A Csendes-pihenő hét eseményei naponként.

Hétfő, október 12

A Nyírségi Református Egyházmegye 2012-től újra beindított Csendes-pihenő hetére gyülekezeteink tagjai a délelőtti órákban folyamatosan érkeztek. A regisztrálás, részvételi díj befizetése után mindenki elfoglalta a számára előre kijelölt szobát. A nagy konferencia- teremben gyülekeztünk, ahol meghallgattuk a hét koordinátorának általános eligazító beszédét. Ezután közösen, 12.30-kor az ebédlőbe vonultunk Ebéd után szabad program következett vacsoráig, amikor lehetett pihenni, a gyógymedencében fürödni, ill. felkészülni az esti gyülekezeti bemutatkozásra.

Tekintsünk most vissza az elmúlt évekre a számok tükrében, hogyan alakult a részt vevők száma a gyülekezetekből, és miről volt szó:

 

2012:    20 gyülekezetből      80 fő -  A keresztyén család

2013:    30 gyülekezetből    102 fő -   Heidelbergi Káté

2014:    26 gyülekezetből    136 fő -   Egészség – betegség

2015:    34 gyülekezetből    177 fő –  Szolgálat

Az első vacsora után az esti áhítatot Dr. Gaál Sándor esperes tartotta a mai napra kijelölt ige alapján, a 2 Királyok 7. rész felolvasásával. Prédikációjában azt a kérdést hangsúlyozta, hogy „kinek hiszek?” Embereknek vagy Isten beszédének? Isten beszéde akkor is igaz, amikor azt az emberek lehetetlennek tartják. „Milyen hit van?”- felsorolással válaszolt  Felsorolásában szerepelt az okoskodó, a feltételező, a körülményeket vizsgáló, kísérletező és az igaz hit. Nekünk az igaz hitet kell követnünk, ami Isten szaván alapul, mint ahogy hallhattuk a felolvasott ige- szakaszból . Beteljesedett Isten emberének, Elizeusnak a jövendölése a bőségről. Az az ember, aki okoskodva, kételkedően fogadta ezt, agyontaposták az emberek és meghalt.

Áhítat után esperes úr szeretettel köszöntötte az alkalmi gyülekezetet, bemutatta a szolgálattevő lelkészeket, ismertette a programot és kérte a gyülekezetek képviselőit, hogy mutassák be a gyülekezetüket: milyen  örömük volt az elmúlt évben és miért adhatnak  hálát Istennek?  Mivel sokan,voltunk, ezért a bemutatkozásra két estét szántunk. Mindenki  leírta egy külön papírra, röviden, három pontba foglalva a gondolatait, és ezt az örömhír gyűjteményt megőrizzük.

Az áhítat után rövid szünet következett, majd 17 gyülekezet mutatkozott be.

Kedd, október 13.

A  Nagydobosi Gyülekezetből Eleonóra néni, nyugdíjas tornatanár vállalta, hogy minden reggel irányítja a tornázni vágyakozókat. A tíz perces nyújtózkodás után felfrissülve ültünk a reggelihez.

A reggeli áhítatot Szabó Pál tartotta, felolvasta a 100. Zsoltárt, amely hálaadó és az egész hetünket összefoglalja, ami a szolgálatról szól:  „Szolgáljatok az Úrnak örömmel”.  „Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!”. Gondolatait az 1 Mózes 2,15 alapján fejtette ki : „Fogta Úristen az embert, és elhelyezte az Éden kertjében, hogy művelje és őrizze azt.

Napjainkban az általános felfogás a munkahelyekről: minél kevesebb munkáért minél többet fizessenek. A pénz és a fizetés nem minden, többre vágynak az emberek. A lényeg, hogy az ember fontosnak érezze magát – ez a tudat meghatározó, a rosszabb körülményt is elfogadja az ember azért, ha a  nagy tervnek a részesei lehet. Ilyen nagy tervet  adott Isten a teremtéskor az embernek. Isten akarata volt, hogy irányítson minket.  Fontos, hogy tudjuk, hogy ezért az Éden kertjében helyezett el, amely életképes. Bennünket Magyarországra teremtett, ahol bőven van víz, termőföld. Isten sivatagos részen is tud újat adni, termő területet. Isten nélkül beszűkül a lehetőségünk, jó dolog részese lenni a természet gondoskodásának. Jó érezni, amikor eljön a gyümölcsérés ideje, minden ember részese lehet a gyümölcstermésnek. A munka értelme: fontos, hogy érezzük a fáradság után jó visszatekinteni, jó megtapasztalni, itt mindenkinek van feladata. Felelősséggel őrizni kell a teremtett világot, mert egyszer lesz számonkérés. Mit csináltunk? Jól bántunk - e a ránk bízottakkal? A mi Istenünk azt kéri számon tőlünk, hogy beszéltünk – e az élet Uráról? A gonoszság körül vesz bennünket. Sokan nem érzik, hogy értékes az életük. A sikeresség garanciája maga az Isten, aki megbíz bennünk. Az istentelen nép pusztulásra van ítélve. Isten munkatársnak hív el bennünket: szolgálat a családban, az egyházban, a gyülekezetünkben. Vállaljuk el a felelősséget és az áldást is közösen osszuk meg.

Közös énekünk: Hajnalórán lelkem ébred.....

Ó Sion ébredj.....

Tudom, az Úrnak terve van velem.....

Az áhítat után szünet következet, majd előadásra került sor

Előadó: Püskiné Szécsi Judit, a  Debrecen- Nagyerdei Református Egyházközség lelkésze.

„Szolgáljatok az Úrnak örömmel” (Zsoltárok 100,2). Ezzel a mondattal kezdte előadását a lelkésznő, majd röviden bemutatkozott: Hermánszegről származik, a Debreceni Református Kollégiumban tanult, ahol Krisztus követő lett, majd férjével Komádiban szolgáltak. Öt gyermekük van, közülük három teológus, jelenleg öt unoka veszi körül, a hatodik útban van. A mai előadását férje, Püski Lajos tanulmányára alapozza, amely a gyülekezet építéséről szól. Vetített ábrán mutatta be, hogy milyen rétegek vannak a gyülekezetben, hogy milyen koncentrikus körökben lehet elhelyezni a gyülekezethez tartozókat, amelyet a világ vesz körül, majd befelé haladva találjuk az érdeklődőket, gyülekezeti tagokat, alkalmi résztvevőket, rendszeres templomba járókat, pásztorokat, tanítókat, vigyázókat, diakóniai szolgálókat, körvezetőket, ifi-vezetőket, gyerek munkásokat, hitoktatókat, presbitereket, bizottságokat.

Nagy a gyülekezet, ezért nem ismerjük eléggé egymást, különböző érdeklődési körök vannak. Lényeges a szolgálatban, hogy szeretettel fogadjunk. mindenkit. A köszöntések igen fontosak, különös tekintettel kell lenni az újonnan érkezettekre. Kívánatos, hogy minél több időt töltsünk Istennel, felismerve a kegyelmi ajándékokat. Itt utalt az 1 Korintus 12-re, az ebben megfogalmazottak alapján tovább épülhet a gyülekezet. Ahogyan Pál apostol felismerte, legyenek pásztorolók, akik együtt vannak a gyülekezettel. Valamilyen területen mindenki lelkipásztor. A lelkészek mellett ott kell lenni a laikus szolgálattevőknek:a lekció felolvasásában, az imádkozásban. Meghatározóak a kiscsoportok vezetői, igen fontosak a gyerekekkel foglalkozók, akik a hit útján indítják el a fiatalokat. A gyülekezet jó rendjéről gondoskodnak a presbiterek. Valamennyi területet szakemberek irányítanak, így nem kell mindent a lelkésznek végezni. Együtt munkálkodni, ez a lényeg. Kinek szolgálunk? Lássák a jó cselekedeteinket, és dicsőítsék a mennyei Atyát. Egyre beljebb, közelebb kerülünk egymáshoz. Imádkozással is lehet szolgálni, ez az öregek egyik munka területe. Felelősségünk, hogy ismerjük fel a saját szolgálati lehetőségünket. Sokan ezt nem teszik meg, pedig minden kicsi csavarra szükség van. A gyámolítás igen fontos, bátorítani kell a gyengéket. Az erős gyülekezet segítse a gyengét.

Daróczi Sándorné, a gyülekezet diakóniai bizottságának az elnöke elkísérte a lelkésznőt, és beszámolt a gyülekezet szeretet-munkájáról. Elmondta, hogy mennyire fontosak a kötetlen programok, a teázás közbeni beszélgetések, a kirándulások, készülődés közös munkával az ünnepi alkalmakra. Ez az igazi gyülekezet- építés, ahol mindenki megtalálja a neki megfelelő szolgálatot.

Kiemelkedő esemény a többgenerációs nagy tábor Sátoraljaújhelyen, amely tulajdonképpen egy csendes hét az ige körül. Az idén 20. alkalommal rendezték meg 367 résztvevővel, köztük 45 első táborozó volt. A bölcsődésekből, óvodásokból, hittanosokból, 140 ifisből, szülőkből, nagy- és dédszülőkből álló tábor átlag életkora 30,4 év volt. A legfiatalabb 2,5 hónapos, a legidősebb 86 éves. A tábor lakóinak 50,2 %-a 25 évesnél fiatalabb. A hét címe: „Amit tudunk, azt szóljuk”, avagy :Tanítványképzés. A témáról délelőttönként 23 bibliakörben beszélgettek. Esténként Timóteus élete által szólt az ige.

 

Esti áhítat

Szolgáló: Sinkó-Páricsi Babett

Énekek:  Hozzád jövünk óh Uram....

Ébredj bizonyság tévő lélek...

 

Jézus megjelenik a Tibériás tengernél (János 21,2 – 14).

Dr. Bütösi János teológiai tanár egyik mondatára emlékezve:

„Ne feledd el, hogy  ki a küldött, és hová”. Ezzel a kijelentéssel jobban megértjük mai igénk üzenetét. Hol jelent meg Jézus? A Tibériás tengernél, ahol dolgoztak. Szükség volt az ő jelenlétére. A tanítványok  elindultak oda, ahol előzőleg voltak. A félelmek maguk alá sodorták – és visszatértek a korábbi életükhöz. Jézus ott szólítja meg őket, ahol vannak. Nem azt teszik, amit Jézus elvár tőlük. Visszavágynak a régi életformájukba. Aki nem tekinti Istent szentnek, azt nem engedi be az örök életbe. Mózes nem értette meg Isten szavát, amikor ráütött a sziklára. Isten mégis adott vizet. Jézus nem helyesel, de utánuk megy, megszólít, elhív... Jézus itt van köztünk a lelke által. Kinek jelent meg Jézus? Az övéinek, akik hittek benne. Jézus nem kényszeríti ránk a hitet, ő senkit nem akar betuszkolni az ő országába. Ma is a hívő keresztyének értik meg Jézus hívását. Hogyan értjük meg az ő szavát? Aki hisz benne, annak megjelenik. Hogyan jelenik meg Jézus? Hogyan tovább, vele vagy nélküle? Jézus ad reményt, békességet, minden másképp történik vele. A feltámadott Jézussal, a Krisztussal együtt haladunk. Nélküle nem érdemes elindulni. Miért jelent meg Jézus? Azért, hogy kérjen és adjon. Jézus nélkül üres a háló, az élet, nincs testi-lelki nyugalom. De Jézus szól: vessétek ki a hálót. Meg kell dolgozni az élelemért.  Jézus azokhoz megy, akik várják.

 

Befejező ének: Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere...

Szerda, október 14.

Reggeli áhítat

 

Szolgáló : Bakó László

Énekek   : Hajnalórán lelkem ébred....

Tégy engem békeköveteddé..

.

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre”.

(2 Korintus 5, 17)

 

Krisztusban új teremtés jött létre. A bűnbeesésnek következményei vannak. Mi magunkat nem tudjuk megjobbítani, saját akarattal nem megy, csak külső segítséggel, Jézus Krisztussal. Nincs más lehetőségünk. Biztonság a mocsár partján Jézus Krisztus. A bűn lehúz, még öregkorban is.

Az Ézsaiás 40,30-31 szerint: „Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak , és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Mondjuk el egymásnak: van kiút a mocsárból. Isten Jézus Krisztuson keresztül vár bennünket. Újjá teremt. Isten a testünket és a lelkünket is megújítja.  Isten bölcsességére kell hallgatni.

Előadás: Mi végre vagyunk a világon?

Előadó: Balczó András

 

Minden idők legnagyszerűbb öttusázója, háromszoros olimpiai és ötszörös egyéni világbajnok.

1938-ban Kondoroson született, apja 10. gyermek volt a családban. Gyermekkorában kerültek Nyíregyházára, ahol apja evangélikus lelkészként szolgált 1962-ben bekövetkezett haláláig, ez az esemény életében sorsfordulatot jelentett. Felesége Császár Mónika tornász olimpikon, 12 gyerekük született, Budakeszin saját építésű házban laknak.

Ő magát Isten kegyeltjének, Krisztus követőjének vallja. Nem akar másról beszélni, csak Jézus Krisztusról, akit mióta megtalált, boldog lett az élete. Előadását kedvenc témája: a sport, politika és a hit köré csoportosította. A politika nála a közösség ügyével való foglalkozást jelenti. A fő témája a boldogságkeresés, amelyet Jézus Krisztusban talált meg. Mondanivalóját mindig bibliai idézetekkel és énekversekkel támasztotta alá: „Egymás terhét hordozzátok...”, „Krisztus testének tagja vagy már...” ,  „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek...” . Hányan tartoznak ma a Teremtőhöz, Jézushoz ?– tette fel a kérdést.

Életében soha nem volt párttag, sem ügynök, így az öttusa területén nem tudta megvalósítani álmát, hogy tapasztalatait átadja, és fellendítse a sportágat. 1983. szept. 13-án változás állt be az életében, rájött, hogy mit kell tennie, és mit nem. Erről így vall: „...ha valaki azt képzeli, hogy Isten nélkül is meg tudja oldani az életét, hogy céljai elérése majd boldogítja, nagyot téved. A boldogság nem függ a sikerességtől. A nem nyerés félelme állandóan gátolja az örömérzetet. De mikor már nem akar mindenáron nyerni, abban a pillanatban szabaddá válik.” Belső tiltást érzett, és várakozott.

1976-ban Kósa Ferenc készített róla egy portré filmet, ennek kapcsán sok helyre meghívták beszélgetésekre, ahol lehetősége volt elmondani, hogy mi a terápia a bajokra. Az addig felhalmozott problémáknak isszuk ma is a levét, az Isten nélküliségnek súlyos következményei vannak. Ha nem vesszük komolyan a felhívást, hogy így nem mehet tovább, ha nem lesz ébredés, akkor még súlyosabb bajok következnek. Itt idézett egy ének- verset: „Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak belé veti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Inség, baj közt is élteti...”  Nem a kormányt kell szidni, hanem a magunk hitetlenségével nézzünk szembe. Fontos üzenet számára a Bibliából, hogy  „Lesztek nekem tanúim...” - nem agitátoraim. Neki küldetése van, menni kell az emberek közé Jézus Krisztusról bizonyságot tenni.   Egyik élményét megosztotta velünk, az akarásról . Nem tudott nem akarni. Ez vitte előbbre a sportban. Ezt Isten ajándékának nevezte. 1956-ban, az érettségi után került Pestre, felismerték rendkívüli tehetségét, és alkalma volt egyesületben sportolni. Sokat edzett, egymás után nyerte az érmeket, mindig többre vágyott. Lelkész gyerek ellenére akkor Isten tagadó volt. 1962. július 1-jén edzés után sétált a Duna parton, amikor a Dunáról csónakból kiáltották : „Bandi, meghalt az édesapád...” Ez villámként hasított a fülébe, hogy hirtelen halt meg az apja.  Három  másodperc alatt történt a változás : még pedig Isten van. Eddig abban a tévedésben volt, hogy nincs Isten. Visszatekintve tapasztalta, hogy Isten sok mindent megakadályozott az életében. Tudta nélkül  készítette fel élete további részére. Erről így vall: „Ha visszatekintek az életemre, azt kell mondanom, már születésem előtt eldőlt a sorsom. S amikor félre akartam csúszni, az élet olyan akadályokat gördített elém, hogy akarattal sem tudtam volna letérni a pályáról. Szerettem volna a sportból megszerzett tapasztalatokat átadni az embereknek, azt hittem , hogy úgy válhatok hasznára honfitársaimnak, ha rendet tarthatok az öttusasport egészében. Aztán megértettem, mi az én hívatásom, ami elől soha nem lehet kitérni. Át kell adnom a felismeréseimet az embereknek, mert ha valaki a megtalált igazságokat nem mondja ki, az előbb-utóbb komoly bomlást okoz a szervezetében...” Ezután kezdte olvasni a Bibliát és egyre több felismerésre jutott. Rájött, hogy az elért siker, cél nem adja meg a boldogságot. 1972-ben kijutott az olimpiára, jól indult a vívás, reménykedett, de egyszer csak lebénult a gondolata, bele esett a gödörbe, nem tudott kimászni, csalódottan nézett magába: érezte, hogy nem lesz arany érem. Ekkor született meg benne, hogy befejezi, nem megy, de az ellenfele iránt szeretet volt, felszabadult lett, egész életében ezt a derűt kereste, most kegyelemből kapta.: „...minden gondom, keservem őnéki átadom...”, fejezte be a gondolat sort. Aki keres, talál, a zörgetőnek megnyittatik....Azután alázattal elmondta:  „ Uram, most te következel. Krisztus bennem és én őbenne”. Nem a maga útján jár. Élni és megbocsátani kell. Görcsösen nem szabad ragaszkodni önmagunkhoz, mert az a halál. Mindenki annyit mondjon magáról, ami van. Nem szabad többet mondani, mert az a keresztyén meghal. Egyik kedves énekét idézte : „Amint vagyok, sok bűn alatt.....Fogadj el Jézusom”. A keresztyén túljátszás veszélyes, nem életszerű, ez hazug életvitelhez vezet.

„Menjünk Jézus Krisztushoz, aki király, neki 24 órás fogadó napja van, csak a szívünket vizsgálja.

Ma az emberekben egyre nagyobbra nő a  szomorúság, a tanácstalanság. A disznóságokat olyanok csinálják, akiknek sok pénzük van, A pénz pedig a Sátán póráza. Ő és csatlósai azt csinálnak az országgal, amit akarnak. Ezen a vonalon kárhozat van. A megoldás Jézus Krisztusban van, csak ő segíthet. A világosság Jézus Krisztus.”

Esti áhítat

Szolgáló : Bakó László

Énekek  :  Úr Jézus, Úr Jézus, taníts meg örülni!

Tudom, az Úrnak terve van velem...

A 2 Királyok 8,2-7 alapján egy szíriai történetet ismerünk meg. Szörnyű dolgok történtek, öldöklések, pusztítások. Láthatjuk, hogy mi a következménye, ha elfordulunk az Úrtól. Isten ma is próbára tesz bennünket. Jönnek háborúk, földrengések, járványok, de Isten kezében biztonságban vagyunk .Isten mutatja meg a feladatunkat ma is Európa helyzetét illetően a menekültválságban.

 

Játék

 

Vacsora után 8 csoportban köröket alkotva ültünk le. Bodnár Máté játékvezető  kérdés- összeállítása következett.

 

Témakörök:

 

–        Biblia ismeret

–        Ének felismerése

–        Egyházmegyénk élete számokban

–        Kvíz játék

–        Képfelismerés

Nagyon ügyesen megszerkesztett vetélkedőben volt részünk, sok új ismeretre tettünk szert, vidáman telt az esténk. Az első helyezett csoport jövőre is eljöhet Berekfürdőre, de a többiek sincsenek kizárva. Ezúton is köszönjük a játékvezetőnek és segítőinek az áldozatos munkát.

 

Csütörtök, október 15

Reggeli áhítat

 

Szolgáló: Szabó Pál

Énekek  : Indulj és menj, hirdesd szavam...

Szavad törjön utakat...

 

Megelevenítő szolgálat.

Lelki ajándékok (Róma12,3-6)

 

Isten hívását elfogadjuk-e, és részt veszünk-e teremtő munkájában? Ha valaki  Krisztusban van, új teremtés az, a régi elmúlik és új jön létre. Isten terve mindent felül ír. József történetében láthatjuk, hogy mindent jóra fordított. A teremtésben Isten ajándékát látjuk. A Krisztusban megmutatott szeretet a döntő. Hogyan éljünk ezután? Krisztus által van szabadulás, de kérdés, hogy mire van szabadságunk. Emberileg felszabadulunk valamire – elnyomás alól elnyomásra, de a Krisztusban való felszabadulás egészen más. Kapni és adni : ez ajándék. Amit kapunk az Úrtól, azért felelősséggel tartozunk, mások számára áldássá leszünk. Izráel a népek között feladatot lát el: mindenkinek a számára áldást hoz. Nekünk is áldássá kell lennünk, ha templomba járunk. A test élő szervezet, ezért sok tagja van. Befogadtatásunk a közösségbe, el kell fogadni az ajándékokat. A cél, hogy ebbe a vérkeringésbe kerüljünk. A szolgálat azt jelenti, hogy egy irányba haladunk, figyeljünk a karmesterre. Krisztusban újabb lehetőséget kapunk. Örüljünk, hogy Isten kiválasztott bennünket, fogadjuk el a jelenlegi feladatunkat.

 

Ének :   Krisztus testének tagja vagy már,

Tőled az Isten már többet vár.

Várja, hogy szolgáld, amíg lehet,

Ő tudja, meddig tart életed.

Előadás: Szolgálati életformák

Előadó: Dr. Makrai Tibor

Az egész keresztyén élet szolgálat. Két fontos parancsolat teljesüljön:

–        Isten dicsőségére legyen (nemcsak igével lehet szolgálni)

–        Az ige mellett az élet beszéde legyen

Bármely munkát Jézus Krisztusért végezzük – az szolgálat. Az odaszánt élet szolgálat. Pl . Dobos Károly lepramissziós szolgálata, vagy Dobos Ágoston nepáli utazása, keresztyén orvosok között konferencia szervezése, munkahely, család, gyülekezet területén végzett munka.. Ha kiválaszt bennünket az Úr szolgálatra, akkor nem a saját erőnkből végezzük azt, hanem az Úr vezet életünk útján. Minden kegyelemből van, rászorulok a kegyelemre. Ez a megváltás munkája. A szolgálat hálaáldozat. Az úrvacsorai szereztetési igében is kimondjuk: egész életemet az Úrnak szentelem.

A szolgálatot személyesen is megéli, mint belgyógyász orvos. Itt az egyetemes papság érvényesül. Mindenki abban a hívatásban maradjon, amiben elhívatott. Nincs két egyforma életút.

A család, mint szolgálati terület: anyai hívatás. A keresztyén házasság célja: bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, a hármas kötél nem szakad el. Isten szeretetét kell megmutatni, ajándék a gyermek. Fontos, hogy hiteles családi életet éljünk. Mintát és értékrendet kell felmutatni, ez a biztonságos háttér.  Környezetünkben, a gyülekezetünkben egymás hite által épüljünk. Élő szervezet a Krisztus teste. A közösség épít, ahol az Úr kegyelmét kérjük. Az imádkozó közösség is szolgálat. Egymás felé való szolgálatok: szívesség csere. Lakás felajánlása bibliaórák tartására.

Bibliai alapvetések:Jézus Krisztus irányítja szolgálatokat, a felszabadult rabszolga tovább szolgál az urának. Ajánljuk magunkat a szolgálatra.

Füle Lajos példája: életvitele szolgált, követte az Urat, hiteles volt.

Nyugdíjasok szolgálata: imádkozás.

Közös szolgálatok: család, gyülekezet, nemzet.

Mit mondunk el életünk végén? Jól vagyon jó és hű szolgám.

 

Esti áhítat

 

Szolgáló: Lipták Pál

 

„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak”.  (Jakab 4,17)

 

A jó cselekedetek elmulasztásának súlyos következményei lehetnek. Mit mond nekünk ma ez az ige? Mulasztásunk miatt sokan bajban maradnak. Fontos, hogy mindenki tegye a maga dolgát.. A világ kíméletlen, háttérbe szorulnak a jó cselekedetek. Sokan tudják, de nem teszik. Miért? Jézus példája a mérvadó. Könyörülő volt, minden betegséget gyógyított, aki hozzá fordult. Haldoklása közben a kereszten is jót cselekedett. A keresztyéneknek is követni kell Jézust: vagyis keresni kell a jót. Bűnben vagyunk. Jézus tehet csak jóvá, aki tud jót cselekedni. Bocsánat kérés, bocsánat, könnyek letörlése. Kövessük a jó példákat.

 

Péntek, október 16.

 

Reggeli áhítat: Befejező szolgálat

 

Szolgáló: Bodnár Máté

Énekek  : Úr Jézus, Úr Jézus, taníts meg örülni....

Válasszatok, addig míg tart a ma...

Szavad törjön utakat...

„Józsué összegyűjtötte Izráel minden törzsét Síkembe, egybehívta Izráel véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit. Odaálltak Isten színe elé”. (Józsué 24, 1)

 

Hetünk végén búcsút veszünk egymástól. Vigyázzunk, hogy ne vegyük vissza, amit otthon hagytunk, ne homályosítsák el szenünket a világ dolgai. Gondoljunk vissza azokra a dolgokra, amelyeket itt hallottunk. Mit viszünk magunkkal haza? Mire emlékszünk?  A 100. Zsoltár üzenete jelentős. Szolgálat. Örömmel..Szolgálat nélkül nincs igazi keresztyénség. Nem igaz az, hogy nincs semmi feladatom. Őröm nélkül van – e szolgálat? Kik tartják meg fogadalmukat a lelkészek közül?

Vannak akik leteszik a palástot, más foglalkozást űznek, külföldre mennek. Vannak presbiterek, akik elfáradtak, nem hívogatnak. Vannak egyháztagok, akik nem látogatják a templomot. Szülők  nem irányítják gyermeküket hittan órákra..

Kit szolgálunk? Hogyan szolgálunk? Van – e örömünk a szolgálatban? Van – e örvendező istentisztelet az életünkben? Az  ige döntés elé állítja Izráel népét. Kit akarnak szolgálni? Meddig sántikálnak kétfelé? Középút nincs, Krisztus, vagy Baál. Meg akarunk-e mindenkinek felelni? Amikor Istenről van szó, akkor legyünk határozottak a döntésben. Józsué nem erőszakoskodik. Józsué felsorolja a neves embereket, történeteket. Isten olyanokat ad a népnek, amiért nem dolgoztak meg. Mi hogyan kerültünk ide? Isten rendezte az utunkat. Mi Istent szolgáljuk, amikor ezt az utat választjuk. Ha nem lenne Jézus Krisztus, aki életét adta értünk, akkor a lelki halál várna ránk. Jézus Krisztus azért jött, hogy szolgáljon, és életét adja sokakért.

Örömmel szolgálni nem azt jelenti, hogy amikor kedvem van, azt teszem. Tegyek valamit Krisztusért, Krisztussal az emberekért. Megtelünk örömmel – és így szolgálunk. Vigyázzunk, nehogy úgy szolgáljunk, hogy le kell tudni, eleget tettem a vasárnapi templom látogatásnak.

Pénzért szolgálunk? (Példa a kislányról, aki mindent pénzért csinált, az anya pedig ingyen)

Mit tett értem Jézus? - és én???   Hála legyen a szívünkben. Józsué mondja: „De én és az én házam

népe az Urat szolgáljuk!” Mennyi hála van a szívünkben?  Hívjunk másokat is, tegyünk bizonyságot. Isten szolgáló követőket keres magának. Isten kezében van az eszköz. Minden kicsi számít, amit hozzá tudunk tenni. Ezt ne szégyelljük. (Példa, hogy vendégségbe bor helyett mindenki vizet vitt)

Mi a boldogság? - sok kicsi öröm.

 

Lejegyezte

Horváth Csaba



Kósáné Oláh Júlia beszámolója


BEREKFÜRDŐ EGYHÁZMEGYEI CSENDES HÉT

2015. október 12 – 16

Téma: A szolgálat

Hálás szívvel köszönöm a Jó Istennek, hogy résztvevője lehettem a Nyírségi Református Egyházmegye Berekfürdői Csendes - Pihenő Hetének; ennek a bensőségesen áldott, ünnepien megszentelt alkalomnak. Szeretném hinni, hogy életem eme első Csendes – Pihenő Hetének lesz folytatása számomra. A folytatásnak egy lépcsőfoka máris adott. Újra itthon vagyok, de lélekben most is átölelhetem az elmúlt októberi rendezvény megannyi mozzanatát: az előkészületet, a Megbékélés Házában eltöltött napokat és a hazatérés utáni megváltozott csendemet. Szeretném, ha ez a három gondolat mostani bizonyságtételem három pillére lenne.

 

I.

Berekfürdő előtt

 

-         Berekfürdőnek volt számomra egy „előtörténete”.

Résztvevője lehettem egy berekfürdői találkozónak, amit közel egy évtizeddel ezelőtt a Református Nőszövetség  a Megbékélés Házában rendezett. Az ott megtapasztalt hit és a tavaszi napsütés; a szeretet és  a derű hazakísértek, s a mába nyúlóan átíveltek a sorsomon; visszahívtak.

-         A mostani találkozó kulcsszava a „ szolgálat” volt.

Ez a kulcsszó augsburgi emlékeimbe vezetett vissza. Néhány napig egy augsburgi evangélikus kolostor lakója voltam. Az épületbe belépőt a szemközti falon Elisabeth diakónus nővér grafikája várta ezzel  a goethei felirattal „Dienen heißt zuvorkommen” = „A szolgálat azt jelenti, hogy elé mégy az embertársadnak” . A feliratos képet hazahozva sokszorosítottam, elajándékoztam; saját magamnak szánt ajándékként azóta is őrzöm. Szeretem.

Augsburg, ez a kép, ez az idézet most motiválóan idézte fel bennem  a „szolgálat” témakör újragondolását.

-         Templomunk és honlapunk mostani Berekfürdőre szóló meghívója meghívását érleltem, késleltettem; s csak két hét múlva léptem be a parókiára azzal a szándékkal, hogy jelentkezem. Vezetőségi gyűlésbe csöppentem, s az ott levő öt férfitársam egy szóval, egyszerre felelt: „betelt”. Istennek hála, hogy ebből a „mínuszból” „várólistás”,” majd „rendes” résztvevő lettem.

Közben - elvarázsolt bölcsészként – az a bizarr kép villant be az agyamba, hogy mi lenne, ha egyszer, túl a földi léten, Isten előtt állva, angyalai mondanák ki azt a szót, hogy „betelt”. Hiszem, tudom, érzem, hogy „nem így lesz”.

II.

 

A Csendes Hét alkalmaiban megpihenve…

 

Sok társamnak hallottam a bizonyságtételét. Amit ott és később, Berekfürdőről mondtak, csak megerősíteni tudom.

Igen, így volt…

Szólt az IGE, szállt az ének, örültek az örömeink, sírtak a bánataink; tanultunk az „életen ívelő tanulás” jegyében.

Örültek az újratalálkozók, szeretettel fogadták a frissen érkezőket.

Szívtől szívig íveltek a szolgálattevő lelkészek szavai.

Jóval az átlag-konferencia színvonala fölé emelte az előadásokat a tartalmi gazdagság és a befogadó aktív figyelem.

Egyszerre volt megkapó a legapróbb résztvevők rácsodálkozása erre a csupa-szín- világra és  a nyugdíjba hajló korosztály biztonságos gyülekezetben szerzett tapasztalatainak háttere, a játékosság üdesége és a reggeli torna frissessége.

Mindezt átölelték Berekfürdő vizei, fái és virágai; a terített asztal bősége, a Ház csendje és zsivaja, a meghitt beszélgetések.  Megszólítottak bennünket és hazahoztuk őket.

 

III.

Újra itthon…

 

Mit hoztunk haza?

Mit hoztam én haza?

 

-          Amikor felütöttem jegyzetem lapjait és zöld kijelölő ceruzával ki akartam jelölni benne az elhangzott „legfontosabbakat”, a kijelölő nyomán egyszerre „bezöldültek” az oldalak. Igen, sok fontos dolgot kaptam. Mi lenne, ha más színnel próbálkoznék?

-          Amikor bekapcsoltam az Internetet, ez a furcsa technikai szerkentyű ráérzett az elvárásaimra. Tudta és előénekelte sorra az énekeinket. Az „Ébredj bizonyságtevő lélek”-től az „Ó, halld meg imám” záró akkordjáig. Szólnak bennem az énekek.

-          S újraértelmeződnek régi szavak és gondolatok. Mennyire más tartalommal telt meg az „akarom” szó . A „Miatyánk” – nak korábban súlyosnak tartott mondata: „Legyen meg a Te akaratod” kicsit ráhangolódott Reményik Sándor: Akarom” c. versére:

„Akarom, fontos ne legyek magamnak” […]

”Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,

Míg le nem teszi a művész a vonót”.

 

Nyíregyháza, 2015. október 20.

 

 







>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló