Az első nap Pálhegyi professzor úr Értsük meg egymást” címszó alatt beszélt az emberi kapcsolatokról, a különbözőségünkről, értékrendszerünkről, tehermegosztásról a házasságban. Hangsúlyozta, hogy a legfontosabb: valódi kapcsolatunk legyen Istennel. A kapcsolatokban a kulcsszó az empátia, hogyan tudjuk magunkat bele érezni a másik helyzetébe. Nagyon fontos az embertársunk meghallgatása, figyelése, megértése. A tisztán látás titka: Isten szeretetén keresztül lássuk meg a másikat a kereszt tövében, de én is rászorulok a másikra.

 
Katona Béla esti áhítatában a Fil 1,3 -11 alapján szólt hozzánk. Kiemelte a hálaadást. Hálásak vagyunk-e saját gyülekezetünkért? Öröm van-e a szívünkben a külső körülményektől függetlenül? Milyen a kapcsolatunk Krisztussal? Törődünk-e a fiainkkal? Ne szóval szeressünk, hanem cselekedetekkel. A hívő élet célja a gyümölcs termés: szeretet, öröm, békesség, szívesség, jóság, egyenesség... A gyökér a lényeg, az Úrban kell gyökereznünk, ezért ne feledkezzünk el az Ige olvasásáról, az imádkozásról és a közösségről.
 
A második nap a reggeli áhítatot Koós Lóránt tartotta a Fil 2,5-12 verseinek felolvasásával. Ez a levél az öröm levele, annak ellenére, hogy ezt Pál a börtönből írja. Hogyan létezhet az, hogy mindenkor örül? Úgy, hogy Jézus Krisztus lakozik a szívében. Milyen indulat van bennünk? Jézusi?
Mennyire gyakoroljuk a bocsánat kérést? Milyenek a családi kapcsolataink? Ne a harag legyen a mozgató rugó, ne külsőség határozza meg a kapcsolatainkat. Indulatosan nem lehet igét hallgatni, Jézussal járni. A jó indulat határozza meg az életünket.
A délelőtti órákban közösen megnéztünk egy igen értékes, tanulságos keresztyén filmet, melynek címe: TŰZÁLLÓ. Ez a film arról szól, hogy egy megromlott házasságot hogyan állítanak helyre a felek Isten segítségével. A házasság helyreállítása akkor történt meg, amikor imádságok meghallgatására tudott a férj cselekedni, nem várva emberi elismeréseket, sorozatban következett a megbocsátás.
Az esti áhítatban Isten üzenetét ismét Katona Bélától hallhattuk a Józsué könyvének 24,14-15 verseinek alapján. Izrael népe történetének egy fontos része véget ér, megérkeznek az új hazába, dönteniük kell, hogyan tovább. Józsué összehívja a népet, vége a pusztai vándorlásnak, felteszi a kérdést a nép vezére, kit akarnak a továbbiakban szolgálni: az idegen isteneket, a bálványokat, vagy pedig az Urat. Józsué bátran kimondja : „De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Mi kiket szolgálunk? A modern bálványokat, a pénzt, sikert, anyagi javakat, egy személyt...? Bármi lehet bálvány, ami az Úr ügye elé kerül. Sokszor az erőnket olyan dolgokra pazaroljuk, amire valójában nincs is szükségünk, a feleslegre gyűjtünk. Törődjünk inkább azokkal, akiket ránk bízott az Úristen. A házasságot is Isten találta ki, őrködjünk a család fölött, törődjünk a gyerekekkel, az iskolai ellenőrzésekkel, hitbeli nevelésükkel, gyerekkorban kell elkezdeni az Isten útján való járást. Legyen a Józsué igéje a mienk is, szolgáljuk áldással az Urat.
Az estét a bemutatkozásnak szántuk, a gyülekezeteink szó-szólói elmondták, hogyan élik meg hitéletüket a közösségükben, milyen alkalmak vannak, mi az erőssége a gyülekezetnek. Nagyon sok információt kaptunk egymástól, értékes ötleteket, ami hasznos mind elmondták a testvérek. Itt is épülhettünk egymás hite által. Oly sok mondanivalónk volt, hogy az este keretébe nem is fért bele, így másnap este folytattuk.
 
A harmadik nap reggelén Sinkó-Páricsi Babett szolgált igével a Filippi 2,12-14 alapján. Pál felelősséget ébreszt önmagunk iránt: „...félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket...” Nemcsak a másik ember felé kell tenni szolgálatot, hanem magunk felé is, Krisztus segítségével. Továbbiakban is ébresztő gondolatokat fogalmaz meg, mit ne tegyünk: ne zúgolódva, ne vonakodva végezzük a szolgálatot, hanem Krisztusért a másik ember felé.
 
A délelőtt folyamán ismét Pálhegyi professzor úr előadását hallgathattuk „Egységet építő konfliktus kezelés” címmel. Indító gondolatként feltette a kérdést: Van-e valaki, akinek a házasságában még nem volt konfliktus? Nincs. Az emberi élethez hozzátartozik a kisebb-nagyobb gond, de a konfliktus kezelése után még szilárdabb lesz a kapcsolat. Béküljünk meg Istennel és egymással is. Tanuljunk meg beszélgetni egymással, kapcsolatunk nem élő, ha nem beszélgetünk. Látni kell, mit mond a másik, csakis leülve lehet eredményesen beszélgetni, tudni kell, hogyan kezdjük a beszélgetést. A konfliktusban ellentétes erők csapnak össze. Van belső és külső konfliktus. A belső konfliktus a lelkiismeret furdalás, amikor disszonancia van az énkép és a viselkedés között. Többféle képen lehet levezetni a konfliktust, az egyetlen célra vezető út a bűnvallás, beismerés, megbánás, a megbocsátás elfogadása, megbékélés Istennel. Ez a megtérés útja, ami a gyógyulás felé vezet. A megbocsátás, a kegyelem elfogadása szabaddá tesz, nem kell magammal foglalkozni, figyelhetek a társamra, empátiát, elfogadást és szeretetet gyakorolhatok. Ha már szeretet van bennem, leülhetünk beszélgetni. A gyakorlati lépések oldják fel igazán a konfliktusokat: rendszeres beszélgetéseket folytassunk /a nap le ne menjen a ti haragotokon/, hetente többet, évenként menjünk el kettesben valahova, mert fontos az együtt eltöltött idő, az aktuális konfliktusokat beszéljük meg, folytassunk szeretetnyelven való beszélgetéseket, kölcsönös örömöt szerző együttlétek megszervezése és megvalósítása. Legyünk türelmesek egymáshoz.
 
Katona Béla az esti áhítatában igen aktuális, mindenkit foglalkoztató problémára hívta fel a figyelmünket a Józsué 24,15 alapján. Mindenképpen az Urat kell szolgálnunk házunk népével együtt. Boldog az az embertársunk akinek a családjában ez már megvalósult, hálát adhat érte. De ne keseredjen el az sem, akinek a gyermekei még nem az Úréi. Szent Ágostonért is 20 évig imádkozott az anyja, és megtért, aki meghatározó szent életű egyházatya lett. Fontos a gyerekek hitben való nevelése, mint ahogy Timóteusnak is hívő anyja és nagyanyja volt, tudott mire emlékezni, amit tanult a szülői háznál. A hitet viszont nem lehet örökölni, mindenkinek saját magának kell megtérnie, bizonyságot tenni.
 
A negyedik nap reggelén szívesen hallgattuk Sinkó-Páricsi Babett szolgálatát a 2 Mózes 19,1-9 alapján. Felelevenedett előttünk, hogyan vezette ki népét Isten a szolgaság házából. A nép megérkezett a Sinai-pusztába. Vándorlás közben cipelték holmijukat... mi is hasonlóképen hordozzuk félelmeinket, aggodalmainkat, fájdalmainkat.. mi mindent hordozunk még zsákjainkban. A zarándok utunk végén megszabadulunk a súlyos terhünktől. Mindenkinek megvan a saját terhe ezen a földi vándorúton. Menni kell, hogy a végén találkozzunk az Úristennel. Ő majd elveszi a terhünket, ez a mi reménységünk. A Sinai-hegy a nagy fogadkozások és bukások színhelye. A nép megfogadja, hogy követi Istent, de az aranyborjú felállítása is itt történik. Ha valamit mond Isten, megtesszük – e? Ő hajlandó minket is népévé fogadni. Nagy kiváltság, ha Isten fiává fogad bennünket. Amennyiben megértjük Isten szavát, adjuk tovább családunkban.
 
Már megint megbántottál” - ezen a címen tartotta Pálhegyi professzor úr a soron következő előadását.
Akarva – akaratlanul is megbántjuk egymást. Sokszor nem is tudjuk, mivel bántottuk meg a másikat. Találja ki, mi fáj neki. Bántások, érzékenység, újabb bántások... csak a rosszat látjuk meg a másikban. A Filippi 4,8-9 ezt mondja : „....ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe... és veletek lesz a békesség Istene!”
Természetes velejárója a mi megromlott emberi természetünknek a bántás. Az el nem rendezett bántások egymásra rakódnak, kialakul a rossz légkör. Ezért kell rendszeresen rendezni a kapcsolatot a házastársak között. Egyébként mindenféle kapcsolatra vonatkozik. Ha nem rendezzük, olyan mint az ördögi kör: egyre rosszabbnak látjuk a másikat, egyre távolabb kerülünk egymástól, ezért nem szabad, hogy folyamatos legyen a bántás, mert legközelebbi következménye a harag, ami után nyílt támadás következik. Az elfojtott haragból keserűség támad, amit nem szabad megtűrni, mert ez is bűn. Nem szabad dédelgetni a keserűséget. Ha dédelgetjük a keserű gondolatokat, ezek felgyülemlenek.....és mérgez. Aki maga körül forog, az maga marad.
Gyűlölet : a harag stabilizálódik és életállapottá válik.
Mérgezési tünetek:
A bántás üzenete: nem vagy jó társ, szégyelld magad. Milyen hatással van a másikra? Alacsony önértékelés, inaktivitás a következménye, a fölöslegesség érzése növekszik /öngyilkossági gondolatok, depresszió/. Isten őrizzen meg ettől. A bántásból a megtorlás is következhet.
Öngyilkos terror akció: magamat is elpusztítom, ha másokat is elpusztíthatok.
Ajándék visszautasítás, becsukódás.
Kompenzáció – kiegyenlítődés: szenvedély betegség, alkohol, drog, szerencsejáték.... ez azért fordulhat elő, mert a szülői házban nem kapta meg a gyerek a szeretetet.
Önbecsapás: az irrealitás szintjén.
A megbántottság következménye: passzivitás/elfordulás/, dühkitörés/nyílt bántás/, nem veszed észre, hogy.....
A megbántottság rendezése bibliai módon.
A 37. Zsoltár 7 -8 verseiben találhatjuk a megoldást: „Légy csendben és várj az Úrra!.....Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz”
 A haragot nem tűröm el a szívemben. Jó, hogy Isten megszólítható, vigyem Isten elé a problémáimat, ő meghallgat. Családtagjaimért is nyugodtan imádkozhatom.
Istennel vagy nélküle? Mt 5,25 és Ef 4,31-32.
Isten megmutatja kegyelmét és szeretetét: 1 Péter 5,5.
Nem szabad könnyen venni a kegyelmet. Lássam meg, miből mentett meg Isten. Jézus kínhalálába került az, hogy Isten engem kegyelmébe fogadott. Az önmegtagadás következménye az, hogy feladom büszkeségem, elvárásaim, jogaim. Nem biztos, hogy nekem van igazam. Isten elindít a bántó személy felé elfogadó magatartással és a megbékélés szándékával. Önerőből nem jutunk messzire, hamar elfáradunk, mint a veréb, de Isten segítségével szárnyra kelünk, mint a sas
Ézsaiás 40,31.
A következő sorrendet kell megtartanunk: megbeszélés, megbocsátás, megbékélés..
 
Az esti áhítatban Katona Béla a tékozló fiú ismert történetét aktualizálta, amely valamilyen formában minden családban jelen van /Lukács 15,11-24/
Akkor értjük jól a történetet, ha magunkat keressük benne. Miért kérte ki a vagyont? Azért, mert szabadságra vágyott, az apa zokszó nélkül kiadja a vagyont. Megváltozott világban élünk, a gyerekek minél hamarabb elkerülnek a szülői háztól, ezzel szétválnak a generációk. Az apa tiszteletben tartotta a fia döntését, aki zsebében tudva az örökséget, hamar eltékozolta. Ezután szörnyű megaláztatás várt rá, a mélyre kerülése után felmérte helyzetét, magába szállt és kimondta, hogy vétkeztem. Jó volna ezt az állapotot megelőzni. Igen nehéz ezt a szót kimondani, hogy vétkeztem. A hazatérést fogadtatás, majd megbocsátás követte: szeretetet, ölelést kapott
A történetben a kulcsszó a bocsánatkérés. Meg nem bocsátani annyi, mint ha mérget vennénk be és várnánk, hogy a másik meghaljon, közben mi halunk bele.
Ismerjük – e jól a gyermekeinket?
 
Az ötödik, záró nap reggeli áhítatát Katona Béla az aggódásról tartotta a Filippi 4,6-7 alapján: „Semmiért se aggódjatok...
Mi az Isten által gondolt megoldás az aggódásról? A fenti ige ezt világosan kimondja. Ezzel szemben még a hívő ember is aggódik a jövő miatt, szorongás, rágódás, rossz hangulat jellemzi, holott 95%-ban be sem következik amiért aggódunk. Tehát felesleges az idegesség. Pál a börtönből is biztat bennünket: semmi felől ne aggódjatok, mert neki lelki többlete van. Nekünk bízni kell az Úristenben, mert ő rólunk meg nem feledkezik. Isten tudja, mire van szükségünk, ő munkálkodik bennünk. A lényeg az, hogy imádkozzunk, ez egy nagy lehetőségünk. Áldás az életünkben, hogy ahhoz az Istenhez tartozunk, akinél nincs lehetetlen. Isten azt várja tőlünk, hogy őszintén higgyünk benne, még a formálatlan szavakat is meghallgatja. Hálás szívvel imádkozzuk. Nem minden természetes, hogy jár nekünk, hanem minden kegyelemből van.
Elég minden napnak a maga baja. A holnap terhe a legerősebb embert is lehúzza.
Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel,
Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel.....”
 
A keresztyén család témakörében Pálhegyi professzor úr záró előadása következett, melynek címe az Efézus 4,32: „Bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban”.
 
Az adós szolga történetében /Máté 18,21-35/ Jézus a megbocsátásról beszél. Képesek vagyunk-e úgy tenni, ahogy Isten? A Jerémiás 9,23 Isten alaptermészetéről szól, Ő jogot és igazságot teremt a földön. Az Ézsaiás 55,7 szerint Istenünk bővelkedik a megbocsátásban. Az Ezékiel 33,11 Isten irgalmasságát hangsúlyozza: „...nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen”. Aki nem szereti az embereket és nem akar megbocsátani, az nem tükrözi Isten képét. „Az ember nem találhat rá élete végső értelmére, ha nem viszonozza Isten szeretetét”/Augusztinusz/. Isten akkora adósságot engedett el az embernek, hogy azt soha nem tudja kifizetni. Hogyan kell megbocsátani? Úgy, ahogy a tékozló fiúnak az apa megbocsátott. Isten örül minden megtérő, elcsatangolt bűnösnek. Isten a keresztre szegezte az adóslevelünket /Kolossé 2,14/
Én sem mondhatom az adósomnak, majd ha rászolgálsz, akkor megbocsátok, mert Isten sem mond ilyet. A bűnbocsánat több mint kétezer év óta készen van számomra is, Isten ártatlan fiát koncepciós perben végezték ki a Golgotán, ha elfogadom Isten kegyelmét, akkor lesz a kezemben az eltörölt adós levél. Amit Isten megbocsát, az meg van bocsátva, hiszen „a tenger mélyére dobja minden vétkünket” /Mikeás 7,19/. Az Ézsaiás 43,25 így szól: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem”. Én sem mondhatom, hogy megbocsátok, de nem felejtem el. Az el nem felejtés lehet megkötözöttség..Jézus többször is visszatér a megbocsátásra: a hűtlenséget, az átverést, a sumákolást, minden gaztettet még 70×7-szer is meg kell bocsátani. Isten szereti a bűnöst, de utálja a bűnt. Nem szabad bűnpártolónak lenni. Ha nem tudunk megbocsátani, akkor családi pokol lesz az életünk. Az Efézus 4,31 erre hívja fel a figyelmünket: „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.”. A szabadulás útja a megbocsátás és irgalmasság.
 
Az előadáshoz hozzászólások következtek, majd Dr. Gaál Sándor esperes úr moderálásával az egész hét alkalmait összegeztük. A szervezők és szolgálattevő lelkészek elmondták észrevételüket, tapasztalataikat. Egybehangzó véleményük volt, hogy igen tartalmas előadások hangzottak el Dr. Pálhegyi Ferenc professzor úr szolgálataiban, melyek minden résztvevő lelki épülésére, ismeretei bővülésére alkalmasak voltak. Nagy József lelkipásztor testvérünk énekek tanításával felüdített bennünket. Az áhítatokat tartó testvéreinknek köszönjük, hogy úgy választották meg az ige helyeket, hogy azok egybehangzóak voltak az előadások témájával, a keresztyén családról szóltak.
Mindenért Istennek adunk hálát, hogy sok gyülekezeti tagot irányított a csendes hetünkre, kellemes környezetet, szép napos időt adott számunkra, bőséges és finom eledelt kaptunk testünk táplálására, nyugodt volt a pihenésünk.
 
 
                                                                                          Horváth Csaba
                                                                                   egyházmegyei gondnok






>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló