Textus: Jeremiás 17, 7-8.

 

Szeretettel köszöntöm a kedves Testvéreket, az ünneplő Gyülekezet minden egyes tagját!

Engedjék meg a kedves Testvérek, hogy igehirdetésem egy személyes epizóddal kezdjem, hiszen megragadott ez az egyszerű és szép kép, amely annak idején szentelési igémként hangzott el a debreceni nagytemplomban. A víz mellé ültetett fa képe. Ezért is választottam a mai napra prédikációm alapigéjeként a felolvasott igeszakaszt.

Születésem évében a nagyapám egy kis fát ültetett a házunk mellé, nem messze a bejárati ajtótól, egy ásott kút közvetlen közelébe.

Akik jártak már otthon nálunk vagy elmentek a házunk előtt azok tudják, hogy miről beszélek. Azóta ez a cseresznyefa harminckét éves lett, s mióta termőre fordult minden esztendő júniusában önkéntelenül is sok ácsingózó gyermekszemet vonz magához a temérdek pirosló cseresznyéjével.

Ha a családdal hazalátogatunk nekünk is eszünkbe jut mennyi viszontagságos évet látott már, sok szélvihart, szárazságot, jégesőt kellett átvészelnie és persze eszembe jut néhai nagyapám, aki e fát a szó szoros értelmébe jó helyre, víz mellé, születésem tiszteletére és Istennek való hálaadásul ültette.

Ez a fa azonban nem csak szépségével kápráztatott el sokakat, hanem gyümölcséből is többeken kóstolhattak már, és élvezhették a cseresznyefa bő termését. Ezt a fát nem csupán dús lombjáról, hanem ahogy Lukács evangélista fogalmazza meg a gyümölcséről lehet megismerni.

Nagyon kedves, ugyanakkor egyszerű is ez a kép, talán primitívnek is tűnhet, de ez talán nem lehet véletlen, hiszen az Isten éppen azt szeretné ezekkel a könnyen érthető képekkel megvilágosítani, hogy mindannyian értsük, akik ebben a világban élünk, jó termő gyümölcsfává kell válnunk, és lehet is válnunk, ha őbenne bízunk.

És ezt bizony nem lehet akárhogyan tenni. Szükség van hozzá sok mindenre. Erős gyökérzetre, amely mélyre hatol, nem csak a felszínen látszik és nem utolsó sorban arra a vízre, amelyre rábízhatja az ember az egész életét, a nehéz, szárazsággal teli éveket is, amelyből táplálkozhat, amely éltet ad.

Az embernek meg kell értenie, hogy áldott, gyümölcstermő élete, csakis akkor lehet, ha van víz a közelében, amelyből meríthet. Jézus mondja: „Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok inni az élet forrásának a vízéből." (Jel. 21,6)

Építsd hát kedves Testvérem életed Krisztusra, akinél száraz, nyomorúságos, viszontagságokkal teli időben is mindig kaphatsz élő vizet. Ő kínálja ezt Neked.

Élő vizet. Nem romlottat, és nem zavarosat, nem olyat, amelynek forrása könnyen kiapad, amely után rögtön szomjas vagy, hanem olyat, amelyből újra és újra meríthetsz és feltöltekezel általa.

A teremtés hete utolsó napjaiban vagyunk, sok cikket, kiállítást lehetett látni a témában: „Nézd itt a víz!” címmel. Fontos, hogy az ember megőrizze a kútjait, a vízforrásokat Isten teremtett világában, hiszen a víz nélkülözhetetlen az élet számára.

A szomjúság fájdalmas érzéssé tud lenni, ha az ember több órán, vagy több napon át nem jut vízhez. Tudjuk, hogy az emberi élet csak egy pár napot bír ki víz nélkül. Fontos, hogy védjük, őrizzük és megbecsüljük, amit Istentől kaptunk.

De nem csak a testi szomjúság fájdalmas, hanem a lelki is. Akinek nincs lelki forrása nem tud megfrissülni, nem tud erőre kapni, megerősödni, hanem egy idő után kiszárad, megfásul, kiég.

A mai kor egyik legismertebb kifejezése talán a depresszió, mint népbetegség, a másik pedig a „burnout”, a kiégés. Lelki feltöltődés nélkül kiég az ember. Nincs utánpótlás, nincs üzemanyag, nincs víz, nincs áldás.

Igénk azt mondja: De áldott az a férfi, aki az Úrban bízik…

Az ember annyi mindenben bízik. Bízik önmagában, az erejében, az akaratában, az emberi kapcsolatokban, a hatalmakban, a pénzben.

A bízni szó maga is a biztonság szavunk gyökére utal. Az embernek szüksége van a biztonságra. De ezt sokan csak egyedül akarják elérni. És ki korábban ki később veszi csak észre, ha észreveszi egyáltalán, hogy biztonságban nem tudhatom magam, csak az Isten közelében, az Isten kezében. Nélküle nem. Nélküle elfogy a lendület, elfogy a víz. Elfogy az utánpótlás és vége, kiég az ember.

Hány életében megrokkant, belefáradt embert láttunk már, aki a pénzben látta élete biztonságát, földi kincseiben, akik egy idő után szenvedélybetegek lettek és félelmükben maguk dobták el életüket.

Hány szerencsében bízó embert, kígyózó sorokat a lottózók előtt, mint az elmúlt hetekben, akik pályáztak a három milliárdra, Isten helyett fortunához könyörgőket. Hányat láttunk már, akik megkapták amire vágytak és elnyerték, bankot robbantottak, és mégis sírva elvesztették utána mindenüket.

Hány embert, akik a karrierépítésben feneklettek meg és elérve a vezetői bőrfotelt, magukba roskadtak, mert elfogyott a cél, és az erő.

Hány csalódott embert, aki barátokban, cimborákban bízva vált földönfutóvá, mert becsapták és kisemmizték.

Hány erőtlen és megrokkant embert, aki azt gondolta magában az én erőm mindenre elég, én mindenre tudok megoldást, valamilyen kiskaput biztos találok. És végül nem talált.

Hány olyan nép van előttünk, sőt a mi magyar népünk is megtapasztalhatta többször már a történelem során saját kárán, aki más hatalmában, más erősnek tűnő népben bízik, hogy majd ő segít és megvéd és megment, közben pedig csatlósává tesz, kizsigerel, és tönkre tesz.

Éppen egy ehhez hasonló eset apropóján szólalt fel akkor Jeremiás idejében is ez a mai igénk, hogy felhívja népe figyelmét arra, hogy nem emberekben, nem nagyhatalmakban, hanem az élő Istenben kell bízni.

Mi is történt akkor? Júda Jeremiás idején, a felemelkedő babiloni birodalom fenyegetettségében élt. A nagybirodalom terjeszkedésének áldozatul estek a környező kis népek. Jeremiás többször is megprófétálja, hogy a bukás elkerülhetetlen, Júdának fogságba kell menni, de nem hisznek neki, sem a vallásos, sem a politikai elit. Sőt, még ők inzultálják a prófétát, mert nem tetsző dolgokat hirdet nekik. Ugyanis a kis népek, mindig is a nagyhatalmakhoz való alkalmazkodás által remélték szerencsés sorsukat, biztos jövőjüket. Így tett Jójákim király is, aki a nyugati nagyhatalom, Egyiptom árnyékában remélte a biztos és békés jövendőt. Hiába!

Nem olvastam fel az ezt megelőző igét a legelején, de most megteszem: „Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!”

Értjük szerintem miről van szó! Ne emberekben, ne nagyhatalmakban, ne pénzben, ne magunkban, hanem Istenben bízzunk!

Van egy kedves ige, amely tekintetünket megpróbálja felemelni e földi perspektívából, és megpróbál bennünket józan látásra bírni: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.”

Azzal, ha földi hatalmakkal, értékkel biztosítom be életem, nem vagyok egy percig sem biztonságban. Mert minden földi dolgot egy szempillantás alatt elveszíthetek.

Elég csak a nagy szenvedő alakjára, Jóbra gondolni, akit mindnyájan jól ismerünk, semmije nem maradt földi értelemben, se család, se birtok, se pénz, se egészség, se igaz barátok, csak az Isten. De az neki végig megmaradt!

Áprily Lajos Menedék című verse költőien így fogalmaz:

S mikor völgyünkre tört az áradat
s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,
egyetlenegy kőszikla megmaradt, egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten.

De az megmaradt… akivel együtt újra építhette életét. És lehetett új családja, új élete, új gazdagsága, új öröme.

Ha egy fáról levágsz minden ágat, és csak egy kiálló tönk marad a földben, az képes újra tavasszal kihajtani. Ha van, miből táplálkozzék.

Így van Istennél is, ha sok ágadat levágta már az élet, ha sok mindent elveszítettél már, Isten új életet ad!

Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik. … és áldott az a nő, aki az Úrban bízik. Aki nála tudja magát, aki tudja, hogy nála fel lehet töltekezni.

És aki tudja azt is, hogy attól még jönnek rá is aszályos időszakok, meg jön a hőség, és lesznek olyan idők, amikor nehezebb az Istenben bízók élete, mert a viharok is ugyanúgy, sőt néha úgy érezheted még jobban próbálnak, a betegségek és ellenségek sem fognak kikerülni, de tudja, hogy a gyökere mellett ott van a forrás. Ott van mindig, akire számíthat, Ott van mellette az Úr.

Isten éltető vize soha nem apad el. Használd Te is és áldott leszel! Ámen.







>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló