Hős az Isten trónjának jobbján
A berceli és a paszabi gyülekezet tagjai sok munkával és nagy örömmel készültek arra, hogy vendégül lássák az Észak-Nyírségi Konfirmandus Találkozón a szomszédokat. A ma mindenhol tapasztalható általános érdektelenség és értékorientálatlanság közepette jó volt a 11 g
yülekezet ifjait és lélekben ifjú lelkészeit látni. Összehozott minket a reformátusságunk, és a nap címe: „Szájhős vagy hős?”. Ebben a témában volt előadás, személyes hangú diavetítés. Ezután a fehér asztal mellett gulyásleves, majd séta a parton, „kompon-állással” és műemlék szivattyútelep megnézésével. A töltésen sétáltunk vissza a kultúrházba, ahol az Éden zenekar 2 órás koncerttel ajándékozott meg minket.

Van mit megköszönni. Lelkész szolgatársaknak és gyülekezeti szolgálótársaknak.
Köszönöm Gaál Sándor Dr. esperes úr alaphangot adó áhítatát („nem vagy kicsi hozzá”), Németh Áron „hősiességét”, Széles Csongor és az Éden zenekar szívbe markoló „rózsás” szolgálatát, Lőrinczyné Harászi ndr
ea és Sipos Brigitta kedves mosolyát és diszkrét figyelmességét („cin-cin”), Hadházy Anti Bátyám bölcs és humoros mondatait, Kósa László pótolhatatlan laptop kezelését és rádió felvételét, Vass László együttműködését és sok kedves fiatalját, Tóth László „kétlaki” gyülekezeti szervezését, Sipos Péter fotóit és bátorságát (felállt, mikor „cikis” volt a kérdés), Nagy József lelkileg velünk létét és előrelátó együttműködését (remélem, a megfázásból jobban van már), Koós Lóránt számunkra ismerős fiataljait és azt, hogy dec. 12-én náluk folytatódik a találkozók sora.

Külön köszönöm, Barátné Hatházi Eszternek, kedves férjének és a dicsőítő csapatnak, hogy van egyházmegyén be
lül egy kis, sokféle hangszeren tudó zenekar, akik olyannyira hadra foghatóak, hogy máshol is vállalják a szolgálatot! Bárcsak lenne még alkalom arra, hogy szolgálhassanak szerte a megyében!

És nem lehet eléggé megköszönni, milyen sokat tettek a gyülekezetek tagjai! A helyszínt, immáron sokadszor, Tarjányi István és felesége ingyen biztosította a rendelkezésünkre. Ők díszíttették fel a termet és készítették a gulyást. Korábban paszabi és berceli asszonyok és konfirmandusok sepregettek, felmostak, székeket pakoltak – amit szombat után szintén megtettek. Hudák Andrásné, Gliba Lászlóné és Szabó Gáborné egész nap megállás nélkül a terített asztalok körül szolgáltak fel. Amiben volt segítőjük is. És számtalan asszony készítette a finomabbnál finomabb süteményeket. És természetesen ki kell emelni Szabó András gondnok urat és kedves feleségét, akik minden részletben körültekintően és bölcs gyakorlatiassággal segítették, és paszabi oldalról házigazdaként vették ki a részüket ennek a felejthete
tlen eseménynek a megvalósításán.

Én nagyon büszke vagyok arra, hogy ebben az egyházmegyében, ahol Zimányi József egykoron áldásosan szolgált ifjak közt is, 2009. őszén egy, az egész megyét átfogó, kerület és esperes által felülről támogatott, és gyülekezetek által alulról megvalósított találkozók (3) lehetnek. Erre később is lehet hivatkozni: 2009/2010 nyírségi konfirmandusai közösen kaptak valamit. Bárcsak úgy alakulna a következő év, hogy, akár nagyobb önerővel is, de lenne folytatás! Természetesen ebben is a „Nézzünk fel Jézusra”- mentalitás segíthet (a Zsid 12,2 szellemében), ahogyan abban is, hogy akik most nem jöhettek, később ott legyenek!
Tiszabercel, 2009. december 6.
Szilágyi Sándor