Bővebben a csendes-pihenő hétről

 

Hétfő délben regisztrációval kezdődött a csendes hét, elhelyezkedés után ebéd várt bennünket. Ebéd után a konferencia teremben Dr. Gaál Sándor esperes nyitó áhítata következett. Igei gondolatait a 2 Krónikák 15,1-7 alapján mondta el. „Az Úr lelke veletek lesz, ha ti is ővele lesztek”. Bátorító üzenet ez számunkra, Istennel való szoros kapcsolatra biztatott bennünket, éljünk jól a hét adta lehetőségekkel, amelyek lelki és testi felüdülésünkre szolgálnak.

Az áhítat után Koós Lóránt lelkipásztor, a hét vezetője ismertette a programot, hangsúlyozva, hogy használjuk ki a kellemes napsütéses időt sétára, a Megbékélés Házával szemben levő strandot fürdőzésre.

Az esti áhítatot Lipták Pál ny. lelkipásztor tartotta, aki évtizedekig szolgált Újfehértón. Az igéje a János 5,29 volt, amelynek alapján hangsúlyozta, hogy csak kétféle sors várhat az emberre az ítélet napján: az örök élet, vagy az örök kárhozat, a mennyország öröme, vagy a pokol gyötrelme. „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg”. Tehát nem minden halott boldog, csak akik az Úrban halnak meg. Az Úrban meghalni csak azok tudnak, akik az Úrban éltek itt a földön. A halálon túli sorsuk tehát itt a földön dől el.

Az áhítat után a gyülekezetek képviselői bemutatkoztak, néhány mondatban szóltak a gyülekezeti életről, örömüket megosztották a résztvevőkkel.

A második nap – és az utána következő napok is – reggeli tornával kezdődött az egyik résztvevő nyugdíjas tornatanárnő irányításával. Testileg felfrissülve kezdtük a napot. Így a vidámság és a jókedv már reggel elkezdődött, amely egész héten kísért bennünket.

A reggeli áhítatot Koós Lóránt nagydobosi lelkész a heti program vezetője és irányítója tartotta. Igéi a 2 Sámuel 9,1-7 és a Róma 7,14-25 voltak. Ezek az igék a Heidelbergi Káté 3-11 kérdéseivel állnak összhangban, „Az ember nyomorúságáról” szólnak. Nem az a nyomorúság, hogy beteg vagyok, nem az, hogy egyedül vagyok, hanem az, hogy úgy ahogy vagyok, Isten előtt nem állhatok meg. A nyomorult embert a halálra ítélt testből egyedül a mi Urunk Jézus Krisztus szabadíthatja meg.

A délelőtti előadást meghívott vendégünk Dr. Szabó Andrea orvos, a Gyulai Református Egyházközség tagja tartotta  „Sejtjeink Istent magasztalják” címmel. Színes ábrákon mutatta be a testünk felépítését, hogyan viselkednek sejtjeink a létfenntartásunkban, melyiknek mi a feladata és milyen összhang van közöttük. Ezt a szervezett munkát, amelyet sejtjeink végeznek, csak egy olyan erő képes irányítani, aki meghaladja az emberi értelmet, maga Isten. Az orvosok az Isten által adományozott tudással gyógyítanak, de végső soron minden Isten kezében összpontosul. Életünk végső határát a szuverén Isten határozza meg.

Délután közös beszélgetésen vettünk részt, ahol a délelőtti előadással kapcsolatos kérdésekre kaptunk választ az előadó doktornőtől. Ezen a beszélgetésen még egy nagyon fontos területről esett szó, amelynek igei alapja az 5 Mózes 18,9-14. Több kérdés hangzott el varázslásról, horoszkópról, halottak idézéséről, idegen erőkről, a természetgyógyászatról. Mindezek veszélyes területek, a velük való foglalkozás eltávolítanak Istentől. A természetgyógyászatnak három ágát említette, amelyeket el kell különíteni egymástól. Az első a gyógynövények alkalmazása, amely jó és hasznos. A második a hiszékenységet használja ki, szélhámosok pénzszerzés céljából művelik, becsapják az embereket. Van egy harmadik terület, amely mögött idegen erők, keleti misztikák működnek, ez igen veszélyes. Itt vannak ugyan testi gyógyulások, de utána lelkileg kötözik meg az embert, amelyből igen nehéz szabadulni, csak Jézus Krisztus által van kiút.

Az esti áhítatot Lipták Pál ny. lelkipásztor tartotta a Példabeszédek 16,31 alapján: „Ékes korona az ősz haj”, nem szégyellni való. A korona valami szépnek a befejezése. Minden ötödik ember idős korú ma országunkban. Az idős kornak is megvan a maga szépsége és öröme, csak észre kell venni és tudni kell értékelni.

Az áhítatot követően tovább folytattuk a gyülekezeti bemutatkozásokat, és új énekeket tanultunk fiatal lelkészeink hangszeres kíséretében.

A harmadik nap reggelén Sinkó-Páricsi Babett a Kántorjánosi-Hodász gyülekezetek lelkipásztorának szolgálatát hallottuk a tíz leprás meggyógyításáról /Lukács 17,11-19/. Mennyire vagyunk hálásak Istennek kérésünk teljesítése után? Sokszor vagyunk hálátlanok és a hála gyakorlásában többször megelőznek az idegenek, a világ megszégyenít bennünket.

Csendes hetünk középpontjában a Heidelbergi Káté állt, első kiadásának 450. évfordulóját ebben az évben ünnepeltük. Délelőtti előadásában erről emlékezett meg Bodnár Máté Levelek-Besenyőd-Magy gyülekezeteinek lelkipásztora. Beszélt keletkezésének körülményeiről, magyarországi elterjedéséről, üldöztetéséről és mai jelentőségéről.

Délután a Tűzszekerek c. tanulságos filmet közösen néztük meg amely két brit rövidtávfutó küzdelmét örökíti meg, akik 1924-ben a párizsi olimpián versenyeztek. Eric – az elszánt skót misszionárius – Isten dicsőségéért fut, Harold – egy gazdag zsidó család fia – pedig azért, hogy győzelmével bebizonyítsa jogos helyét a cambridge-i társadalomban. Harold és Eric is győz a versenyszámában 100, illetve 400 méteren, majd tovább folyik az életük. Erik mint misszionárius tevékenykedik, Harold sportember és jogász lesz.

Az esti áhítatot Szabóné Kovács Márta tartotta, aki Rakamaz és Nyírtelek missziói gyülekezetek lelkipásztora férjével együtt, ugyanakkor a Nyírségi Református Egyházmegye missziói lelkészei is. Alapigéje a 2 Krónikák 17,1-7 volt, Jósáfát uralkodásáról beszélt, aki Izráel Istenének parancsolatai szerint élt, eltávolította az idegen isteneket és az Úr útjain járt. Így kell nekünk is megtartani a mi református hitünket, a Heidelbergi Káté által kijelölt ösvényen haladni, amely a teljes Szentírás alapján hitünk kifejezője.

 

A negyedik napot Bodnár Máté lelkipásztor áhítatával kezdtük. A 106. Zsoltár első versét olvasta fel, és magyarázta ezt az ismert igét: „Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete”. A hálás élet oka Isten maga. Isten jó, és minden jó, ami tőle származik. Isten szeretete nem mulandó, hanem örök szeretet.

A nap további részét meghívott vendégelőadóinkkal tölthettük. Dr. Bálint Zoltán és felesége Dr. Bálintné Kis Beáta érkeztek hozzánk Nyíregyházáról, hogy egy kis ízelítőt adjanak életüknek arról a szakaszáról – közel 18 év – amelyet Magyarországtól távol, Afrikában és Pápua Új-Guineában töltöttek. Zimbabwében hat év, Pápuában négy év, Kenyában hét év hét hónap és hét nap. Gazdag, hasznos és küzdelmes évek vannak a hátuk mögött. Zoltán, a férj, mint vízépítő mérnök vállalt munkát ezeken a helyeken, segítve a nehéz körülmények között élő embereket mindennapi gondjaiknak a megoldásában, a víz és élelmiszer biztosításában működött közre. Hitből vállalták amit tettek, mert mindig az éhező és szomjazó emberekre gondoltak. A feleség, Beáta  végig elkísérte férjét, biztosította a nyugodt körülményeket a munkájához, ugyanakkor karitatív tevékenységet is folytatott a szegények között. Felhasználta itthon szerzett tudását  /ruhaipari technológus és angol nyelvtanár/  a feketék között, tanította őket a házi munka fortélyaira és az angol nyelv ismeretére. Ugyanakkor bekapcsolódtak a helyi keresztyén gyülekezetek mindennapi életébe, szolgálatokat vállalva az istentiszteleteken. Nagyobbik gyermekük egyéves volt, amikor kimentek Zimbabwébe, kisebbik gyermekük ott született. Ennek az évnek az elején végleg hazaköltöztek, de kapcsolatuk nem szakadt meg utolsó küldetésük színhelyével /Kenya, Nairobi/.

Beáta továbbra is az EKME  /Evangélikus Külmissziói Egyesület/ Afrikai Referense. Innen, Nyíregyházáról irányítja a Kawangware-ban /Nairobiban levő nyomornegyed, „bádog város”/  élő mintegy 40 árva gyermek megélhetését, taníttatását a Pártfogói rendszer segítségével /Heart to Heart = Szívtől Szívig Alapítvány/

A házaspár felváltva beszélt a külföldön töltött életszakaszukról rendszerbe foglalva, vetített képes előadásban. Beszámolójukat színesítették az eredeti hangfelvételek. A tartalmas előadás után „visszakérdezés” is volt játékos formában, csoportos vetélkedő az elhangzottakból. Érdekfeszítő volt, amit mondtak. Zoltán még egy éneket is megtanított velünk, amit a bennszülöttek nyelvén írtak le. Hoztak magukkal afrikai kellékeket, dobot, csörgőket, amelyek meg is szólaltak a teremben. Igazi afrikai hangulat volt, különösen akkor, amikor sorainkból 18 ember afrikai ruhába öltözve lépett a konferencia terembe, körbe járva mindenki közelről láthatta, milyen ruhákban járnak-kelnek a feketék.

Az élményünket csak fokozták, amikor un. kirakós képeket kellett összeillesztenünk, hogy egy-egy jellegzetes embert, állatot, épületet, tájat közelről is láthassunk.

Zoltán részletesen beszámolt az ENSZ FAO által szervezett szomáliai munkájáról, tájékoztatást adott az iszlám vallásról, az iszlámok szent könyvéről, a Koránról. Szomáliában nincsenek keresztyének.

Az esti áhítaton a szolgálatot Szabó Pál egyházmegyénk missziói lelkésze végezte a Márk 1,16-20 ige alapján. Jézus hívására a halászok azonnal igent mondtak, követték őt. Nekünk is meg kell hallanunk a hívó szót, nem szabad halogatni a hívást, rögtön indulnunk kell.

 

Az ötödik napon folytatódott a Bálint-házaspár előadása. Miután befejezték az előadás-sorozatot, kérdéseket lehetett feltenni nekik a missziói munkájukkal kapcsolatban, melyekre készségesen válaszoltak.

A hetünk Koós Lóránt lelkipásztor áhítatával zárult. A 2 Krónikák 19,1-4 verseket olvasta fel. Jósáfát, aki eddig hű volt Istenéhez, egy időre elpártolt Istentől, mert a bűnöst segítette és az Úr gyűlölőit szerette. Jéhú látnok ezért megdorgálja a királyt. Feltehetjük a kérdést: megéri-e az Isten nélküli élet még átmenetileg is? Háborúba menni Isten nélkül? Nem éri meg nélküle. De könyörületes Isten, mert a bűnösnek megbocsát.

Morzsaszedegetés alkalmával mindenkinek volt lehetősége, hogy elmondja, mit nyújtott neki lelkileg a hét. Néhányan elmondták, a többség hazavitte szeretteinek a lelki táplálékot, melyet itt kapott.

 

Istennek adunk hálát, hogy lehetőséget kaptunk a csendes-pihenő héten való részvételre, adott erőt a szervezőknek a program lebonyolításához, a szolgálatokat végzőknek felülről érkező bölcsességet és hogy minden zavaró tényezőt elhárított, békességben tudtunk együtt lenni, figyelhettünk az igehirdetésekre, gazdagodhattunk ismeretekben, ráadásként megkaptunk mindent testünk táplálására és pihenésre is jutott bőven időnk.

Horváth Csaba

egyházmegyei gondnok

 

 







>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló