KONFIRMANDUS TALÁLKOZÓ NYÍRBÁTORBAN


 

Több száz fiatal részvételével rendezte meg a Nyírségi Református Egyházmegye az idei konfirmandus találkozót, aminek ismét a Nyírbátori Református Általános Iskola adott otthont. Örömre adott okot a magas létszám, de sokkal inkább az, hogy Isten áldása nyugodott ezen az alkalmon is. Az ősi református templomban gyülekeztünk és dr. Gaál Sándor esperes úr köszöntése, imádsága és énektanulás után átmentünk az iskolába. Jó volt látni, ahogyan a sok fiatal a lelkipásztorokkal együtt végigvonul a város utcáin és megérkezik az iskolába. A nyitó áhítat, (Szilágyi Sándor lp) amely a fiatal Jósiás király helytállásáról, hitéről, Istenhez való ragaszkodásáról szólt, valamint a Tékozló fiúról szóló előadás, (Veress Péter lp) szemléltető képekkel, illusztrációkkal, éreztette velünk a mennyei Atya végtelen szeretetét a bűnbe esett ember iránt. Mindezeket pedig betetőzte és aláhúzta egy házaspár és egy tizenkilenc éves fiú bizonyságtétele Jézus Krisztusnak, a személyes életükben átélt, hozzájuk lehajló és a mélységből felemelő szeretetéről. Elmondhatjuk, hogy a konfirmandus találkozó során összeért a Menny a Földdel. Természetesen nem maradt el az éneklés sem, amit egy fiatal lelkipásztorokból álló együttes vezetett. Közös játék, és vetélkedő színesítette a találkozót. Az igei és testi táplálék után lelkileg feltöltődve indultunk otthonainkba. Reménységünk, hogy az elvetett mag kikel, az elhangzott ige nem tér vissza üresen, hanem elvégzi küldetését.

Baracsi Zsolt

lelkipásztor


Beiktatták Fórián Lászlót Tiszaeszláron


 

Ünnepi istentiszteleten iktatták be szeptember 27-én Fórián Lászlót Tiszaeszláron, aki nyáron költözött a településre Encsencsről. Úgy érzete a Tiszaeszlári Református Egyházközségben kell folytassa munkáját, ezért fogadta el a gyülekezet felkérést. Kiemelte, hogy a helyiek örömmel és szeretettel fogadták, segítőkész, megértő gyülekezetre talált itt.

Kovács István a gyülekezet gondnoka az Európa Rádiónak elmondta, hogy örömmel várták Fórián Lászlót, akit már a meghívása előtt ismertek. Új lelkipásztoruk, ugyanis baráti kapcsolatot ápolt előző lelkészükkel, Batári Zoltánnal, aki többször meghívta őt a településre, valamint távozása előtt ajánlotta is a maga helyére.

Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese a beiktatás után kifejtette, hogy Fórián László a gyülekezet számára egy új kezdetet, új reményt jelent, hiszen egy odaszánt életű, szolgálatát hűséggel végző lelkipásztorról van szó. „Az a reménységem, hogy a tiszaeszlári gyülekezet épülésében jelentős részt tud vállalni, illetve a szolgálatban lévő presbitereket aktivizálni tudja ebben”- hangsúlyozta Gaál Sándor, aki úgy véli, hogy Fórián László nyitott, közvetlen személyisége a gyülekezetet építését szolgálja majd.


Berekfürdői Csendes-pihenő hét


A Nyírségi Református Egyházmegye a Megbékélés Háza Református Konferencia Központjában tartotta a hagyományos Csendes-pihenő hetét 2015. október. 12 – 16 között. 34 gyülekezetből 177  fő vett részt.

Dr. Gaál Sándor esperes  a hét vezetését  Szabó Pál nyírteleki-rakamazi-kálmánházi lelkészre bízta. A programok szervezésében és irányításában részt vettek még: Szabóné Kovács Márta egyházmegyei missziói lelkész, Bodnár Máté leveleki-magyi-besenyődi lelkész, Sinkó-Páricsi Babett kántorjánosi-hodászi lelkész, Lipták Pál ny. újfehértói lelkész és Bakó László újfehértói lelkész.

A Csendes hét programját a Nyírségi Református Egyházmegye Missziói Bizottsága készítette elő. A hét témája a szolgálat volt. Délelőttönként az előadásokat meghívott előadók tartották, így szolgáltak közöttünk: Püskiné Szécsi Judit a Debrecen-Nagyerdei Református Egyházközség lelkésze, Balczó András többszörös öttusa olimpiai és világ bajnok, Dr. Makrai Tibor, a  Mátészalkai  Kórház belgyógyász főorvosa, aki a Bibliaszövetség Egyesület elnöke is.

A résztvevők nagy létszáma miatt  a Megbékélés Házában nem jutott szállás mindenkinek, ezért több, mint negyven fő a szomszédos Touring Hotelben kapott elhelyezést, de minden program a Konferencia Központban került megrendezésre. Reggelenként közös tornával kezdtük a napot, reggeli után áhítatot tartottunk, majd a főelőadás következett. Az előadók lehetőséget adtak hozzászólásokra, a témával kapcsolatos kérdések feltevésére. Ebéd után vacsoráig szabad idő állt rendelkezésünkre, ekkor igénybe lehetett venni a közelben levő gyógyfürdő szolgáltatását, a szép őszi időben a környéken sétálhattunk, vagy a nagy előadói teremben közösen énekeltünk, filmet néztünk, egyik nap sor került a Biblia tanulmányozásra is: Ismerd meg jobban a Bibliát címmel. Ebben az időszakban iktattunk be egy templom látogatást is. Voltak akik a szobájukban pihentek, vagy kis csoportban beszélgettek. Vacsora után áhítattal folytattuk a napot, este pedig  a gyülekezetek  bemutatkoztak, ill. játékos vetélkedőt szerveztünk.

Testi-lelki felüdülést jelentett ez a hét minden résztvevő számára.

A héten lehetőséget biztosítottak számunkra a szervezők az egyéni elcsendesedésre is. Az épület legnyugalmasabb helyén, a harmadik emeleten egy imaszobát alakítottak ki, ahol Istennel lehettünk csendes, mély közösségben. Az imaszoba négy, paravánnal elkülönített helyet jelentett, ahova egyedül léphettünk be, ahol feliratok, játékos feladatok, csend és nyugalom irányította Istenhez való odafordulásunkat . Az elsőben elgondolkodhattunk azon, mit jelent nekem Isten, mi jut eszembe róla. Ezt a gondolatot az odakészített betűhalmazból kirakhattuk. A második helyen bűnünket megvallva, e bűnöket egy papírra írva, egy kaviccsal elsüllyesztve a jelképes tenger mélyére dobhattuk, ahonnan soha többé nem jön a felszínre.  A harmadik helyen homokba írhattuk le, hogy miért vagyunk hálásak. Ezt a szót a következő látogató is elolvashatta, majd elsimítva a homokot, leírta a saját háláját. A negyedik helyen  lehetőségünk adódott, hogy választ találjunk arra a kérdésre, hogyan hordozzuk egymás terhét. Az egyéni kérést felírtuk egy papírra, ezt egy tarisznyába dobtuk, miután kihúztunk egy kérést, hogy ez a kérés legyen a jövőben egyik imatémánk.

Sok látogatója volt ennek az imaszobának, ami „állandó nyitva-tartással” rendelkezésünkre állt.

Nagyon hálásak vagyunk a szervezőknek, hogy így előkészítették a hetet számunkra, és a nagy létszám ellenére is minden szép rendben, zökkenőmentesen zajlott. Köszönjük a szolgálattevőknek, hogy folyamatosan adták a lelki táplálékot, és a Tiszántúli Református Egyházkerületnek a részvételi díjhoz a jelentős anyagi hozzájárulást. Köszönjük a Megbékélés Háza dolgozóinak, hogy biztosították számunkra a testi pihenést, nyugodt körülmények között tudtunk figyelni az igei tanításokra. Így valóban lelkiekben gazdagodhattunk, hitünkben megerősödhettünk ezen a csendes-pihenő héten, ahol az emberi kapcsolatunk is megújulhatott, lelki testvérekként búcsúzhattunk el egymástól.

Tovább...


A nyírmeggyesi gyülekezetben történt…


KINCS – ÉRTÉK – TARTALOM  címmel vettünk részt több gyülekezetből Beregdarócon május 8-9-én, a Konfirmandus 7végén. Megérkezésünk után elfoglaltunk a nagyon elegáns szobáinkat, ami ízlésesen volt berendezve. Fehér abrosszal terített asztalhoz ültünk. Ínycsiklandozó vacsorát fogyaszthattunk el, ami mindenkinek ízlett: a tányérunk üresen maradt, a pocakunk pedig tele lett. Az este további részében hat új éneket kezdtünk el megtanulni a lelkipásztorok gitárkíséretével. A Bibliából az igazi kincsről hallgattunk tanítást. Aztán nagyon sokat nevettünk és játszottunk. Bújócskáztunk este 10 órakor az udvaron, ami nagyon mulatságos volt.

Másnap gyönyörű, nekünk szóló, tanulságos előadást hallottunk az érték és tartalom témakörében. Két csapatra osztottak bennünket, s egy – egy főnek oda kellett adni a legértékesebb dolgainkat. Megtanultuk, hogy ne külső látszatra értékeljük az embereket. Aranymondásunk a következő volt: 1. Sámuel 16,7. „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” 1. Sámuel 16,7.  Isten számára annyira értékesek vagyunk, hogy Jézus Krisztust, egyszülött fiát adta értünk nagypénteken a keresztre.

Május 16-án gyülekezeti kiránduláson vettünk részt, több mint 50 gyülekezeti taggal együtt. Útvonaltervünk a következő volt: Nyírmeggyes – Vásárosnamény – Tákos – Csaroda – Lónya – Nyírmeggyes. – A  templomban gyülekeztünk, ahol áhítaton vettünk részt, Isten áldását kérve utunkra.. Első úti állomásunk Vásárosnaményban a Beregi Múzeum volt. Idegenvezető kalauzolt végig a kiállító termekben. A Múzeumot Csíszár Árpád református lelkipásztor alapította 1963-ban.             Megérkezve Tákosra, leszálláskor a „Repülj páva” elnevezésű műsorban országosan megismert Simonné Margóval találkoztunk. Ő előbb egy nagyon szép általa írt verset mondott el, amely az életéről, falujáról szólt. Majd közösen elénekeltük a „Látod édesanyám” kezdetű népdalt, mellyel megismerte őt az egész ország. Felejthetetlen élmény volt számunkra! A templomba belépve olyan látvány fogadott bennünket, melyet sohasem lehet elfelejteni. Az 58 kazettás festett famennyezet virágmotívumai / tulipán, búza, gránátalma / melyből nincs két egyforma lenyűgöző látvány volt. A gondnok néni elmondta a templom eredetét.

Csarodára elénk tárult a falu jellegzetes építkezése, a 2001-es árvíz után készült egyforma házak sora. A gondnoknő ismertetése alapján nem győztük forgatni a fejünket a falra festett különböző képeinek megfigyelésére. Az életfás díszítések, A szív virág motívumok színei visszatükröződtek az oltár, az asztal és a pad kivarrt terítőinek mintázatában is.

Lónyára megérkezve Erdei István tiszteletes úr és felesége Manyika Tiszteletes asszony fogadott bennünket. Nagy öröm volt számunkra, hogy Lónyán találkoztunk azzal a lelkipásztorral, akinek gyökerei falunkhoz kötődnek, hiszen Nyírmeggyesen született és innen indul pályafutása.. Erdei István Tiszteletes úr a Lukács 14-ből hirdette számunkra Isten igéjét. Ezután következett a templom részletes bemutatása. A templomot kazettás deszkamennyezet díszíti. Több női és férfi szent képe látható a falakon. Különösen ritka a „köpenyes Mária” és a sárkányokkal küzdő, lovon ülő szent György alakja. Aztán a nyírmeggyesiek küldöttség is átadta ajándékait: a Pető Tibor által készített faragott Kálvin táblát, CD-t, asztali díszt, valamint egy hortenziát, s megnyitottuk a gyülekezet harmadik vendégkönyvét, amibe mindenki beírta a nevét, s az Ap. Csel. 20,28. versét: „Viseljetek gondot….” Vers és énekmondással zártuk a templomi alkalmat. - Mindezek után nagyon gazdag szeretetvendégségen vettünk részt, ahol jóízűen elfogyasztottuk a számunkra készített finomságokat.

A nap végén Kislónyán, a templomban Erdei Istvánné Tiszteletes asszony elmondta a gyülekezet történetét, s azt, hogy az nemrég lett felújítva.         - Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy egy életre szóló felejthetetlen élménnyel gazdagon tértünk haza Isten áldásával.

Evangélizációs  hét volt,  Jézus mondja: „Nem hagylak titeket árván!”címmel  május 18-23 között. Esténként és a reggeli áhítatokon is id. Pocsai Sándor, a kárpátaljai egyházkerület missziós lelkipásztora, a csongori Bethesda szenvedélybetegeket mentő misszió vezetője szolgált. Istennek legyen hála a lélekben megújulásokért és a megtérésekért. Megelevenedett lelkileg azóta a bibliaórai és a reggeli áhítat közössége.

Istennek legyen hála a hétért!  Elmondtuk a gyermekeknek július 14-19 között a megváltás csodáját a Vasárnapi Iskolai Szövetség által összeállított A Te Megváltód című sorozat alapján. Sokat énekeltünk, játszottunk, nagyon szép munkát készítettek a gyerekek a foglalkoztatókon. Ízletes ebédet és uzsonnát fogyasztottunk el minden nap! - Istennek legyen hála a 77 gyerekért, akik részt vettek az alkalmakon s a 35 segítőért, akik odaszánással és hűséggel szolgáltak az előkészületekben, a konyhában, s a gyermekek között a foglalkozásokon, valamint a szülők estéjén csütörtökön és szombaton a családi napon. Vasárnap a gyülekezet előtt szolgáltunk, s minden résztvevő a bazárból választhatott magának: keresztyén könyv, játék és csokoládé közül.

2015. augusztus 17-én elérkezett a gyülekezeti tábor indulási napja. Akik jelentkeztek ebbe a táborba már nagyon várták ezt az időpontot. Izgalommal teltek ezek a napok. Akik már voltak és megtapasztalták a korábbi években ennek a tábornak a hangulatát azok ezt várták újra. Akik még nem voltak, ők a vajon milyen lesz hangulatban várták ezt a hetet. Hétfő reggel 7 órára volt tervezve indulás. Sajnos két gyerek előző nap megbetegedett így ők nem tudtak velünk jönni. Négy személyautóval és egy utánfutóval indultunk el a bepakolás után kb. fél nyolckor. Minden autóval és utasával épségben megérkeztünk. Ismerős kép köszöntött bennünket az üdülő bejáratában. Hamar elfoglaltuk a szobákat, miután megbeszéltük, hogy ki hol szeretne aludni. Még ebéd előtt megkezdődött az első foglalkozás. Már előre tudtuk, hogy „Tűzoltó tábor” lesz ennek a hétnek a neve, amelyen a 10 parancsolatot fogjuk végigtanulmányozni. Minden napra két parancsolat jut és a parancsolatokhoz (amelyeket egyébként aranymondásoknak neveztünk) tartozott még egy központi igazság. Ezek a mondatok minden nap kiragasztásra kerültek a falra, így péntekre már egybe láthattuk az egész tanítást.

Kissé szomorú volt a szívünk, de nagyon sok élménnyel, vidámsággal és örömmel érkeztünk meg péntek este 9 órára. Sok emlék és történet van még bennem, de ezeket csak ott és akkor lehetett megélni és megérteni. Egy-egy szó, mozdulat, amiről a részvevők most is tudják mit jelent és magukban már mosolyognak is. Lehettünk volna többen is, de majd talán jövőre. Ha lehetne, én felíratnék mindenkinek receptre egy ilyen hetet. Köszönjük az Urnak, hogy lehetővé tette ezt a táborozást, gyülekezetünkben.

Hála legyen Istennek ebben az évben is folytatódott templomunk külső szépülése és megújulása, azon belül a torony felújítása. Augusztus 26-án ünnepélyes Istentisztelet keretén belül a templomtorony új gömböt, zászlót és csillagot kapott. A gömbbe gondnok úr időkapszulát helyezett el az utókor számára. A gömbfeltétel alatt végig Zsoltárokat énekeltünk, hálát adva Istenünknek ezért a nem mindennapi napért. „Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt…mert nagy Isten az Úr!” –Zsoltárok 95:1,3. Reméljük nem csak templomunk, hanem gyülekezetünk hite is megújul.„Növekedjetek a kegyelemben, s üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé legyen a dicsőség most és az örökkévalóságban”

Szeptember 15-16-19-én szilvalekvár főzés volt nagy gyülekezeti összefogással. Az első napon leszedtük több kertben és összehordtuk a szilvát. Délután megmostuk, kimagvaztuk és ledaráltuk. – A második napon korán három üst alá gyújtottunk. Reggel a rotyogó üst körül tartottuk az áhítatot. Délben közösen elfogyasztottuk az asszonytestvérek által főzött finom ebédet. Késő estére mindent el is mosogattunk. – A harmadik napon került üvegbe a lekvár, s „felöltöztettük” az üvegeket saját készítésű matricával és kékfestő anyaggal. Összesen 61 ember keze munkája volt benne ebben a szolgálatban. – Jó egy hét alatt elfogyott, a bevételt a templomtorony felújítására fordítottuk.

Énekkel, Isten Igéjével és imádsággal indultunk szeptember 19-én reggel  a konfirmandusokkal  a tiszalöki Feketeszakáll Kalandparkba és Strandra. Az utazás a kocsikban jó hangulatban, sok beszélgetéssel és nevetéssel telt el.    Az akadálypálya nagyon tetszett, mert mindenki, aki szerette volna kipróbálni, hogy mennyit bír ki, -  megtalálta ezt magának. Több méterrel a föld felett félelmetes volt, de élvezetes is, hogy le tudtuk győzni a félelmet és végigcsináltuk az egészet. Nekem az tetszett a legjobban, amikor a végén a drótkötélpályán kellett lecsúszni.

Elbúcsúztunk a Kalandparktól, s megtekintettük a Tiszalöki Vízlépcsőt. Csodálatos látványosság volt a gyorsan hömpölygő folyót így is látni. Különösen tetszett az arborétum megtekintése, s az árnyas fák alatt való beszélgetés, sétálás. Nagyon sok maradandó élményt szereztem ezen a kiránduláson! Igazi élmény volt az egész nap! Jó lenne, ha ilyen napból több is lenne!

A Nyírmeggyesi Református Énekkar tagjaként énekkel szolgálni az Útnak mindig nagy öröm számomra. - Október 10-én részt vettünk Nyírkátán a Nyírségi Református Egyházmegye Énekkari Találkozóján, ahol 11 énekkar szolgált. Nagyon szeretet-teljes volt a hangulat. Ismerősökkel is találkozhattunk. A találkozó végén felemelő érzés volt, ahogy a kórusok együtt / 200 fő / elénekelték a 100 zsoltárt orgona és rézfúvósok kíséretében. Délben finom ebéddel vendégeltek meg mindannyiunkat.                         - Október 17-én az adventista testvérek szervezésében a Nyírmeggyesi Közösségi Nap és Kórustalálkozón vehettünk részt a helyi általános iskolában. Több kórus énekelt ezen a találkozón.  Érkeztek Munkácsról és Koltóról is fiatalok. Nagyon szépen csengett az összevont kórus szolgálata.

 

A beszámolókat írták:

a konfirmandusok, Bánki Zoltánné, Mándi Tiborné Talabos Endre, Buzási László, Pótor László


Jármi és Papos nyári alkalmai


Láttam a tengert, most már sejtem, hogy milyen lehet az Isten.” - írja Kányádi Sándor, s tagadhatatlan, az emberi lélek örök vágyát fejezi ki. Talán ez a kettős vágy fogalmazódott meg bennünk is, amikor a „magyar tengerre”, a Balaton partjára terveztük nyári táborunkat. Szerettünk volna a vakáció napjaiban is közel maradni, közelebb kerülni Istenhez, s nagyon szerettük volna látni a Balatont, hiszen a legtöbben még nem is jártak azon a vidéken. Amikor megszületett a tábor gondolata, akkor nemcsak a helyszínt kerestük, hanem a hét témáját, a megfelelő történeteket is. A balatongyöröki táborhelyre bukkanva, már tudtuk, hogy a helyszín adott, tehát az Istenhez vezető, helyhez és időhöz illő történeteket kell megtalálnunk. Kicsit elcsendesedve rájöttünk, hogy minden adott, hiszen Jézus Krisztus szolgálatának kezdete, csodáinak sokasága is egy tó partjához, a választott nép „tengeréhez” kötődik. Jézus maga kínálta tehát a tábor programját, melyet mi „Tóparti történetek „ címmel illettünk, s valóban úgy éreztük, mi 49-en, gyermekek, ifjak és felnőttek, hogy Jézus nyomdokában járunk, Ő vezet, tanít és hívogat napról-napra mindnyájunkat.

A délelőttöket sok-sok éneklés, játék és természetesen a bibliai történetek töltötték ki, délutánonként pedig a környék nevezetességeivel ismerkedtünk, s amikor tehettük élveztük a tó vizének hűsítő, üdítő hatását. Esténként a tábortűznél idéztük fel a nappalok különleges történeteit, élményeit, s gondolatban visszatértünk Matula bácsi kunyhójához, utánoztuk a kócsagokat, felelevenítettük a sümegi vár, és a Balaton keletkezésének legendáit.

A balatoni táborozást követő héten, július 20-tól 24-ig.,erdélyi barangolásra indultunk. Idén Erdély szívében, Csíkszereda mellett volt a szállásunk, ahol igazi erdélyi vendégszeretettel vártak. Utunk a Szamos partján szerényen meghúzódó Zsibóra vezetett. Megnéztük a Wesselényi kastélyt, amely még ilyen elárvult állapotában is csodálatos látványt nyújt, s uralja az egész szépen gondozott parkot. Majd a református templomba mentünk, ahol megláthattuk, hogy a város és a Wesselényi család sorsa teljesen összefonódik. A városban megmaradt maroknyi református minden erejével őrzi hitét és magyarságát és a Wesselényiek örökségét. Ha már ezen a vidéken jártunk nem hagyhattuk ki a Sárkányok kertjének megtekintését, s a szemerkélő eső ellenére megcsodáltuk a különleges sziklaképződményeket. Egy teljes napot szenteltünk a székelyek szent hegyének megtekintésére, s másnap a helybeliek által kínált közlekedési eszközzel felmentünk a Madarasi – Hargitára. Szikrázó napsütésben érkeztünk a menedékházhoz, s így nyugodtan nekivágtunk a csúcs meghódításának, természetesen innen már gyalogosan. Majd meglátogattunk egy olyan esztenát, ahol a pásztorok elmondása szerint is megállt az idő, ma is olyan minden, mint száz évvel ezelőtt volt. Következő nap az ezeréves határhoz zarándokoltunk, majd a helyi énektanár segítségével ismerkedtünk a gyimesi csángók hitével, szokásaival, dalaival és táncaival. A kötelező látnivalókra is szakítottunk időt, s megcsodáltuk a Békás-szorost, Farkaslakát és Korondot is. Az utolsó napon a XIV. században épült bögözi református templomba vezetett utunk. A műemlék templom kiemelkedő értékei az egyedi falfestmények, a kazettás mennyezet, s természetesen a rovásírás, melyet a cserkésztudományokban jártas gyerekek megpróbáltak maguk megfejteni. Az egykori Udvarhelyszék egyik legszebb templomában még a féltve őrzött orgonát is megszólaltathatta gyülekezetünk ifjú kántora, s így zsoltárénekléssel búcsúzhattunk vendéglátóinktól. Ének és imádság szárnyain jártunk, szívünk csordultig telt hálaadással az átélt élmények nyomán.

Július utolsó hetét nagyon sok imádság és felkészülés előzte meg. Ezen a héten is megtapasztaltuk Isten hatalmas szeretetét, mert a hét végén éreztük, hogy keveset kértünk, de nagyon sokat kaptunk. Az idei vakációs bibliahét új formában és új helyszínen került megrendezésre.” Jézus nyomában” indultunk Izráel földjére, s nagy örömmel tapasztaltuk, hogy napról-napra gyarapodott a gyermekek és ifjak száma. A bibliai történetek mellett, nagyon sokat énekeltünk, játszottunk, s a gyülekezet asszonytestvéreinek jóvoltából a lelki táplálék mellett, különleges testi táplálékban is részünk lehetett. A finom gulyásleves mellé kaptunk fánkot, de sütöttünk kürtöskalácsot is. Az ifjúság is tartalmas programokkal készült, így íjászkodás és ostorcsördítés is színesítette a napi programokat. Az íjászathoz különleges céltáblánk is volt, mert a szülők is szívvel-lélekkel segítették a munkánkat, s mivel aratás után voltunk egy hatalmas szalmabálát gurítottak az udvarra, amelyből a cserkészek látványos céltáblát varázsoltak.

 

 

 

Reméljük, hogy mind a három program hitünk erősítésére szolgált, s gyülekezeti életünknek is új erőt és lendületet adott, meggazdagítva azokat akik részesei voltak, de azokat is, akik munkában és imádságban mellettünk álltak. Isten iránti hálaadással zártuk ezt a három nagyon gazdag hetet. Soli Deo Gloria!

 

Koós Ildikó







>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló