IN MEMORIAM

 
GÁL ATTILA
(1975-2009)
   
 
Azok a lelkipásztorok, akik 20-25 éve Kántorjánosiban legátusként szolgáltak talán ma is emlékeznek egy mosolygós fiúra, aki családjával az ünnep minden istentiszteletén ott volt. Azok, akik az elmúlt 20 évben hirdették Isten Igéjét a község református templomában, felidézik egy fiatalember arcát, aki vidáman, közvetlenül, testvéri szeretettel fogadta, s bocsátotta őket útjukra. Lelkipásztorokban, gyülekezeti tagokban, vagy csupán a gyülekezetben vendégként megforduló emberekben nyomot hagyott személyisége, mert mindnyájan érezhettük benne azt, hogy ő komolyan vette az Isten megszólító szavát, s lehetőségeihez mérten gondot viselt a nyájra. Tette ezt egyháztagként, presbiterként, gondnokként.
Szívén hordozta az Egyház dolgát, az Isten ügyét: ha kellett suhanc ifjúként társakat toborzott az ifjúsági órákra, máskor egykori lelkipásztorait kísérte, vitte temetésre, Egyházmegyei Közgyűlésre. Nem riadt vissza a kétkezi munkától - ha segíthetett, s az sem tántorította el, ha az Esperesi, a Püspöki Hivatalt kellett felkeresnie.
Felmerül egy kérdés: Aki ilyen szeretettel, s hittel forgolódott gyülekezetében, miért nem lett lelkipásztor? A válasz egyszerű és mégis nehéz: 18 évesen, mikor presbiter lett, s pályát kellett választania, vívódások után úgy döntött: jó mezőgazdászként lesz Krisztus szolgája, lelkészeinek munkatársa.
Az élet sok más területén is megmutatta egyéniségét, melyekben szintén ott láttuk tükröződni hitét, Istenbe vetett reménységét: A Kelet-Magyarországnak 10 éven át volt munkatársa, a kábel Tv kiépítésével fáradozott, a mezőgazdaságban látta családja megélhetésének jövőjét, ifjú párok esküvőjén harsányan hangzott ajkáról: „halljunk szót”. Mindeközben soha nem feledkezett meg arról, hogy az Úr azt mondta: „Hat napon át dolgozz, végezd mindenféle munkádat, de a hetedik nap, az Úrnak a te Istenednek nyugalomnapja!”
S egyszer eljött az idő, 2009. november 8, mikor az Úr asztalánál gondnoki esküt tett, és megpihent szívében az áldás: „Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz, és mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes az én szolgám szabott elődbe,” (Józs 1,7).  Rengeteg ötlet, terv formálódott benne, hogy lehetne a kántorjánosi nyájat - melynek tagjai közül sokan elszéledtek – újra összegyűjteni: hétközi alkalmak, gyermekhét, honlap, gyülekezeti újság, templomfelújítás, orgona javítás, hangosítás, stb. E tervek, melyeket megosztott velünk immáron reánk várnak megvalósításra, hisz a Teremtő Isten 2009. november 10-én hazahívta gyermekét.
Isten akaratát elfogadva, a feltámadás reménységével a szívünkben búcsút vettünk tőle, s emlékét kegyelettel megőrizzük. Soli Deo Gloria!
 
Sinkó-Páricsi Babett
 

 







>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló