„Az élőket hívogatom, a holtakat elsiratom”
Harangszentelés Újfehértón
Kevés embernek adatik meg olyan magasztos, örömteli, lélekemelő élmény, mint az újfehértói református gyülekezetnek szeptember 26-án. Vasárnap délután 3 órakor hálaadó istentisztelet volt abból az alkalomból, hogy felszentelésre került a gyülekezet új harangja.27 évvel ezelőtt, 1983-ban felelőtlen gyújtogatásban leégett templomunk tornya, amiben a 14 és fél mázsás nagyharang megolvadt és megrepedt. Az újjáöntött nagyharangnak 1988-ban volt a felszentelése. A tűzben a 165 éves kisharang is megsérült, megrepedt és állapota miatt egyre veszélyesebbé vált. Ez év tavaszán a megrendelést követően Lengyelországban öntöttek helyette egy ugyanolyan súlyú, 580 kg-os harangot, amely már júliusban megérkezett, és a templom pulpitusában helyezték el. Igen sokan gyönyörködtek benne.
SOLI DEO GLORIA
(EGYEDÜL ISTENÉ A DICSŐSÉG)
Olvasható rajta az egyik felirat.
„Akár Kálvin harangnak is nevezhetnénk.”- mondta a vezető lelkész. Igen! Lehet Kálvin harang – és nemcsak a Kálvin emlékév kapcsán, hanem – mert valóban egyedül Istené a dicsőség, hogy megnyitotta az emberek szívét az adakozásra e nemes cél eléréséhez, hogy megsegítette a felmérést végző szakembereket és a kivitelezés munkatársait és, hogy segített bennünket az ünnepi istentisztelet megszervezésében. Övé a dicsőség, hogy újra két harang lakik az újfehértói műemlék református templom tornyában.
Bíztunk benne, hogy az idő kegyes lesz hozzánk, de délutánra egyre sűrűbben szitált, esett az eső. Ennek ellenére gomba módra szaporodtak az esernyős emberek a templom mögötti udvaron. Több százan osztozkodtak örömünkben; felekezettől függetlenül a városlakók, az egyházmegye elöljárói és református lelkészei, a helyi történelmi egyházak vezetői és a városvezetők. Úgy éreztük az idő velünk ünnepel: siratta a régit és örömkönnyekkel köszöntötte az újat. Dr. Gaál Sándor esperes úr imádságát követően felemelő és csodálatos érzés volt látni, amint lassan megmozdult és emelkedett felfelé végső helyére a virágkoszorúval díszített új harang. Többen könnybe lábadt szemmel kísérték útján a toronyablakig. Idősebb testvéreink arra gondolva: ez a harang kísér el utolsó utunkra, a fiatalabbak azért, hogy részesei lehetünk ennek a rendkívüli eseménynek.
A végtisztességtételen túl hívogassa a harang minden kondulásával a templomba az embereket; megfáradva, meggyötörve, örömben és nyomorúságban, ahol az igét hallva Jézus által reménységet, békességet és hitbeli megújulást kapnak.Minden ember szívéhez jusson el, amit az énekkar énekelt:
„Szent harang, égi hang, zendül szerte hangosan.
Drága hír Jézus él. S most kegyelme napja van.”
Hálásan köszönjük mindazok támogatását, segítségét, közreműködését, akik hozzájárultak ahhoz, hogy gyönyörű templomunk tornyába szép új harang kerüljön. Isten árassza rájuk gondviselő szeretetét. Köszönjük a gyülekezet tagjainak pénzbeli adományait. Köszönjük Horváth László presbiter munkáját, szorgalmát. Lelkészünk tájékoztatójából ollózva: „aki, mint saját gyermekének születését, úgy aggódta, tervezte, munkálkodta végig az új harang elkészülését.” Köszönjük az egyházmegyei biztosító képviselőjének Tassy Tamás Úrnak közbenjárását, a harangöntésre átutalt kártérítést. Köszönjük presbiter testvéreink tevőleges munkáját. És hálás szívvel köszönjük nagytiszteletű Baracsi István vezető lelkészünk áldozatos munkáját, aki az első perctől példaértékű lelkiismeretességgel, felelősséggel és precizitással irányította, koordinálta a harangöntéssel kapcsolatos tervező-szervező munkát, az ünnepi istentisztelet megszervezését. Isten áldja meg életét, munkásságát, családját, hogy pásztorolhassa gyülekezetünk életét, azzal a hittel szeretettel, amellyel eddig is tette és folytassa azt az utat, amely során élettel tölti meg közösségünk mindennapjait.
„Méltó vagy, Urunk és Istenünk,
hogy tied legyen a dicsőség,
a tisztesség és a hatalom,
mert te teremtettél mindent,
és minden a te akaratodból lett
és teremtett.”
(Jel. 4:11)
Újfehértó 2010. szeptember 30.
Pappné Tóth Ilona
presbiter
