Tisztelt Egyházmegyei Közgyűlés, Főtiszteletű Püspök Úr, Főgondnok Úr, Alkotótagok!

 

A 2009-2013 közötti ciklust a törvényeknek megfelelően 2014. szeptember 26-án tartott Közgyűlésünkön bezártuk.

Az arra a ciklusra nyilvánossá tett székfoglaló beszédem tartalmát a záró Közgyűlésen elhangzottak szerint igyekeztem a Szentírás alapján a ciklus alatt pontosan teljesíteni:

„ Nincs aranyom és ezüstöm, de amim van, azt adom néktek”- így történt. Az említett záró Közgyűlésen az eredeti program pontjainak megfelelően adtam számot a 6 év alatt elvégzett esperesi munkámról és az egyházmegye életéről.

 

Ma sem szeretnék másképpen tenni. Istentől kapott, kért világossággal indulhatunk együtt életünk és szolgálatunk következő 6 esztendejének a Nyírségi Református Egyházmegyében.

Vallom és élem Isten kijelentésének a mindennapokra szóló meghatározó, aktuális üzenetét. Így a mai napi ige a János evangéliuma 4:43-50 számunkra olyan aranytartalékot, 6 esztendőre szóló elköteleződést jelenthet, amit személyes életemre, családomra, esperesi küldetésemre szívesen vállalok.

Egy különleges program, amely egyetlen, - máshol jelentéktelennek minősíthető szóban - sűrűsödik össze: MÉGIS. Legyen ez mától a „mégis program”.

 

Ez kizárólagosan a bibliai összefüggésből érthető, értelmezhető és vállalható, hiszen mindannyian tudjuk, mennyi feszültséget teremt dacos kisgyermekek újrapróbálkozásában a „csak azért is”, mégis magatartás. Mennyi fájdalmat teremt házastársak között az „akkor is, nekem van igazam” hajthatatlan álláspontja. Nem kevésbé szenvedünk ettől a világban, ahol a kísértő szabadrablása újrafogalmazódik ebben a kifejezésben - emlékezzünk az édenkerti esetre, ahol a szó maga ugyan nincs ott, de a lényege meghúzódik a kísértő újrapróbálkozásában, mely számára eredményt is hozott, nekünk pedig romlást.

 

Nem erre a mégis-re gondolok, hanem arra az Istentől kibocsátott kifejezésre, amely a kijelentés rangján bennünket szólít, rólunk beszél és nekünk szól. Ez a mégis teológia, az a Jézus teológia, amelyben az Isten eredeti elhatározása érvényesült, annak ellenére, hogy: ”Övéi közé jött és az övéi nem fogadták be őt”.

 

Annak ellenére, hogy a gadaraiak ellenállása idején megengedően „átment közöttük”. Annak ellenére, hogy legnagyobb tanítvány aktivistája Péter a legfontosabb dologra nézve mondja: „Nem eshetik meg ez Uram veled.” Annak ellenére, hogy az egyik itt elárulja, a másik ott megtagadja és feltámadása után nagyobb a félelem, mint a nyugalmat jelentő ígéret.

 

Ez az Isten mégis szándéka. Gyönyörűen fogalmaz Jézus erről az egyszerre fájdalmas és ugyanakkor gyógyító valóságáról. Bizonyságot tett arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában. Tisztában van azzal, hogy emberi relációkat szem előtt tartva, ez a menetrend. De hát mégis van egy efölötti irányultság: az emberekért lehajló, az embernek utána menő, az embert ónmagához visszavezető Isten szándéka.

 

Egyszóval, ahogy itt látjuk konkrétan és érthetjük egyetemesen térben és időben is, mégis elmegy Jézus Galileába, ahol mégiscsak befogadják, ahol mégis lesz kánai menyegző, borszaporítás. Mégiscsak bemegy Kapernaumba és mégiscsak meggyógyítja a királyi tisztviselő fiát.

Ez a programom lényege. Ami eddig történt, és ahogyan történt, ami eddig nem történhetett meg, vagy fájdalmasan mégiscsak végbement, ahhoz képest Jézus rám ruházott magatartása kötelező érvénnyel hat rám, az egyházunkra és benne az egyházmegyénkre.

 

Mégis. Annak ellenére, hogy nem szoktuk, - már nem szoktuk, még nem szoktuk, soha nem is szoktuk - Jézus jött, és ahogyan jött, amiért jött az azt jelenti, hogy mégis.

Mégis köszönünk egymásnak, mégis nemcsak kezet nyújtunk, hanem kezet aduk egymásnak, mégis érdekel, a másik zavaros tekintete, - vajon mi lehet a tekintet mögött, mi zajlik a lelkében - mégis nyugtalanít a felebarát rossz irányba való elindulása, mégis zavar a közállapotok romlása, mégis fáj a másik sérelme, sérültsége, nyugtalansága, idegessége.

Mégis érdekel a másik gyülekezet anyagi gondja, mégis megindít a fiatalok zuhanása, a hajléktalanok didergése.

Ezzel az indulattal szeretném folytatni, - s a mai napban kijelölten - elkezdeni egyházmegyénk életének következő hat éves ciklusát.

 

Ezzel a szent elköteleződéssel mégis megyek egyházat látogatni, jobban és mélyrehatóbban, mint eddig. Ezzel a meghatározottsággal érdekel a lelkészcsaládok belső élete, amennyire csak beengednek abba. Ezzel a tűzzel kezdjük újra az evangélium tiszta hirdetését elesetteknek és szárnyalóknak egyaránt.

A munkaterület azonos: 78 gyülekezet, kórház, börtön, főiskola, egyházi- és állami iskolák, óvodák, szociális szolgálatok és szolgáltatások, keresztelések, küzdelmes konfirmációi felkészítések, fogyó házasságkötések, erőt próbáló temetések, sikeres és sikertelen pályázatok, omladozó vakolatok és szemet gyönyörködtető, megújult templomok. Következetes gazdálkodás, biblikus egyházfegyelmezés. Felmentés szándéka a megmentés indulatával.

 

Talán semmi új, csak mégis. Amely erőt és lendületet ad a régi helyes dolgok folytatásához, a rosszul kezdett ügyek berekesztéséhez.

Tiszta spiritualítás, a tabu fogságából kiengedett felemelő egyéni és közösségi imádkozás. Szent nyugtalanság a lélekmentés szolgálatában. Ez a mégis teológia, a Krisztus visszajöveteléig tartó egyházépítési alapelv, amely mögül nem áll ki a minden lehetőséggel bíró úr.

Számomra ez az ígéret és tőlem ez az ígérvény az egyházmegye közössége felé. Amit aprópénzre válthatunk közösen: egységesített jól áttekinthető gazdálkodásban, egyházhoz illő visszafogott létmódban, Krisztushoz illő megemelt igényességben igehirdetésben, türelmes lelkigondozásban, hitoktatásban, egymásra való figyelésben, a sok más mellett, sok más helyett az Egyház alap dolgaival való foglalkozásban.

 

Mert várnak ránk az emberek, pontosabban az Isten jelenlétét óhajtják, s a mi dolgunk, hogy az útjukban levő akadályokat mozdítsuk el. Akkor is, ha elfáradnak néhányan közöttünk, mégis tartsunk együtt, akkor is ha a csüggedés az értelmetlenség érzéséig sodor bennünket: mégis. Úgy szokott lenni, hozzá szoktunk, de vegyük fel a Jézus stratégiáját: mégis Galilea, Samária, Kána, Kapernaum.

 

Ehhez kérek elég erőt a Nyírségi Református Egyházmegye közösségének, az Egyházkerület elől járóinak, Zsinatunk ezután megválasztásra kerülő vezetőinek. Krisztus nevében mégis. Ő a jövő együtt követjük őt.

 

Dr. Gaál Sándor

esperes







>
A Nyírségi Református Egyházmegye Ibrányi Idősek Otthona bemutatása

koszorú, virág- és sírcsokrok kötése...









Látogató számláló