Beszámoló a Balsai és Vencsellői Gyerekhétről - 2011.


Néhány nappal azután hogy az általános iskola bezárta a kapuit az idén is sor került a Balsai és a Vencsellői gyülekezetekben a helyben tartott gyerekhétre. Az elmúlt esztendőben igen szép számban és lelkesen vettek részt a hittanosok a hét alkalmain, ezért néhány kérdés felmerült bennünk: Eljönnek-e a gyerekek most is? Sikerül-e tartalmasan kitölteni számukra a délutánt? Milyen lesz az időjárás, és a fogadtatás a községben? Hiszen sokféle más rendezvény is kínálkozott a községekben. Most már visszatekintve Isten iránti hálával számlálhatjuk az együtt töltött napokat. Az időjárás szép volt egész héten, ha esett is, nem zavart
bennünket. A gyülekezet tagjai - kevesebben ugyan - de segítettek, főként az uzsonna elkészítésében és a vendéglátásban természetbeni adománnyal járultak hozzá. A szülők be-bepillantottak az alkalmakra, nemcsak elküldték a gyerekeiket. Sikerült tartalmassá és sokszor éppen ezért "röviddé" tenni a délutánokat a Titusz Hitéleti Alapítvány által ebben az esztendőben is
igen magas színvonalon kidolgozott és előkészített programot kaphattunk. A "TESTVÉRI SZERETET" témája megérintette a gyerekek szívét és egymást is hívogatták a hétre. A gyülekezet adománya és az egyházmegye támogatása lehetővé tette, hogy ebben az évben is ingyenes lehetett a gyermekek számára.

A Vencsellői Gyerekhetet tartottuk meg először. 2011. június 27. és július 1. között. A történetek mellett sok énektanulás, játék és vidámság is volt. Naponként mintegy 33 voltunk együtt, összesen 44 gyerek vett részt egy vagy több napon a héten. Külön öröm volt, hogy a gyerekek az elmúlt év/évek énekeit és történeteit is szívükben megőrizték. A kisebbek a bibliai történetet az aszfaltra is lerajzolták. A nagyobbak pedig a biciklis
ügyességi versenyen is összemérhették tudásukat. Pénteken a közös főzés a szülőket is összehozta.

A Balsai Gyerekhétre 2011. július 4-8. között került sor. Itt naponként mintegy 16 voltunk együtt, összesen 21 gyerek vett részt egy vagy több napon a héten. A történetek mellett törekedtünk arra, hogy legyen sok énektanulás, játék és vidámság is. Úgy alakult, hogy itt több volt a kisebb gyermek és az idő is esősebb volt, de így több idő jutott a belső játékokra, és a testvéri szeretet megélésére is. Pénteken a már hagyományosnak mondható közös szalonnasütés nem annyira zárása, mint inkább hívogatása volt a következő gyerek alkalmaknak.

Újra elmondhatjuk, hogy Istennek legyen hála az idei Gyerekhétért, mert hisszük, hogy közös munkával sikerült ismét közelebb hozni a gyerekeket az evangéliumhoz, a szünidő néhány napját pedig tartalmasabbá és szebbé tudtuk tenni!

Szabóné Nagy Andrea, református lelkész, Balsa


Besenyődi Gyermekhét


Összesen negyvenöt gyermek vett részt a Besenyődi Református Egyházközség által szervezett gyerekhét egy vagy több napján, augusztus 1-je és 5-e között. A hét a Testvéri szeretet - Testvérek a Bibliában címet viselte, a program a Titus Hitéleti Alapítvány nyári anyagára épült.

Az érdeklődő általános iskolás diákok, és óvodás gyermekek dramatizálva hallgathatták meg a témába vágó bibliai történeteket, aranymondásokat és énekeket tanulhattak meg, a történetekhez kapcsolódó benti, majd kinti játékokon vehettek részt, barkácsoltak, játékos feladatlapokat oldottak meg, és a lelki táplálék mellett testi táplálékban is részesültek. A hét folyamán kiderült néhány olyan egyszerű alapszabály a testvéri viselkedéssel kapcsolatban, amelyeket rövid, tömör központi igazság formájában jegyeztek meg és hasznosíthatnak is a gyermekek.
A gyerekhét gyülekezeti családi esttel zárult, ahol az Isten igéjére való közös figyelés és a beszámolók mellett a felnőttek is megtanultak egy gyermekéneket, kipróbálhatták magukat egy közös játékban, majd nyugodt, hosszas beszélgetés következett egy tál babgulyás elfogyasztása közben. A családi est mintegy félszáz résztvevője egyetértésben volt afelől, hogy a gyerekhét és az oldott hangulatú gyülekezeti nap egyaránt érdemes arra, hogy a jövő évben, ha Isten segít minket, újra megrendezzük. Reméljük, hogy ezekkel a község számára új műfajú alkalmakkal sikerült erősíteni a gyülekezet tagjaiban a Krisztushoz tartozás tudatát és örömét.

 


Beszámoló a Nyírvasvári Gyermek Bibliai Hétről

 
Foglalkozás a nagyterembenA Nyírvasvári Református Missziói Egyházközségben 2011. július 25-29-ig, hétfőtől péntekig 8 és 11 óra között tartottuk a faluházán a Gyermek Bibliai Hetet, amelyen összesen 86 gyermek és összesen 38 segítő vett részt.
A Titus „Testvéri szeretet” programját vettük végig a rSegítőkésztvevőkkel, amelyben arról tanultunk, hogy az Istentől való szeretet milyen csodálatosan helyre tudja állítani a megromlott kapcsolatokat. Szó volt a tiszteletről, a közös örvendezésről, a megbocsátásról, a Krisztus követéséről és a Rá való figyelésről. Mindezt Jézus Krisztus az Ő bennünk lakozása által tudja kimunkálni életünkben.
Reggel a regisztrációnál pontokat gyűjthettek a gyerekek, ha felmondták az előző napi aranymondást, elénekeltek énekeket, rajzot készítettek, valamint ha Bibliát és barátot hoztak magukkal. Imádság és énektanulás után a Bibliai történetet vettük, majd pedig aranymondást tanultunk. Ezután tízórai és kinti játék következett. A kézműves foglalkozáson a Bibliai történethez kapcsolódó kézimunkát készítettünk el, ezután pedig meghallgattuk a missziói történetet egy indiai kisfiú életén keresztül. Végül imádsággal zártuk a napot, és mielőtt haza mentek, még egy kis sós és édes süteményt kaptak. A pénteki napon a gyermekeket az összegyűjtött pontjaik alapján három csoportba osztottuk (arany-, ezüst- és bronzérmesek), és kiosztottuk nekik az elért helyezésüknek megfelelő ajándékcsomagokat, valamint a segítők is jutalomban részesültek. Végül a missziói lelkipásztor hálaadó záró imádsága után mindenki kapott egy-egy jégkrémet.
Mindenért Istené legyen a dicsőség!
 
Tárnok Ferencné
missziói lelkipásztor
 
Jézus mondja: „Maradjatok meg az Én szeretetemben!” János 15,9.

Újfehértói Református Egyházközség

Bibliahetéről készült riport

 

 

„Last Minute”


Most még lehet – jelentkezz Te is az egyházmegyei GITÁRTÁBORBA!
Jó csapat, remek hangulat, sok gitározási lehetőség – ez vár Rád is az idei táborunkban, ha 13 évesnél idősebb vagy, és velünk tartasz. Lehetsz teljesen kezdő, vagy majdnem profi, a lényeg, hogy megossz velünk egy szép nyári hetet!
Jelentkezni lehet: a lelkipásztorodnál a helyi Református Lelkészi Hivatalban személyesen
vagy emailben a következő címen: refnagyjozsef@gmail.com.
Helyszín: Berekfürdő, Egyházmegyei Tábor
Időpont: 2011. augusztus 14-19.
A tábor díja: 12.500,- HUF/fő
Az utazást egyénileg kell megoldani, a strandbelépőt csoportosan olcsóbban tudjuk megvásárolni, melyet mindenki magának finanszíroz.
Várjuk a jelentkezésedet!

Gyermekek születtek


Áldást kívánunk két lelkészcsalád életére ahol új élettel gazdagodtak!
 
Nagy József egyházmegyei missziói lelkész és Dr. Hadházi Emese kisfia: Zsombor
 
Baracsi Zsolt petneháza-laskodi lelkész és Tárnok Márta kislánya: Zsófia Márta érkezett közénk.


 



Hittantanévzáró istentisztelet a református templomban


A nyírmeggyesi református templomban 2011. június 19-én hittantanévzáró istentiszteletre gyűltek egybe gyermekek, szülők, nagyszülők, gyülekezeti tagok. A köszöntő Ige a 103. Zsoltárból hangzott el: „Áldjad lelkem az Urat és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad lelkem az Urat és ne feledd el, mennyi jót tett veled!”
A köszöntő után a beszámolóban elhangzott, hogy szeptembertől Gere Istvánné fogta össze a gyerme-keket. Januártól az új  lelkészházaspárral már hárman szolgálhattak 15 csoportban az óvodában és az iskolában. Február 6-tól elkezdődött a gyermek istentisztelet. Hálát adunk Istennek, hogy a hívó szóra adott és indított önkéntes munkatársakat: Gere Istvánné, Katona Györgyné, Budaházi Ágnes és Pótorné Jäger Krisztina személyében. Vasárnap a templomban kezdődik a felnőtt istentisztelettel egy időpontban, aztán a közének alatt elmennek a gyermekek az istentiszteletre a szolgálattevőkkel Télen iskolai teremben volt a foglalkozás – köszönet Nagy Gusztáv igazgat úrnak a segítségért, - a jó időben pedig a Református Gyülekezeti Házban van.
             Ezután az óvodások és az iskolások - összesen hetvenen – énekekkel, versikékkel, imádságokkal arany-mondásokkal, ( Bibliából idézet ) bibliai történetekkel számoltak be az elmúlt évben tanultakról. Miután az óvodások átmentek a Gyülekezeti Házba a velük foglalkozókkal a gyülekezet Isten Igéjét és a prédikációt hallgatta meg, melyben elhangzott: „Zsolt. 71: 5,6,9, „Mert te vagy Uram, REMÉNYSÉGEM, te vagy, Uram, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen. Öreg koromban se vess el engem, ha elfogy az erem, ne hagyj el!”  Drága Testvéreim! Szeretett Gyülekezet! Keretet ad a Zsoltáríró, az anyám méhétől az öregkorig, a születéstől a halálig. Imádság és hitvallás van ebben az Igében. Előre tekint az öregkorra, hátra tekint a születéstől az ifjúságon át eltelt időre. Egy szó, ami minden időben valóság: REMÉNYSÉG. Így énekeljük egy ifjúsági énekben: „Reménység, reménység a holnap felől is reménység. Reménység, reménység: megtart, ha jön a kétség.” A zsoltárírón túl lássunk el a saját életükig. Vegyük sorba szépen időrendben: * A születésre így emlékezik: „Te voltál támaszom, születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből.”  - Ez a hitvallás azt üzeni a számunkra, hogy Isten tervében benne volt a születésem. Isten szeretetének a jele, hogy a világra jöttem. Életem kezdete óta Isten kezében vagyok. Milyen nagy reménység ez! * Az ifjú korról azt vallja: „TE vagy Uram, bizodalmam ifjúkorom óta!” - Ez a vallomás arról szól, hogy milyen jó, ha már fiatalon átadjuk az életünket Istennek. Ezért lehet aztán emlékezni: mögöttem áll egy csodálatos élet, amelyet Isten kegyelméből élhettem végig, s Isten szeretete tartott meg. * Az öregkorra így tekint: „Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!”   A Zsoltáros az öregkorra előre tekint. De lát benne egy folytonosságot: Azaz Isten, aki vele volt a születésekor, ifjú korában, életében – azaz Isten biztos, hogy nem fogja elhagyni idős napjaiban sem.
Drága Testvéreim! A kiegyensúlyozott öregséget biztosító legjobb tanács: Térj meg fiatalon az Úrhoz! Egész életed legyen az Úr kezében. Szép lesz az öregséged is. Így fogalmazza meg ezt a költő élő remény-séggel: „Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én, azért van az, hogy bármi fáj nekem, mosolyog a szemem. Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom. Rám törhet vadul ezer baj veszély, Isten így szól: ne félj! Miért is, mitõl is félhetnék én - az Isten tenyerén?!” * Honnan lehet venni a bátorságot erre a reményteljes életre? Másról beszél a világ: a teljes reménytelenségről! Azt tapasztalhatjuk, hogy fejvesztetten menekülnek az emberek a problémák elől, nem mernek szembe nézni életük ürességével, életük, családjuk jövőjével. Reménység nélkül meg lehet fulladni. - De vigyázzunk, mert vannak hamis reménységek is: - a gyönyörök hajhászásában, - a hatalom megszerzésében és növelésében, - a földi kincsek összegyűjtésében hamis, álreménységek vannak. Végtére is értéktelenek, és nincs erejük ahhoz, hogy a nehézségek idején meg-tartsanak bennünket. Reménnyel azonban van okunk élni. Sőt mindenféle híresztelés ellenére érdemes élni! A remény visz tovább. Mint az oxigén a tüdőnek, olyan a remény az emberi szívnek. * Honnan lehet venni a bátorságot a reményteljes életre? Egy család az éjszaka közepén arra ébredt, hogy ég a házuk. Az apa felszaladt az emeleti szobába, és ölbe kapta a 1,5 éves gyermeküket, a 4 éves kisfiút pedig a kezénél fogva húzta maga után. A lépcső felénél a kisfiú észrevette, hogy a macija a gyermekszobában maradt. Elengedte az apja kezét, s visszaszaladt. A nagy kavarodásban és rémületben az édesapa nem vette észre, hogy a kisfiúk nincs már mellette. De, amikor vissza akart menni az emeletre addigra a füst és a lángok elzárták az utat. A kisfiú köhögött fen a szobájában, s ezt kiáltotta: Apa, apa segíts! Az édesapjának mentő ötlete támadt: ugorj ki az ablakon, elkaplak - mondta! De apa, nem látlak hangzott a kétségbeesett válasz. Nem baj fiam, én látlak:  nyugodtan ugorj! A kisfiú kivetette magát az ablakon és apja ölelő karjaiban találta magát az udvaron.
Drága Testvéreim! Van egy mondás: „nem tudom, hogy mit tartogat a jövő, de tudom, hogy ki tartja a kezében.” Úgy tűnik sokszor, hogy mindent elborít a sötétség, a füst, a reménytelenség. Isten, aki kézben tartja a múltunkat, jelenünket, jövendőnket az üzeni: reménységgel ugorj! Én várok rád, elkaplak, Nálam biztonságban vagy! - Reményteljes élet csak Jézus Krisztussal együtt van: az Isten tenyerén neked és nekem is!  Ámen.”
Szeretettel hívjuk és várjuk együtt a családokat vasárnaponként 10.30. órától az Isten házába! Hozzák a szülők a kicsiket is, hogy legyünk együtt Isten jelenlétében, s erősödjön mindannyiunkban a REMÉNYSÉG!
Nyírmeggyes, 2011. június 25.                                                      Pótor László református lelkipásztor  

 


 

Beiktatás Kállósemjénben


2011. június 19-én nagy nap virradt Kállósemjén református közösségére. A 2010 ősze óta közöttük szolgáló és megválasztott lelkipásztor, a vajai származású Sipos Brigitta beiktatására került sor a vasárnap délutáni ünnepi istentiszteleten. Az esős, hűvös időjárás nem szegte kedvét az ünnepelni, s Úrnak hálát adni vágyóknak: zsúfolásig megtelt a település kicsiny református temploma és az udvarán felállított sátor is, ahol a kivetítésnek köszönhetően követni lehetett az eseményeket. Az alkalmat megtisztelte Dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr is. Igehirdetésének alapigéje – mint mindig – a Bibliaolvasó Kalauz aznapra kijelölt szakaszainak egyike volt. E jeles napon Márk evangéliuma záró verseinek (16:9-20) üzenetére figyelhettünk. Püspök úr rámutatott, hogy a Biblia minden kozmetikázástól mentesen fogalmazza meg az ember reakcióit egy-egy helyzetben. A Szentírás nem hallgatja el, hogy Jézus feltámadásának hírére döbbenet és félelem járta át a tanítványok szívét, akik nem is merték továbbadni a feltámadás örömhírét másoknak egy darabig, addig, amíg nem találkoztak a feltámadott Krisztussal, aki elküldte őket a világba és rájuk bízta az örömüzenet hirdetését. Nekünk, mai tanítványoknak is ez a feladatunk ott, ahová állított bennünket a mi hatalmas Istenünk.
   Püspök úr szolgálata után Dr. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese ismertette a lelkésznő eddigi életútját, melyből a hallgatóság jól érzékelhette, hogy komolyan veszi a közismert mondást: a jó pap holtig tanul. Sipos Brigitta lelkésznő egyetemi tanulmányainak befejezése óta sikeres közép- majd felsőfokú nyelvvizsgát tett német nyelvből, később újabb diplomát szerzett magyar nyelv és irodalom tanári szakon. A beiktatás ünnepélyes aktusát követte a szép számban jelenlévő szolgatársak igei köszöntése. A református lelkészek mellett görög és római katolikus atyák is köszöntötték a lelkésznőt és a gyülekezetet.
  Az immáron beiktatott és lelkésztársak által köszöntött lelkésznő igehirdetési szolgálata következett Ézsaiás könyve 48:17 alapján: Ezt mondja az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje: Én, az ÚR, vagyok a te Istened, arra tanítalak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell. Ennek az igeversnek három egyszerű tanítását adta át. Először is hangsúlyozta, hogy az Úr az, aki „VAGYOK”, úgy a „te Istened”, hogy Ő tart a tenyerében bennünket. Másodszor hatalmában áll, hogy mindent a javukra fordítson azoknak, akik Őt szeretik; és harmadszor úgy vezet, hogy Jézusban úttá is lett számunkra.
 A beiktatást követő ünnepi közgyűlésen jó néhány köszöntés hangzott el a lelkésznő felé, melyekből kiderült, hogy lelkész és gyülekezet rövid idő alatt egymásra talált, és odaszántan végzik közösen a Szentháromság Isten szolgálatát. Az istentiszteleten elhangzott, hogy két szórvány gyülekezettel, Máriapóccsal és Pócspetrivel bővült a lelkésznő szolgálati területe.
 A beiktatás szeretetvendégséggel zárult a helyi általános iskola tornatermében. Istenünk gazdag áldását kérjük a kállósemjéni gyülekezet, valamint a két szórványközösség és a lelkésznő együtt munkálkodására! Ezúton kívánjuk, hogy Isten vezetésére figyelve tudjanak járni közösen az Úr útján! (Katona Béla)

 Krisztus „mozgó Menedék” a magyarság számára is!

 
( Határmenti találkozó Lónyán: lelkipásztorok, gondnokok, gyülekezeti tagok számára. )
 
Június 4-én Lónyára a Magyar Reformátusok VI. Világtalálkozója programjának keretében határmenti találkozóra hívta a Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye a Beregi, Ugocsai, Ungi Egyházmegyéket Kárpátaljáról, valamint az országhatáron belülről a Nyírségi és a Szatmári Egyházmegyéket. A lónyai parókia udvarán volt a gyülekező, ahol kávéval, süteménnyel, frissítővel várták az érkezőket, majd 10 órakor a kastélyparkban felállított hatalmas sátorban a házigazda egyházmegye esperese Csegei István Isten Igéjével köszöntötte az egybegyűlt másfélezer főből álló gyülekezetet: „Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! (Zsolt. 118, 24). Megható volt látni egész nap a színpadon háttérként gondos pontossággal elkészített terebélyes fát ábrázoló nagy Magyarország térképet.
Előimaként elhangzott Dr. Baltazár Dezső lelkészi zsinati elnök imádsága, mellyel megnyitotta az 1920. évi szeptember 28-ai zsinatot. „Mindenható Isten! Mennyei édes Atyánk! Viharos vizekről, szélvészek ostromaiból gyülekeztünk ide, a magyar református egyház tördelt hajójának hajósai. A magunk csinálta kötelek, vitorlák elszakadoztak, az árbócok eltöredeztek, segítségért kiáltunk hozzád, hogy el ne vesszünk. A próbáltatások háborúi felülmúlják a mi erőnket, külső-belső ellenségeink hatalma nagyobb, sem mint mi a magunk erején meg tudnánk állani ellenök. De, Uram, a te neved erős torony és kőszikla, amelyhez bátorságosan fogódzhatunk. Szent Fiad, ki fenséges nyugalmával a viharvert hajóban csendesen aluszik, felébred és kicsiny hitünket megdorgálván, a világ meggyőzésére is megerősítheti azt. Várjuk, Uram, e felébredést és készítjük magunkat a dorgáláshoz alázatosan. Mert abban is, hogy vihar van, abban is, hogy a vihar erejét nem bírja a hajónk: részesek vagyunk. Szelet vetettünk irigységgel, haraggal, magunk közötti hasonlásokkal, egybezendülésekkel. Eltévelyedéseink, elhajlásaink maguk gyengítették az egykor vihart álló hajó eresztékeit. Küldd el hozzánk, jelentesd meg közöttünk szent Fiadat ama békesség szavával, mely minden emberi értelmet felülhalad. Tedd szentek egyességévé ezt a gyülekezetet, hogy minden tanács tiszta bölcsesség mélyéből buzogjon elő; minden indulatot szeretet vezessen építésre és sikerre, minden szándékot az a hit, amelynek „mindenek lehetségesek.” Mi Jézust testben megjelent Krisztusnak valljuk, hisszük tehát, hogy Te benne lakozol a mi lelkünkben, Atyánk. A Te jelenléted nagy méltóságának ékes ruháját segíts, Uram, felöltöznünk abban a szeretetben, amely által földi hazánkat sírjából felemelhetjük, örök hazánk dicsőségét öregbíthetjük a Jézusért. Ámen.”
Az igehirdetésre készülve a Kisvárdai Református Ifjúság előadásában hallgathattuk meg Wass Albert: a Bujdosó imája című megzenésített versét.
Dr. Bölcskei Gusztáv püspök elől járóban elmondta, hogy a keleti egyházmegyék jól megtalálták az összefogás lehetőségét ebben az évben. Április 2-án Vaján lehettünk együtt lelkészcsendesnapon, ahol is Cseri Kálmán lelkipásztor szolgált közöttünk: Elhívásunk – küldetésünk címmel. Május 6-án az első Kárpát-medencei lelkész focibajnokságra Csengerben gyűltünk össze 13 egyházmegye – az anyaországon túl Partium, Erdély, Kárpátalja és Felvidék - csapatával. Alapigeként a 61. zsoltár verseit olvasta fel, kiemelve a negyediket: „Hiszen, te vagy menedékem, erős bástyám az ellenség ellen.” Jézus Krisztus Megváltónk MOZGÓ MENEDÉK a magyarság számára is határon innen és határon túl is!  
Perselyadományunkkal a Péterfalvai Református Líceumot támogathattuk.
Az úrvacsoravétel után köszöntések hangoztak el: Király Edit Lónya község polgármestere, Czomba Sándor államtitkár és Erdei István helybeli lelkipásztor szól az egybegyűltekhez.
Egész nap volt lehetőség arra, hogy a gyermekek is hasznosan töltsék el az időt: ugráló vár, arcfestés, színezés, éneklés, gyermekprogramok vártak rájuk Két könyv és ajándéksátor is rendelkezésünkre állt: Mátészalkáról a Forrás Könyvesház, Demecserből pedig a Titusz Hitéleti Alapítvány.
A bőséges ebéd, sütemény, kávé elfogyasztása után az egyházmegyék bemutatkozó műsora következett: a Nagyberegi Református Líceum, a KRISZ együttes, a Kisvárdai Református Alapfokú Művészeti Iskola Rétköz tánccsoportja, a Péterfalvai Líceum Üvegtenger együttese, a kisvárdai gyülekezet ifjúsága szolgált, majd és a Napraforgók együttes családi koncertje következett.  
A Nyírségi Egyházmegye küldöttei közül a Református Énekversenyen ( Ramo-csaháza, április 9. ) résztvevő gyermekek közül énekeltek zsoltárokat, népdalzsoltárokat és dicséreteket. Erre a napra alakult - s reméljük, hogy máskor is hallhatjuk őket - egy rézfúvós trió és kvartett Szerencsi Imre nyírbogáti lelkipásztor vezetésével, akik - külön színfoltjai voltak ennek a napnak – s szívet, lelket gyönyörködtető dallamokat játszottak.
 A szétszakítottság ott van a mindennapjainkban, de van lehetőségünk a találkozásra. Használjuk ki, s éljünk Vele naponként, s a közös alkalmakat pedig ragadjuk meg: 1. Talál-kozni jöttem Veled, Istenem. Te jól ismersz engem, s én kitárom a szívem. Itt vagyok Istenem, vizsgálj meg engem. Itt vagyok Istenem, leteszem életem. Itt vagyok Istenem, hogy halljam hangodat. Itt vagyok Istenem, hogy tegyem akaratodat
2. Vágylak megismerni Téged, Istenem Szentlelkedben járni és élni szüntelen. Itt vagyok Istenem, vizsgálj meg engem. Itt vagyok Istenem, leteszem életem. Itt vagyok Istenem, hogy halljam hangodat. Itt vagyok Istenem, hogy tegyem akaratodat.
 
Nyírmeggyes, 2011. június 14.
Pótor László
nyírmeggyesi lelkipásztor 

Diakóniai nap


A Nyírkércsi Református Egyházközség a helyi önkormányzati idősek otthona vezetőségével karöltve a tavalyi évhez hasonlóan, immáron második alkalommal, áldozócsütörtökön várta mindazokat a szépkorúakat, akik testi akadályoztatásuk miatt rendszeresen már nem tudják látogatni a templomi alkalmakat.
A diakóniai napon több mint százan lehettünk együtt, betegek, idősek és gondozóik. A napot ünnepi istentisztelettel kezdtük, ahol úrvacsorai közösség is volt. Öröm volt látni az idősek arcán a meghatottság könnyeit, és a boldogságot, hogy ismét az Isten házában lehetnek a gyülekezetük közösségében.
A templomi alkalom után az idősek otthona udvarán közös ebéden vettünk részt, amelyet az egyházközségünk alapítványa, valamint szorgos gyülekezeti asszonyaink készítettek. Az ebéd utáni beszélgetések megerősítették bennünk az érzéseket, nem csupán az időseknek lehetett öröm, hogy együtt lehettek velünk ezen a napon, hanem mindnyájunknak, akik segítettünk, hogy létre jöhessen a találkozás.
Erről a helyről is hálával megköszönjük az áldozatos munkát és adományt mindazoknak, akik segítettek abban, hogy a diakóniai nap ebben az esztendőben is létre jöhessen. Hála az Istennek, hogy megáldotta a találkozásokat, egész napunkat, Őbenne bízva tekintünk reménységgel előre a következő évi diakóniai nap elé, minden napunk elé.
 
Csonka Tibor lelkipásztor
Nyírkércs, Nyírjákó

Felnőtt konfirmáció a nyírtéti gyülekezetben

 
A Nyírtéti Református Egyházközségben 2011. május 11-én felnőtt konfirmáció volt. 6 felnőtt testvér tett fogadalmat Isten és a gyülekezet előtt.
 
 
 
Balról jobbra: Szoboszlai Miklós (presbiter), Dajka Péter, Soós János, Vályogos György, Tudlik Mihályné, Szoboszlai Miklósné, Csengeri Mónika, Papp Krisztián (lelkipásztor).
 

 Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” Zsoltárok 118,24.

 Hálaadó istentisztelet a Nyírbátori Református Templom renoválásának befejezése és építésének 500 éves évfordulója alkalmából

 2011. május 29-én 11 órakor hálaadó istentiszteleten dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr szolgálatával vette újra használatba a Nyírbátori Református Egyházközség az 500 éves templomát a „Hit és egészség” pályázat keretében megvalósult egy évig tartó felújítási munkák után.
 Tárnok Ferenc helyi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, majd pedig dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr szolgált a 118. Zsoltár válogatott versei alapján. Igehirdetésében rámutatott arra, hogy ez a Zsoltár kifejezi az ünneplésünknek és hálaadásunknak alapját, mert Isten az ő szent hajlékában feltárja az igazságot saját magáról és rólunk, az igazzá válásunk lehetőségét. Az evangélium arról szól, hogy Isten elküldte közénk az ő egyszülött Fiát, aki az ő igazságát megosztja velünk, ezáltal világosságot és örömöt ajándékoz nekünk. A hit és az egészség egymásra figyelő és egymásra találó valóságok, összetartoznak, ahogy a tudományos kutatások is igazolják azt, hogy a rendszeresen templomba járó, hívő emberek kevesebbet vannak táppénzen, mert van kapaszkodójuk. Ha ezek az 500 éves falak mesélni tudnának, elmondanák nekünk, hány ember jött be imádkozni, és ment ki megújulva, megtisztulva. A templom a világosság helye mindig. Lehet hűséggel őrizni ezt az örökségünket, Isten világosságában megmaradni, Igéjét hallgatva megtisztulni, fellélegezni és felüdülni.
Az istentiszteleten közreműködött a Debreceni Református Kollégium Kántusa Berkesi Sándor és Baliga Ádám vezényletével, Kozma László, a nyírbátori ütőegyüttes vezetője és lánya, Kozma Réka marimbán, a helyi református énekkar, valamint Kerekes Sándor orgonaművész, nagyvarsányi református kántor.
Ezután dr. Báthori Gábor főgondnok a Presbitérium nevében köszöntötte a megjelenteket, és ismertette a felújítási munka céljait, folyamatát és eredményét. A tetőzet megerősítése, a palahéjazat lecserélése mellett egységes színt kapott a külső falazat. A restaurálási munkák érintették a reneszánsz kőelemek felújítá­sát, a népi barokk szószék-együttest. Megújult a belső világítórendszer, elkészült a padfűtés, a mai kor igényeihez igazodva komfortosabbá vált a temp­lom. Visszaépült az egykori sekrestye második szintje, melynek földszinti termébe átkerült a Báthoriak két síremléke a templomtérből. Megtekinthető és csodál­ható a monumentális gótikus tetőszerkezet a hazai és a külföldi látogatók számára, s a modern technikai eszközök segítségével bemutatásra kerülhetett az a gótikus ácsmunka és ácsművészet, mely egyedüli látvány a magyarországi templomok sorában. Megköszönte mindenkinek a segítségét, támogatását mindenért Istennek dicsőséget adva, valamint felhívta a gyülekezet figyelmét a legfontosabb feladatra, a Megfeszítetthez való közeledésre, Aki által egymáshoz is közelebb kerülünk.
Dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott görög katolikus püspök a vakon született meggyógyításának történetén keresztül arról beszélt, hogy minden teremtménynek és alkotásnak egyetlen egy célja van, hogy felnyíljon az ember szeme Istenre. A megújított templom szolgálja a megújított közösséget, nyissa meg szemünket az Isten tiszteletére és szeretetére.
Varga János római katolikus főesperes szívből kívánta újabb 500 évre Isten áldását a templomra, hogy itt megtapasztalhassák továbbra is az élő Isten jelenlétét.
Dr. Gaál Sándor Nyírségi Református Egyházmegye esperese kívánta, hogy a megújult templomban lévő gyülekezetben minél többen lássák meg a többletet, mert Jézus szavai szerint több az élet, mint evés, ivás és ruházkodás. Lelki megújulást és áldást kívánt a templomba betérőkre a 118. Zsoltár válogatott verseivel.  
Kovács Sándor a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés alelnöke elmondta, hogy örömmel látja az elért eredményeket, további tervekről beszélt, valamint jókívánságai között hitet és egészséget kívánt mindenkinek.
Mike Zoltán szilágysomlyói református lelkipásztor a templomba belépők számára kívánta, hogy nézzenek fel az élet fejedelmére, Jézusra, aki minden megfáradtat hív magához, hogy nyugalmat adjon számukra.
Septimiu Turcas Szilágysomlyó polgármestere örömmel látja a testvérváros fejlődését, Isten áldását kívánta mindenki munkájára.
Balla Jánosné polgármester köszöntötte az ünneplő gyülekezetet, beszámolt a „Hit és egészség” pályázat kezdeteiről, tartalmáról és munkáiról. Ennek a programnak a keretén belül restaurálták a nyírbátori református és minorita templomot, a máriapócsi bazilikát, elkészült a nyírbátori gyógyfürdő, fejlesztések zajlottak a Báthori várkastélyban, és megvalósult egy régi álom, megépült a nyírbátori két templomot összekötő várostörténeti sétány.
Mindenért Istené legyen a dicsőség!
Tárnok Ferenc lelkipásztor

Bangladesi misszionárius járt Tiszavasváriban


 
Emlékezetes istentiszteleten vehettek részt azok, akik 2011. május 22-én, délelőtt megjelentek Tiszavasvári református templomában. Mitől volt különleges ez az alkalom? Nemcsak attól, mert a dátum és a liturgia a magyar reformátusság határokon átívelő egységére emlékeztette a gyülekezet tagjait, hanem azért is, mert Matthias Lüdemann misszionárius jóvoltából a világ más táján élő Krisztusban hívőkkel való egységünket is megérezhettük.
Gyülekezetünk vendége, Matthias Lüdemann német származású misszionárius ugyanis 10 évnyi Bangladesben végzett szolgálatáról tett bizonyságot közöttünk. „Nem a félelem lelkét adta nekünk az Úr, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1:7) Nem véletlenül olvasta és magyarázta ezt az Igét, hiszen ebből nagyon sok erőt, bátorságot merít nap mint nap szolgálatához. Hallhattuk, hogy Banglades fővárosában, Dakkában többen élnek, mint országunk határain belül (kb. 15 millióan). Az India szomszédságában található ázsiai országban mintegy 150 millió lakos él ­(ezzel a Föld hetedik legnépesebb országa), melynek csupán 0,2%-a (!!) keresztyén. Hitetlen ember nincs az országban – állította megdöbbentő határozottsággal a misszionárius. Mindenki hisz Istenben. Persze az nyilvánvaló, hogy ez az Isten nem Jézus Krisztus Atyját jelenti. Az ország lakosságának nagy része ugyanis az iszlám valláshoz tartozik. Egy ilyen közegben nem egyszerű dolog Krisztus követőjeként megnyerni embereket az Úr Jézusnak. Ami eredményre vezethet, az nem más, mint a példamutatás, a hiteles keresztyén élet. Így van ez a világ más táján is…– gondoltuk mi, hallgatók, akik erőt meríthettünk az elhangzó igéből és annak magyarázatából. Banglades a világ egyik legszegényebb országa: megdöbbentő képsorok által szembesülhettünk az ottani valósággal, szegénységgel és nyomorral. /A jellemző képek közül a legmeghökkentőbb az volt, amikor egy vályogkunyhóban valódi villanykörte helyett annak tökéletes mása függött a plafonon: egy gipszből készült villanykörte, ami persze fényt nem ad, de éppen úgy néz ki, mintha igazi lenne./ Mégis, ami még ennél is megdöbbentőbb és elgondolkodtatóbb volt számunkra, hogy az emberek nagyon sokat mosolyognak. Tudnak mosolyogni ilyen körülmények között is!
Az istentisztelet nagyon élményszerű és interaktív volt. Láthattuk a bangladesi férfiak és nők jellegzetes viseletét is. Egy önként vállalkozó gyülekezeti tag pedig a női viseletet, a szárit is magára ölthette.
Az alkalom végén áldást kértünk a hat gyermekes misszionárius életére, családjára és Krisztusért végzett szolgálataira. Jó néhányan megjegyezték azóta, hogy több ilyen alkalomra lenne szükség, nagy lelki élményt jelentett számukra az istentiszteleten való részvétel. Egyértelműen megállapítható, hogy nemcsak élményekkel lettünk gazdagabbak, hanem átértékeltük talán az egész életünket egy igazán hiteles, Krisztus-követő hitvalló élet láttán.
(Katona Béla)


 


 

Lelkészbeiktatás Nyírbogáton


 Lelkesítő élmény, amikor egy több száz férőhelyes szépen felújított templomban ünnepelni és Isten Igéjét hallani akaró emberek gyűlnek össze. Még inkább lélekemelő, ha az a gyülekezet egy szívvel és lélekkel van együtt. Éneklésük imádság, és az ima végén közös az Ámen is. Így és ez történt 2011. május 15-én vasárnap Nyírbogáton, ahol Szerencsi Imre lelkipásztort Dr. Gaál Sándor, a nyírségi egyházmegye esperese beiktatta tisztébe. Isten áldásának folytonosságát kértük, hogy kiteljesedjen az az elkezdődött munka, amelyet a lelkipásztor lelkész feleségével együtt végez október óta a gyülekezetben.
 Egy lelkészbeiktatás mindig mérföldkő egy közösség életében. Nemcsak annak szép névjegye, hogy képes megszervezni, levezényelni egy nagyszabású ünnepséget, hanem azt is jelzi, hogy növekedni akar és közeledni ahhoz az Istenhez, aki őseik által a templomnál is nagyobb örökséget bízott rájuk.
 Érintések – vezetés – szerelmi vallomás. Ezek voltak az ünnepi istentisztelet kulcsszavai. Dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr a napi újszövetségi igéről (Mk 5, 21-43) szolgálva az érintések fontosságát hangsúlyozta ki. Prédikációjában elmondta, hogy Jézus megérintése hittel és Jézus érintése erővel bíró cselekvés. Tudatos, céltudatos, meghatározó. A vérfolyásos asszony élete megváltozott. S mi is, ehhez hasonló hatásos találkozásokra vágyunk a gyülekezetben. Ahhoz, hogy ez megtörténjen a lelkipásztornak is hittel kell kézbe venni az Isten írott igéjét, a Bibliát. Ha a szolgálattevő tisztelettel, képmutatás nélküli áhítattal teszi ezt, kinyílik előtte az ige és üzenetté válik. Akkor szívtől szívig, lélektől lélekig jut el.
 Esperes úr beiktatáskor mondott beszédét a következő gondolattal vezette be: a lelkészi szolgála vezetői munka, a gyülekezet sokrétű feladatait kell koordinálnia, de a lelkész akkor végezheti jól a feladatát, ha vezetett ember. Egy lelkipásztorra sokak és sokfélék bízattak, a folyamatosan és intenzíven változó világban, csak Istennel lehet eligazodni és eligazítani a ránk bízottakat.
 Csaknem 40 lelkipásztor igei áldáskívánása után, a beiktatott szolgálattevő Isten felé intézett szerelmi vallomását hallhattuk a 116. zsoltár versei alapján: Szeretem és áldom az Urat.
 A beiktatást követő ünnepi közgyűlésen a helyi gondnok szavaiból kiderült, hogy a helyben lakó lelkész-házaspár mennyi és milyen sokrétű szolgálatot végez a gyülekezetben, annak örömére. Ezúton is kérjük Isten meggazdagító áldását a nyírbogáti egyházközségnek és az Istentől őket vezetett lelkipásztornak és családjának, hogy „érintéseik” nyomán életek újuljanak, és lelki gyümölcs teremjen.
Sipos Brigitta

Kárpátmedencei református lelkipásztorok futballmérkőzésének adott helyet a Szatmári Református Egyházmegye május 7-én pénteken. A Csengerben szervezett bajnokságon egyházmegyénk lelkipásztorai is részt vettek. Néhány emlékezetes pillanatot nézhetünk meg a nyírségi játékosok mérkőzéséből az alábbi elérhetőségen:

http://youtu.be/eg0psXRghOU

Gaál Sándor
esperes

 


 

A Nyírségi Református Egyházmegye Énekversenyén készült videókat IDE kattintva tekintheti meg.


Hálaadó istentisztelet Tiszadadán


 A Tiszadadai Református Egyházközség 2011. április 16-án adott hálát Istennek felújított templomáért. Az Egyházközség a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz benyújtott pályázat során „Falumegújítás - és fejlesztés” jogcímen részesült támogatásban.
A hálaadó istentiszteleten dr. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület Püspöke végezte az igehirdetés szolgálatát. A templomfelújítás kapcsán arról beszélt, hogy Isten tud üzenni és szólni nemcsak akkor, amikor minden rendben van körülöttünk, jó és szép dolgok történnek velünk, hanem akkor is, amikor megbolydul a világ és a természet rendje. Isten üzen, kérdőre von: mit tettél azzal, amit rád bíztam? Az embernek őriznie és művelnie kell a rábízott világot, Isten dicsőségének a helyét. „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny” – így kezdődik a zsoltár. De az ember kezének munkájáról, pusztításáról tanúskodik a föld, a természet. Ezért a zsoltáríró a folytatásban az Úr törvényére figyelmeztet, amely „kívánatosabb az aranynál és édesebb a méznél” – az ember számára életet fordító és megtartó hatalom, „aki megtartja azokat, jutalma bőséges”.
A templom, ahol Istennek beszéde hangzik, hirdeti nekünk és utódainknak azt a jóságot, és azt a figyelmeztető hangot, amellyel Isten kérdez és odafordul az emberhez, hogy megőrizze és megtartsa.
Dr. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese köszöntő szavaiban azt hangsúlyozta, ha sokan értetlenkedve állnak azelőtt, hogy a gyülekezetek miért vesznek és kérnek részt a „Falumegújítás – és fejlesztés” pályázatokon, illetve az elnyerhető forrásokból, akkor az udvarias válaszunk csak az lehet: a templom sohasem a múlt, hanem a jövő. A gyülekezetek részt kívánnak venni a társadalom építésében, az erkölcsi megújulásban, az ifjúság nevelésében.
A Tiszadadai Egyházközség lelkipásztora a részletes beszámoló után emlékeztetett az egész pályázat és felújítás folyamatát végigkísérő mottóra: a templom jel. Annak jele, hogy „velünk az Isten” – hogy a krisztusi emberség követésével és gyakorlatával tudjunk mindig újat kezdeni, és Krisztus-arcú közösségeket építeni. Mai világunkban a templomban szóló isteni üzenet, a krisztusi értékrend és emberség nélkülözhetetlenségének a hirdetése és megvalósítása mindennapi küldetés a gyülekezet számára. Ahogy Isten a történelemben számtalanszor megmutatta, hogy van kiút a mélységekből, és van visszaút az emberi lélek megtisztulásához, úgy a most felújított templom is jelként hirdeti: „Velünk az Isten” – zárta beszámoló gondolatait a gyülekezet lelkipásztora.
Fazakas Alpár Tiszadada
 

Református Ének Verseny (RÉV) a Nyírségben

 A Nyírségi Református Egyházmegyében 2011. április 9-én első ízben került megrendezésre az egyházmegyei Református Ének Verseny, 16 gyülekezet több mint 80 hittanos gyermeke és ifjúsága részvételével.
Ez alkalom azt a célt is szolgálta, hogy gyermekeink közelebb kerüljenek ahhoz a csodálatos zenei örökséghez, amelyet mind dallamában, mind szövegében reformátoraink, hitvalló őseink és elődeink hagytak ránk az elmúlt évszázadok során.
A versenyt megelőző áhítaton Dr. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperese, a 13. Zsoltár üzenete alapján arról beszélt, vajon miért énekelünk, miért veszünk részt az énekversenyen? Talán valamely helyezés elérése érdekében, vagy azért, hogy megmutassuk tehetségünket, alkalmasságunkat? Egyetlen ilyen cél sem mellékes, sőt dicséretes. A 13. Zsoltár azonban nem az éneklés céljára, hanem okára világít rá: „Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.” Isten szereteténél jobbat el sem képzelhet az ember. Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy szent Fiában megváltott minket, legyőzte a halálunkat, legyőzte a halált. Adja Isten, hogy minden időben ez legyen az igazi okunk az éneklésre, Isten dicsőítésére – fogalmazta meg dr. Gaál Sándor esperes az áhítat záró gondolatát.
Az énekverseny, a jelentkező gyermekek létszámára tekintettel, két zsűri, Kurgyis András, a Tiszántúli Református Egyházkerület ének-zeneügyi előadója, valamint Kiss Zoltánné Mogyorósi Pálma egyházzenész elnökletével zajlott.
Felemelő és megható érzés volt látni, hallani, ahogy református gyermekeink és ifjaink szívből jövő örömmel, bátor kiállással, tiszta tekintettel és hanggal dicsérték az Istent.
Horváth Csaba főgondnok köszöntő gondolatai váltak mindenki számára tapasztalhatóvá az énekverseny befejeztével: nem voltak vesztesek, csak nyertesek, mert az éneklés által mindnyájan közelebb kerültünk egymáshoz, és lelkiekben tovább gazdagodtunk. Otthonainkba megtérve oly természetesen visszhangzott bennünk az Ige, a hitvallás: „Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.”
Fazakas Alpár

 
 
Lelkésztalálkozó Vaján
 

„A második találkozó fontosabb, mint az első, mert ez azt jelenti, hogy van folytatás” – mondta köszöntő szavaiban Dr. Bölcskei Gusztáv püspök úr országunk miniszterelnökének egy korábbi gondolatát idézve. Igaz, ez a lelkésztalálkozó még csak az első volt, de jó reménységünk van arra, hogy követi majd a második, a harmadik és a többi is. Mi is volt valójában ez az esemény? Három Egyházmegye – a Szatmári, a Szabolcs-Beregi és a Nyírségi – Református Egyházmegye lelkészeinek és házastársainak találkozója. Istenre és egymásra figyelni, ez volt a találkozó egyik legfontosabb célkitűzése. A helyszín a jelentős egyházi múlttal rendelkező, a közelmúltban városi rangot kapó Vaja volt. 2011. április 2-án, szombaton reggel 9 órakor kezdett gyülekezni az impozánsan felújított Vay-kastély udvarán a többnyire a házastársukkal ideérkező lelkészi sereg. Hálát adhattunk az Úrnak a ragyogó napsütésért, mely az egész napot jellemezte. 10 óra előtt néhány perccel harangszó jelezte, hogy hamarosan elkezdődik a református templomban a találkozó első része. Dr. Gaál Sándor, a Nyírségi Református Egyházmegye esperesének nyitó gondolatai után az öt fiatal lelkészből álló kórus énekes szolgálata következett, majd Cseri Kálmán, a Budapest Pasaréti Református Gyülekezetet korábban csaknem négy évtizedig pásztoroló, immáron nyugdíjas lelkipásztor előadását hallgathattuk hozzávetőlegesen mintegy kétszázan. Az előadás az Elhívásunk – Küldetésünk címet viselte. Cseri Kálmán négy igére építette fel mondavalóját. A következő igék alapján fejtette ki a lelkészi munka hátterét: Mk 3:14, Mt 28:18-20, ApCsel 26:18, ApCsel 6:4. Az Úr Jézus Krisztus személyesen hívja el tanítványait a szolgálatra, melynek első mozzanata: Vele lenni. Ahhoz, hogy Isten igéjét helyesen hirdessük mi, lelkipásztorok, nélkülözhetetlen feladat, hogy az Úrral legyünk, hogy vele kezdjük a mindennapjainkat. Ha ezt elmulasztjuk, akkor az egyértelműen negatív kihatással lesz saját életünkre és a gyülekezet közösségében végzett szolgálatainkra. A mindenkori tanítványok elküldését és igehirdetési szolgálatát mindig meg kell előzze az Úrral eltöltött idő. Ezt nem szabad, nem érdemes megspórolni, mert akkor nem lehet teljes a lelkészi szolgálatunk. Fontos lenne megmaradni az imádkozás és az ige szolgálata mellett, mert bár sok teendője akad egy lelkésznek, de a két legfőbb feladata ez: az imádkozás és az ige tiszta hirdetése. A nem kellőképpen felkészült igehirdetéssel az Úr ügye iránti tiszteletlenségünket fejezzük ki – fogalmazta meg Cseri Kálmán, aki elmondta, hogy ő mindig egy teljes napig – reggeltől estig – készült az igehirdetéseire. Ez a nap a péntek volt, míg a többi napon az egyéb lelkészi teendőit látta el. Nagyon elgondolkodtató és elhívatásunkat, küldetésünket megerősítő volt az egész előadás. Bencze Tamás, vajai lelkipásztor köszöntő szavai és a helyi gyülekezet énekkari szolgálatát hallgathattuk meg az előadás után. Ezt követően félórás szünet vette kezdetét, melyet kihasználhattunk az egymással való beszélgetésre és a kastély megtekintésére. Az alkalom második részében – mely püspök úr fent már idézett szavaival kezdődött – úrvacsorával egybekötött istentiszteleten vehettünk részt. Az igehirdetés szolgálatát szintén Cseri Kálmán lelkipásztor végezte tovább erősítve elhívatásunkat és küldetésünket az 1Korintus 4:1-2 versei alapján. Az úrvacsorai ágendázást Bartha Gyula, a Szatmári Református Egyházmegye esperese végezte. Az úrvacsoraosztás alatt egyházmegyénk lelkészi kórusa és a vajai gyülekezet énekkara dicsőítette az Urat. Ezt követően Csegei István, a Szabolcs-Beregi Református Egyházmegye esperese mondott köszönő szavakat, majd Dr. Gaál Sándor, egyházmegyénk esperese invitált mindenkit egy finom ebédre a templommal átellenben elhelyezkedő iskola étkezdéjébe. Az ebéd végeztével, aki addig nem tette, megtekinthette a gyönyörűen felújított kastély valamennyi helyiségét, majd az utolsó beszélgetéseket megejtve hazaindulhattunk. Milyen volt ez a lelkésztalálkozó? Szerintem jó. Építő. Áldásos. Várjuk a másodikat, mert az azt jelenti, hogy van folytatás…    
Katona Béla lelkipásztor






>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló