérnek adj testvér kezet!
Ha egy a Pásztor, egy a nyáj, Őnála mind helyet talál.”
 
Bakos Lehel presbiter, Nyírbogát 2012. 01.23.

 


 

Lámpást adott nekünk az Úr


 
„Minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig, megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.” (Wass Albert)
 
Igen, megijedünk. Számot vetünk az esztendővel, vajon tettünk-e annyi jót, hogy megbocsáttassék? Vajon érdemesek vagyunk-e az ünnepre, az ajándékra, melyet az Úristentől kaptunk? Ezért adatott Advent, hogy felkészüljünk az Eljövetelre, hogy érdemesnek gondolhassuk magunkat az ünneplésre. Mindenütt így van ez a világon, ahol az ember nyomot hagyott maga után.
Mi, itt az Ibrányi Idősek Otthonának falai között legalábbis ilyen kérdéseket tettünk fel magunkban Advent idején. Úgy igyekeztünk készülni Karácsony ünnepére, hogy a pislákoló lámpás kigyúljon a szíveinkben, lángja messze láthatóvá váljék a sötétségben, odacsalogatván mindazokat, akik az Ünnepeltet keresik. Ebben segített minket Dr. Gaál Sándor esperes úr is, aki meglátogatta az intézményt és az adventi áhítat csendjében elérhettünk egymás lelkéhez. Igyekezetünk nem volt hiábavaló. Az otthont és az ajándékba kapott délceg, ég felé magasló fenyőt ünneplő ruhába öltöztettük, szorgos asszonyaink - dacolva csúzzal, isiásszal, egyéb testi nyavalyával - kezei nyomán saját készítésű ünnepi gúnyát öltött. Büszkén fogadta a hozzánk érkező általános iskolás gyerekeket, akik betlehemes játékukkal segítették a felkészülést.
Szeretetteljes karácsonyi ajándék került a fa alá a RIKE fiataljaitól és a velük együtt érkező gyerekektől, akik karácsonyi csengettyűk módjára csilingelték be magukat a szíveinkbe, a Laudamus Református Énekkar asszonyaitól, akik igazi betlehemi jászlat varázsoltak az otthon falai közé angyali énekükkel. Mi pedig, két kezünk munkájának gyümölcseiből és szívünk szeretetéből készített ajándékot adtunk viszonzásul és hálánk jeléül. Köszönet illeti valamennyiüket, ahogy azokat is, akik az ünnepi asztalt megterítették az idősek számára. Szeretettel gondolunk rájuk.
Mint azokra a lakókra és klubtagokra is, akik Vass László nagytiszteletű úr igei útmutatása után, vállalva a próbatételeket, karácsonyi ünnepi műsorral örvendeztették meg társaikat, Hittel, Reménnyel és Szeretettel. Mert akik hisznek és remélnek, és szeretettel vannak, minden szükségük betöltetik, s egész életüket áldás kíséri. Azok, akiknek szívében e három láng ott lobog, Isten gyermekeinek neveztetnek, és mint gyermekek bátran kérhetnek, mert szerető mennyei édesatyjuk gondoskodik róluk.
Hálát adunk Istennek, hogy visszaadta nekünk a dió és alma örömét, hogy tudtunk együtt örülni, nevetni és sírni, hogy nem szégyelltük, hogy érző, sérülékeny, törékeny emberek vagyunk, akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során.
Nekünk lámpást adott az Úr.
  
„Ha tehát az egész tested világos, és nincsen benne egyetlen sötét rész sem, akkor olyan világos lesz az egész, mint amikor a lámpás megvilágít téged a fényével.” (Lukács 11:36)
 
Udvari Tiborné foglalkoztatás-szervező
 
 


Szabó Gyula és Szabóné Nagy Andrea Vencsellőn-Balsán szolgáló lelkészházaspár harmadik fiúgyermeke, Sándor, Teodor 2011.november 18-án megszületett.

Dócs Norbert Ófehértón-Nyírgyulajban szolgáló lelkész és felesége dr. Görömbei Gréta első fiúgyermeke, Péter 2011. december 27-én megszületett.

Áldást kívánunk a lelkészcsaládok életére!

 


 

 A Nyírségi Református Egyházmegye Konfirmandus Találkozójáról


 „…uralkodj…”

Nem mindennapi eseményre hívogattak a Nyírségi Református Egyházmegye gyülekezeteiben, hiszen a konfirmálni készülő korosztály fiataljainak rendezett az egyházmegyei Missziói Bizottság két kebelbeli gyülekezettel karöltve egy-egy találkozót.
Az Egyházmegye területi kiterjedésére való tekintettel két helyszínen került megrendezésre a fiataloknak szánt program. Az első alkalmat november 19-re szervezték meg, melynek az Újfehértói Református Egyházközség adott helyet. A második nap december 10-én volt, Nyírmeggyesen, a helyi gyülekezet tagjaival összefogásban. A két napon mintegy 310 fiatal vett részt, a kísérőkkel és a helyiekkel népes sereggé kiegészülve, összesen 37 gyülekezetből.
A téma „hatalomkérdés” volt –hogy van-e, és ha van, akkor élünk-e vele? Yoda mester, Harry Potter, Obama vagy éppen Orbán Viktor hatalma felől senkinek semmi kétsége nem volt – persze egyeseknek csupán a vásznon, míg másoknak valóságosan –, de hogy egy mindennapi tizenévesnek is lenne hatalma, ez bizony kérdéses. Hiszen se otthon, se az iskolában, de még a konfirmációi felkészítőn, meg a legjobb gyülekezetekben sem az az általános tapasztalat, hogy nagy hatalma lenne a tinédzsernek. Mindenütt megmondják, hogy mit lehet, mit kell nekik tenni – és választás nem sok marad.
Az Úr Jézus megkísértésének történetén alapuló előadásból azonban egészen egyértelmű lett a résztvevők számára, hogy a hatalom sokszor nem egészen olyan, mint ahogy azt mi képzeljük. A legnagyobb erő, a legnagyobb uralom éppen ahhoz kell, hogy tudjak nemet mondani – még akkor is, ha az nem „menő” a többiek előtt! Nemet mondani olyan dolgokra, amik elrabolják a hatalmat – és ezáltal igazán uralkodóvá válni. Egy parancs is hangzott, ami kivételesen tetszetős volt a résztvevőknek: „…de te uralkodj rajta…” /1Móz4,7/. S hogy senki ne felejtse el, mire hívatott, el is vihette ezt a rövid „szlogent” egy karpántra gravírozva.
Hálásak vagyunk Istennek, amiért lehetőséget készített! Köszönjük a fiataloknak az aktív részvételt! Illesse köszönet a szervezőket, a befogadó gyülekezeteket, és az Egyházmegye elöljáróit, hiszen nélkülük minden fáradozás hiábavaló lett volna.
 
Nagy József
egyházmegyei missziói lelkész
 
 
 

2011. november 19-én, szombaton, fél kilenc körül indultunk a református templomtól. Tiszavasváriból két kocsival mentünk, összesen 13-an. Az újfehértói sportcsarnok volt a találkozó helyszíne, ahol megérkezésünk után először lepakoltunk az öltözőbe, majd leültünk a nézőtérre. „De te uralkodj rajta!” (1Mózes 4,7), ez a bibliai ige volt az, ami az egész nap üzenetét hordozta és meghatározta. Elhangzott, hogy nem másokon, hanem saját magunkon kell uralkodnunk, a saját vágyainkon, kívánságainkon, indulatainkon. Mindez sikerülhet is – Isten segítségével. A nap folyamán sokat énekeltünk egy lelkészekből álló zenekar vezetésével. Többször játszottunk is, és az egyik lány a csapatunkból – Csenge - lett a találkozón a legmagasabb konfirmandus lány. A délelőtti program végeztével átvonultunk az újfehértói református templomba, ahol énekeltünk és imádkoztunk. A következőállomás az ebédlő volt, ahol bár sokat vártunk a kajáig, mivel a közel 140 fős résztvevő csapat végén vártuk sorunkat, de megérte. Nagyon finom ebédet fogyaszthattunk el. Aztán visszamentünk a sportcsarnokba, és meg néztünk egy filmet, aminek a címe az volt, hogy a ’Minden6ó’. Érdekes, tanulságos film volt, melynek végén rövid zárógondolatok hangzottak, majd indultunk haza. Úgy gondolom nagyon jó volt ez a nap, sok élménnyel gazdagodtunk, amiért köszönettel tartozunk Istennek.

 

 

Tóth Renáta - Tiszavasvári 







>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló